Az utóbbi időben a tokány egy kissé kiment a divatból, hiszen az étlapokon gyakrabban szerepel a pörkölt és a paprikás, mint ez a fogás. Pedig megérdemli, hogy a kedvencek közé soroljuk: étvágygerjesztő illatával, gyomorvidító ízeivel és változatosságával konyhánk legjobb ételei közé tartozik. Az egyik legrégebbi és legérdekesebb tokány a savanyú vetrece, amelyet már a Mátyás király lakomáiról szóló XV. századbeli beszámolók is megemlítenek. Valójában ez egy különleges ragu, amelyhez a marhahúst füstölt szalonnával, fokhagymával és feketeborssal megpárolják, majd babérlevelet, mustárt, citromlevet, ecetet, cukrot és reszelt citromhéjat tesznek bele ízesítésképpen, végül pedig tejfellel elkeverik. A tokány eredetileg erdélyi fogás. Az erdélyi magyarok az egyszerű becsináltat fejlesztették tovább, többféle változatban. A tokányhoz nem kockára, hanem csíkokra vágják a húst. Elkészítésekor a víz nélküli eljárást alkalmazzák, vagyis a hús saját levében pácolódik meg, és vadhúst is használnak hozzá. A majoránnán kívül csak feketeborssal fűszerezik, de néha csombort (amely más néven borsikafű; borsos, intenzív aromája miatt takarékosan bánnak vele) is tesznek bele. Nélkülözhetetlen ízesítője a hagyma, ám néhol fokhagymát is főznek a tokányba. Egy régi, XIX. század eleji szakácskönyvben olyan tokányreceptre bukkantam, amely bort is használ az ízesítéshez: „Tégy egy lábasba kockára vágott szalonnát, s olvaszd ki. Vagdalj össze jó marhahúst, amennyit elégségesnek gondolsz, apró darabokra. Mosd meg, és a lábosba vetvén hintsd be sóval, tölts reá egy merítő kanál hús levet, s befödve párold míg a leve egészen le nem fő. Ez alatt apríts vörös hagymát bőven, add a hús közé szükséges mennyiségű paprikával, önts reá egy pohár jó bort, s párold ismét, míg leve szinte egészen le nem fő, ekkor tálald ki. Ha akarod burgonyát is adhatsz hozzá, s azzal következőleg bánj: meghámozván a szép apró burgonyákat most meg tisztára, s tedd a hús fölé a lábasba, kevéssel a tálalás előtt fedd be, s párold míg meg nem puhulnak, de felkeverned nem szabad, nehogy a burgonyák szétomoljanak.” A berbécstokány birkahúsból készül: a birkacombot csíkokra vágják, forró zsíron megforgatják, aztán bőségesen meghintik feketeborssal és fedő alatt kis lángon párolják majdnem teljesen puhára. Ha öreg birka húsát főzik, egy kis vizet is tesznek alája. Feleannyi hagymát vesznek hozzá, mint amennyit a hús nyom, s vékonyan szeletelve a főzés utolsó félórájában dobják a húsra és addig párolják vele, míg a hús teljesen meg nem puhul. Számtalan változatban készülhet még a tokány. A kunsági vidékeken babbal, szalonnával és paradicsommal készítik az ürütokányt. Nagyon ízletes a tarhonyával körített alföldi malactokány, Erdélyben pedig gyakran készítenek kapros-tejfölös tokányt puliszkával körítve. A legízletesebb azonban kétségkívül a marhabélszínből, disznóhúsból és füstölt szalonnából készített marosszéki heretokány, amelyet száraz fehér borral és gombával főznek, sóval, borssal majoránnával, köménymaggal és esetleg paprikával ízesítenek. Hús nélkül készül a hagymatokány: a szeletekre vágott és forró zsiradékban megfonnyasztott hagymát sóval, paprikával, kevés borssal meghintik és tejföllel bekeverve tálalják. Ez a fogás – babérlevéllel is ízesítve – Székelyföldön az egyszerű, szegény emberek népszerű eledele volt, olykor zöldpaprikával, tojással vagy még kolbásszal gazdagították. Egészséges, tápláló eledel, és nagy előnye, hogy gyorsan el lehet készíteni.