Ha idegenforgalmi reklámfilmnek készült volna A Szent Lőrinc folyó lazacai című magyar-olasz film, azt mondhatnánk: remek. Alig van a fővárosnak, Szentendrének, a Balatonnak olyan nevezetessége, amelyik szép háttérként elő ne kerülne. Országház, Duna-part, Gellért szálló és fürdő, a szentendrei felső templomtér és az új Galéria, Tihany…, hogy csak néhányat soroljak fel a látványelemek közül. S mert hogy koprodukcióról van szó, természetesen Itália sem maradhatott ki. Róma impozáns látványa egy toronyból, Agrigento, szicíliai templomromok, bár a táj gyönyörűségét olyan sokat emlegetik a szereplők, hogy a nézőnek feltűnik: a templomok mögött milyen kopár, vigasztalan a környezet. De hát András Ferenc ambiciózus filmje nem turisztikai reklámfilmnek készült. Két Kanadában élő lány azért jön Magyarországra, hogy az eredetét keresse. Ez inkább Violára igaz (akit Gregor Bernadett elevenít meg, sok szomorúsággal). Tejtestvére, akinek szülei őt is felnevelték, a Matyi névre hallgató szőkeség (Ónodi Eszter szexis megformálásában) valójában gazdag férjet keresni jött az öreg kontinensre. Szentendrén megismerkednek két itt nyaraló olasszal. Az egyikük egy mifelénk már otthonosan mozgó újságíró (Enzo Rapisarda), a másikuk ügyvéd (Antonio Maria Magra). Némi erőltetett találkozgatások után egy kis szerelem Viola és az ügyvéd között, idétlen krimielemek - Matyinak gyémántokat kellene átcsempésznie Németországba, de ellopják tőle a szállítmányt - és általában sok bizonytalanság. Országh Lili festményeinek jóvoltából némi gyökérkeresés Viola részéről és egy kis festészeti ismeretterjesztés. Mert amúgy a film kétharmada passzázsok sorából áll. A helyzeteket magyarázó átmenetek ezek, minden előttünk játszódó valódi konfliktus nélkül. Mire a végére érnénk, felszikrázik némi feszültség, de az ügyvédet alakító, inkább Jágónak való színész teátrális játéka még az együttérzéstől is elveszi a kedvünket. Mellesleg a filmben kétszer is elhangzó, címet is adó, eszmei üzenetet is hordozó alaphasonlat csak fele- vagy negyedrészben igaz. Azt mondják el a kanadai lányok - a metaforát nyilván önmagukra vonatkoztatva -, hogy a lazacok felúsznak a folyóba, ott meg kifogják őket a halászok. Meglehet, sokat kifognak közülük, de azok nem a halászok kedvéért mennek oda, hanem ott ívnak, magyarán ott szaporodnak. Ámde erről már nem esik szó a filmben.