Az áttérni szándékozók érdeklődését kiemelten felkeltette a „házipénztár” adózása. Ez a lehetőség azonban nem mindenkinek áll rendelkezésére, csak a közkereseti társaságoknak és a betéti társaságoknak - függetlenül attól, hogy egyszeresben vagy kettősben könyveltek. Nekik sem kötelező az alkalmazás, saját maguk dönthetnek, hogy élnek-e ezzel az adózási lehetőséggel, és egyben a bevételi nyilvántartásra is áttérnek. Aki nem kívánja ezt a pótlólagos adófizetést választani, annak viszont akkor is kötelező lesz a kettős könyvvitel vezetése, ha egyébként még nem azt vezetett 2002-ben és még vezethetné 2003-ban is. Ugyanis csak 2004-től lesz kötelező minden nem evakörbe tartozó kkt.-nak, bt.-nek kettősre áttérnie. Ezt a kedvező (az osztalékadót kiváltó, egyszeri) adót gyakorlatilag az idegen forrásokkal (tartozásokkal, de ide nem értve a társaság tagjának jóváhagyott, de még ki nem fizetett osztalékot) és a saját tárgyi eszközök és az immateriális javak nettó értékével csökkentett felhalmozott vagyon után kell fizetni. A törvény ezt úgy fogja megfogalmazni, hogy a mérlegben kimutatott eredménytartalék, a saját elhatározásból lekötött tartalék, a mérleg szerinti eredmény (egyszeresnél a tartalék is) és a jóváhagyott osztalék együttes összegéből az a rész lesz adóköteles, ami meghaladja a mérlegben kimutatott, nem vagyoni betétként megszerzett immateriális javak és tárgyi eszközök együttes értékét. Az előbbiek szerint kiszámított összeg után 20 százalék adót kell fizetni. Ezt az összeget azonban nem egyszerre kell, hanem három év alatt lehet egyenlő részletekben megfizetni. Ez nemcsak azoknak kedvező akik „elfelejtették” az előző években a pénztárból már kivett pénz után a magas osztalékadót megfizetni, hanem azoknak is, akik nem így jártak el és a pénzük még megvan. Fontos tudni, hogy amennyiben a bt. a kettős könyvvitel vezetése mellett döntött, illetve minden esetben a kft., ha tagjainak a korábban, az eva előtti időből származó saját tőke terhére fizet osztalékot, akkor az szja-törvény rendelkezései szerint köteles az osztalékadót megfizetni. Ugyanez a szabály érvényesül akkor is, ha tőkeleszállítás, illetve a tag kilépése miatt történik a kifizetés a korábbi jegyzett tőke terhére. Ennek a követéséhez azonban külön kell nyilvántartani az eva alatt és az azt megelőző időben keletkezett eredménytartalékot. Mivel az eva időszaka alatt a kettős könyvvitelt vezetők esetében az adó kiváltja az osztalékadót is, ezért az (evával) adózott eredmény minden további nélkül a tagok részére kifizethető lesz a pénztárból (bankszámláról), amennyiben az pénzben rendelkezésre áll. Ez azonban nem kötelezettség. Dönthet úgy is társaság, hogy nem veszi ki ezt az összeget (mert például szükséges a társaság működéséhez). Ezzel sem kerül azonban hátrányba a tag, mert ezt az összeget mint adózott pénzből származót kell kimutatnia az eredménytartalékában és az később bármikor további adó nélkül kivehető lesz a tagok döntése alapján. A bevételi nyilvántartást vezetők esetében is van kedvező elképzelés a vagyonra. Amennyiben a társaság visszatér a kettős könyvvitel rendszerébe (ehhez ki kell lépnie az evából), akkor a meglévő eszközeiről vagyonleltárt készít, amelyet könyvvizsgálóval hitelesíttetnie kell. Ezt a vagyont mint a vállalkozásba adózottan fektetett összeget kell kimutatni, és az később adófizetés nélkül pénzben (is) kivehető. Az eva választásakor azonban arra is figyelni kell, hogy az előnyök mellett lehetnek hátrányai is. Minden vállalkozási formánál az eva időszaka alatt keletkezett költséget elszámoltnak kell tekinteni, így a választás évében meglévő és a később beszerzett tárgyi eszközök, immateriális javak időszakra jutó értékcsökkenését is. Ebből következően adóalap-csökkentőként sem az egyéni vállalkozónál a vállalkozói adónál, sem a társasági adó szerint adózónál nem lehet az adóalapot csökkenteni ezen értékcsökkenésekkel. Fontos megjegyezni, hogy az eva alatt beszerzett eszközöknél az értékcsökkenés elszámolásának (ha még maradt olyan időszak, amelyre ez érvényesíthető) feltétele, hogy annak beszerzéséről legyen számlája a vállalkozónak. Az evás vállalkozónak saját maga után társadalombiztosítási járulékot kell fizetnie. Ennek alapja főfoglalkozású egyéni vállalkozónál havonta a minimálbér, mértéke 29 százalék tb-járulék és további 11,5 százalék egyéni nyugdíjjárulék és egészségbiztosítási járulék. A fix összegű egészségügyi hozzájárulást is fizetni kell. A mellékfoglalkozásúaknál a járulékok az evaalap 4 százaléka után fizetendők, az előbbi mértékkel. Nyugdíjas esetében az evaalap 10 százaléka után fizetendő 5 százalék baleseti járulék. A társaság tagjánál a személyes közreműködésért kapott juttatás után kell a járulékot megfizetni, aminek mértéke azonos az egyéni vállalkozóknál írtakéval. A főfoglalkozású tagnál minden esetben fizetendő a minimálbér után a járulék, akkor is, ha ennél kevesebb összeget kap. Az eva időszaka alatt fennáll azonban mindenki részére az egyéb jogszabályok szerinti adó- és járulékfizetési kötelezettség. Ezekről külön kimutatást kell vezetniük azoknak is, akik csak bevételi nyilvántartást vezetnek. Ilyen többek között az alkalmazottak bére, a megbízottak díja, a közterhei, az egyéb adók és járulékok. Az iparűzési adó fizetésénél választási lehetőség van. Vagy az eva-alap fele után kell fizetni az önkormányzat által megállapított mértékkel, vagy az általános szabályok szerint, mint eddig. Ez utóbbi esetben azonban a bevételi nyilvántartást vezetők sem ússzák meg kiadásaik egy részének nyilvántartását, mert legalább az anyagköltségekről, a közvetített szolgáltatásokról és az alvállalkozók számláiról adónyilvántartást kell készíteniük. A számlázásra, a nyugtaadásra, számlát helyettesítő okmányra, ezek helyesbítéseire a törvény átveszi az áfatörvény szabályait. Így lényegében ezen szabályok nem változnak. Most már csak a törvény elfogadása van hátra; ezt követően kezdődhet a végleges számolgatás, tervezés, hogy kinek és mennyi időre éri meg az evát választania. Zara László