A szabványosított ISDA-dokumentumok széles körben alkalmazhatók például kamat- és deviza-swap ügyletek vagy származékos áru- és részvényügyletek során. Az ISDA-dokumentáció használata származékos ügyletekben azért előnyös, mert alkalmazása e piacokon mára jellemzővé vált, így a felek rendszerint már korábban megismerték a tartalmát, a tárgyalások általában viszonylag rövid idő alatt lebonyolíthatók. Ezenfelül egy szabványszerződés alkalmazása gyorsabb egy egyedi elkészítésénél, ráadásul könnyebb tanácsot kérni a külföldi felet terhelő kötelezettségek érvényesíthetőségéről is. Ha a felek egyszer már kötöttek egymással ISDA „Master Agreementet”, ennek alapján minden további egyedi ügyleteiket egyazon szerződés alapján bonyolíthatják le, újabb egyedi dokumentáció megtárgyalása nélkül. Az ISDA-dokumentáció a Master Agreementből, egy Schedule-ből és egy vagy több Confirmations című részből áll, melyekhez az egyes származékos ügylettípusokhoz külön rendszeresített ”Definitions” tartozik. Az ISDA 1992. évi Master Agreementjének két formája létezik; az egyik az 1992 ISDA Multicurrency-Crossborder (többdevizás-nemzetközi), a másik az 1992 ISDA Local Currency-Single Jurisdiction (helyi devizás-hazai). Ezek közül egy Magyarországon bejegyzett szerződő fél csak a többdevizás-nemzetközi változattal találkozik a londoni piacon. Mindkét Master Agreement tartalmazza a felek között létrejövő származékos ügylet szerződéses jogviszonyának általános üzleti feltételeit, egyebek mellett például a fizetési feltételeket, kötelező nyilatkozatokat, szerződésszegési és felmondási eseményeket és a lejárat előtti felmondás egyes eseteit. Mindezeken túlmenően a többdevizás-nemzetközi formanyomtatvány szabályozza a forrásadó-levonással, illetve -visszatartással, az adózáshoz kapcsolódó nyilatkozattételekkel, az illetékfizetéssel és a fióktelepek részvételével kapcsolatos problémákat, valamint néhány más, a helyidevizás-hazai Master Agreementben nem szabályozott kérdést. A formanyomtatványok közül a többdevizás-nemzetközi használata gyakoribb. A helyi devizás-hazai alkalmazására akkor kerül sor, ha az ügyletben részt vevő mindkét fél azonos joghatóság alá tartozik és az ügylet kizárólag helyi pénznemben bonyolódik, továbbá társaságiadó-levonási kötelezettség nem áll fenn. Ha a magyar fél Londonban köt üzletet, minden esetben a többdevizás Master Agreementet alkalmazzák. A származékos ügylet keretfeltételeinek meghatározása során a felek a formanyomtatványt egy mellékletben módosíthatják. A melléklet (Schedule-ban) a Master Agreementben foglaltatik, annak elválaszthatatlan részét képezi. A felek a Master Agreement egyes rendelkezéseit a mellékletben egészítik és/vagy iktatják ki, így a pontos szerződéses akaratuk ott jelenik meg. A felek között létrejött minden Master Agreementhez egy vagy több „megerősítés” (Confirmations) tartozhat, amely a Master Agreement elválaszthatatlan részét képezi. Az ilyen okirat a Master Agreement alapján megkötött egyedi ügyletek részleteit tartalmazza. A megerősítést a Definitionsben szereplő terminológia alapján fogalmazzák meg. Az ISDA több ilyen meghatározásgyűjteményt ad közre. A tervezett ügylet jellegétől függ, hogy ezek közül melyiket alkalmazzák. Így például ha az adott ügylet deviza- vagy kamatláb-swap, a feleknek érdemes a 2000. évi ISDA-definíciókat alkalmazniuk, amelyhez további szabványokiratok tartoznak. A származékos ügyletekkel kapcsolatban az egyik legfontosabb dolog, amit szem előtt kell tartani, az az, hogy a megállapodásban rögzített jogok és kötelezettségek az idő előrehaladtával megváltoznak. Nem kizárható, hogy a szerződés megkötésére irányuló határozott kezdeti szándéka ellenére a szerződő félnek kevesebb hajlandósága mutatkozik kötelezettségei teljesítésére, ahogy azok egyre terhesebbé válnak. Ilyen esetben a veszteséget jelentő szerződés szerinti kötelezettségei alól megpróbálhat kibújni a fél. Ezért érdemes megvizsgálni néhány alapvető szempontot, mielőtt az ügyletkötés megtörténik. Elsőként foglalkozni kell a jogosultságok és felhatalmazás kérdésével. A jogi személyek általános jogképessége alól léteznek kivételek. Nem minden jogi személy köthet például származékos ügyletet. Angliában és az Egyesült Államokban, ahol az önkormányzatok jogképessége korlátozott, néhány híres önkormányzati perben az önkormányzatnak azzal sikerült elkerülni a származékos ügyletekben felvállalt súlyos fizetési kötelezettségeit, hogy utólag bizonyította: nem volt megfelelő jogképessége az adott ügylet megkötésére. Ilyen esetek miatt mindig nagyon fontos megbizonyosodni afelől, hogy maga a szerződő fél megfelelő jogképességgel rendelkezik-e a szerződés aláírására és hogy a szerződő fél nevében aláíró személy ténylegesen rendelkezik-e az ehhez szükséges felhatalmazással. A szerződés előkészítésekor figyelembe kell venni a dokumentációs kockázatot is. Fontos, hogy a dokumentáció tartalma pontosan a felek akaratát tükrözze. Ha valamely fél azért köt származékos ügyletet, hogy olyan árfolyamváltozás ellen védekezzen, mely változás az idegen valutában fennálló kölcsönének visszafizetését nehezítené meg, az ISDA-dokumentációt úgy kell kialakítani, hogy az erre lehetőséget biztosítson. Például az ISDA-megállapodás alapján fennálló fizetési kötelezettséget a kölcsön alapján teljesítendő fizetést megelőzően kell teljesíteni; ha a kölcsön feltételei egy küszöbértékben határozzák meg a „cross default” (más szerződésben fennálló szerződésszegések) összegét, akkor a szerződő félnek érdemes fontolóra vennie ugyanolyan magas küszöbérték kikötését az ISDA-megállapodásban is. További fontos szempont a másik fél esetleges fizetésképtelensége. Ha például a másik fél egy jó nevű pénzintézet tekintélyes mérlegfőösszeggel, akkor ez a kockázat csekély, ám nem teljesen elhanyagolható (gondoljunk például a londoni Barings bukására). Ezért érdemes alaposan tanulmányozni az ISDA-formanyomtatvány fizetésképtelenség esetére vonatkozó részeit. Például azt, hogy a másik fél joghatósága alatt működő felszámoló a nyereséges ügyletek fenntartásával csak azon ügyleteket számolja-e fel, amelyekben a másik felet tartozás terheli, illetve, hogy „mindent vagy semmit” alapon hozott döntésével az ISDA-megállapodást meg kell-e szüntetnie. Ezzel kapcsolatos az a kérdés is, hogy vajon van-e lehetőség a felek által elért nyereség és veszteség egymással szembeni beszámítására annak érdekében, hogy a felszámolási eljárásban nettó követelés szerepeljen, vagy e helyett minden egyes bruttó követelés külön kezelendő. További probléma lehet a külföldi ítélet végrehajtása. Az ISDA Master Agreementet alapvetően angol jog alatt kötik, és a jogviták eldöntését a szerződő felek az angol rendes bíróságokhoz utalják. Számításba kell venni a másik fél vagyonának helyét és azt, hogy az adott joghatóság területén az angol bíróságnak a másik felet elmarasztaló ítélete közvetlenül végrehajtható-e vagy csak bizonyítékként használható fel az adott joghatóság területén lefolytatandó újabb bírósági eljárás során. Újabb kérdés, hogy ténylegesen elégséges vagyon áll-e majd rendelkezésre, amelyre az adott fél végrehajtást vezethet. Ahogy a bankok a hitelszerződés alapján folyósítandó kölcsönösszegek fedezeteként biztosíték vagy garancia nyújtását írják elő ügyfeleik számára, úgy az OTC származékos ügyleteket kínáló pénzügyi intézmények is „credit-support” (biztosíték) szolgáltatását kérhetik ügyfeleiktől. Felsen Gábor-John Fenemore-Halász Béla Köves Clifford Chance Pünder