Két holland utas Amszterdamból Casablancába készült utazni a Royal Air Maroc járatával, amelyet a társaság törölt. Másik két holland polgár KLM járata pedig 26 órát késett a Holland Antillák-Amszterdam útvonalon. Miután egyikük sem kapott kártalanítást a légitársaságoktól, az utasok a holland infrastruktúra minisztérium államtitkárához fordultak segítségért, mive az ilyen ügyek az ő hatáskörébe tartoznak. Az államtitkár a bírósághoz irányította mind a négy utast, a holland bíróság pedig az Európai Bíróságtól kért előzetes döntéshozatalt az ügyben. A kérdése így hangzott: köteles-e a kártérítés ügyében intézkedni az államtitkár, vagy pedig a bíróság kötelezze a légitársaságokat annak megfizetésére?

Egy 2004-es európai parlamenti és tanácsi rendelet a két órán túli késésre, illetve a járat törlésére 250 euró kártérítést ír elő az 1500 kilométeres vagy rövidebb repülőútra; 400 eurót minden 1500 kilométernél hosszabb EU-n belüli repülőútra és minden egyéb, 1500 és 3500 kilométer közötti repülőútra; továbbá 600 eurót az előbbiek körébe nem eső járatokra. A kártérítést elvileg a légitársaságnak önként kellene megfizetnie.

Nem előírás, de precedens lehet

A rendelet - amely automatikusan érvényes minden tagállamban - előírja, hogy az uniós országok kötelesek kijelölni egy hatóságot, amely felügyeli a jogszabályba foglalt kártérítési kötelezettség érvényesítését. Hollandiában az említett államtitkár tölti be ezt a szerepet.

Az Európai Bíróság úgy foglalt állást, hogy a nemzeti hatóság csak általános felügyeletet gyakorol - a rendelet szerint - a kártérítések felett, de konkrét ügyben nem kötelezheti a légitársaságot arra, hogy fizessen, ez a nemzeti bíróságra tartozik.

A bíróság azonban megjegyzi, hogy nincs akadálya annak, hogy - a légiutasok védelmében - a nemzeti hatóság felhatalmazást kapjon az egyedi kártérítési ügyekben való eljárásra is, de erre csak a saját kormánya jogosíthatja fel, az nem következik automatikusan az uniós rendeletből.