Európa legnagyobb politikai pártja a legutóbbi választásokon szinte környezetvédőként harcolt, és az Európai Unió ambiciózus tervét támogatta a kibocsátáscsökkentés és a természet ápolása érdekében. Az EU Green Dealje volt a „holdra szállt ember pillanata” – üzente a jobbközép Európai Néppárt (EPP) 2019-ben.

A szárnyaló infláció, egy háború és a bevándorlás megugrása azóta visszahozta az EPP-t a földre. A 2024. júniusi uniós szintű választások előtt, amikor a populista és a radikális jobboldali pártok egyre nagyobb teret nyernek, átállt arra, hogy átvegye azokat – írja a Financial Times.

Manfred Weber, az EPP vezetője a lapnak adott interjújában hangsúlyozta az erősebb védelmet, a versenyképesebb gazdaságot és „szükség esetén egy határkerítést a migránsok távoltartására.

A következő öt év főcímének azt tekinteném: stabilitás és biztonság Európának. A munkahelyeket, a védelmet, a migrációt és a bűnözők elleni küzdelmet kell előtérbe helyezni.

– jelentette ki Manfred Weber. 

Merre tovább, Néppárt?

Az Európai Néppárt 25 éve az Európai Parlament legnagyobb pártja, mivel pontosan érzékeli, hol van a politikai fősodor. A közelmúltban Hollandiában, Finnországban, Olaszországban és Svédországban tartott választások és a jelenlegi közvélemény-kutatások azonban azt mutatták, hogy a szavazók a menedékkérőkkel szembeni kemény korlátozásokért és az iparnak az éghajlatvédelemmel szembeni előnyben részesítéséért küzdő pártokat jutalmazzák.

A Europe Elects választási adatelemző cég júliusi közvélemény-kutatása szerint a jobboldalibb Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) képviselőcsoportja 62-ről 82 mandátumra duzzadhat, míg a Zöldek, akik 2019-ben az eddigi legjobb eredményüket érték el, elveszíthetik képviselőik mintegy harmadát.

A felmérés szerint az Európai Néppárt 20 helyet veszítene, így éppen csak megmaradna az EP legnagyobb politikai erejének.

Az Angela Merkel volt német kancellár Kereszténydemokrata Uniójával szövetséges Keresztényszociális Unió bajor politikusa, Weber vezetésével az EPP abban a reményben változtatja álláspontját, hogy így az európai radikális jobboldaliak pártoktól el tudja csábítani a szimpatizánsok egy részét.

Weber azt mondta, hogy az EPP-nek hídépítőnek kell lennie az európai politika központjában. Más pártok törvényhozói azonban azt mondják, hogy Weber túlságosan a radikális jobboldali csoportok, például Giorgia Meloni olasz miniszterelnök pártja, az Olasz Testvérek, felé tett gesztusokra összpontosít, ami azzal a kockázattal jár, hogy a jobboldali politikát a főáramba vonzza.

„Ez veszélyt jelent az Európai Unióra” – mondta Iratxe García Pérez, a Szocialisták és Demokraták képviselőcsoportjának elnöke, amelyhez Olaf Scholz német kancellár is tartozik.

A spanyol konzervatív Néppárt, amely Franco fasiszta rezsimjének egykori tagjai által alapított pártból alakult ki, és 1991-ben csatlakozott az EPP-hez, a júliusi országos választásokon első lett, de nem tudott teljes többséget szerezni. Elemzők szerint a szavazók azért fordultak a Néppárt ellen, mert a radikális jobboldali Vox párttal való esetleges szövetségről beszéltek.

Az európai jobbközép pártok hanyatlása

„Az EPP hagyományosan kevésbé foglalkozott az ideológiával, és inkább azzal, hogy minden országban a legnagyobb jobboldali párt legyen a tagja, és ez jól működött, amíg a jobbközép nem hanyatlott Európa-szerte” – mondta Simon Hix, az Európai Egyetemi Intézet összehasonlító politika professzora, hozzátéve:

Most olyan helyzetben vannak, amikor a politikai spektrum sokkal széttöredezettebb. Így arra vannak ösztönözve, hogy szélsőségesebb pártokkal kössenek alkut.

 

A politikai alkudozások valószínűleg az Olasz Testvérekkel kezdődnek majd meg, akik jelenleg a jobboldali ECR képviselőcsoport tagjai.

Nicola Procaccini, az ECR társelnöke elmondta, hogy képviselőcsoportja politikája iránt nagyobb érdeklődés mutatkozik, mint korábban, és hogy a választóknak elegük van Európa bürokratikus csúszás-mászásából.

Brüsszelnek néhány, ám igen fontos dolgot kellene tennie: a külső határok ellenőrzését, a tudományos kutatással kapcsolatos közös erőfeszítéseket és a belső piac védelmét az olyan támadásoktól, mint amilyenek harmadik államokból, például Kínából érkeznek

– mondta Procaccini, megismételve a Weber által is említett témákat.

A spanyol eredmény ellenére a radikális jobboldali politikusok, akik közül sokan az ECR tagjai, várhatóan jelentős előnyre tesznek szert a júniusi választásokon, amelyek az egész blokk szélesebb politikai hangulati próbakövének számítanak.

Az EPP szerint a spanyol választások eredménye – annak ellenére, hogy a PP nem aratott egyértelmű győzelmet – megerősítette Weber jóslatát, miszerint a középmezőnyért folytatott harc nem fog eredményt hozni a jövő évi uniós szavazáson.

Weber szerint azonban az EPP nem másolja a radikális jobboldal politikáját csak azért, hogy szavazókat nyerjen. Soha nem fogadná el, hogy olyan politikusokkal dolgozzon együtt, mint Marine Le Pen a francia Nemzeti Összefogás vagy a német AfD politikusai.

Az EPP szövetségeseinek EU-pártinak, jogállamiság-pártinak és Ukrajna-pártinak kell lenniük

– mondta Weber.

Kulcsfontosságú a lengyelek őszi választása

Lengyelországban Weber azt mondta, hogy a jobbközép pártoknak „tűzfalat kell kiépíteniük” a kormányzó euroszkeptikus PiS-szel szemben, amikor a lengyelek ősszel szavaznak, mondván, hogy Donald Tusk Polgári Platform pártja az egyetlen olyan csoport, amely képes arra, hogy Varsót visszavezesse a Brüsszellel való kevésbé ellenséges viszonyba.

Az EPP 2019-ben hajította ki soraiból Orbán Viktor magyar elnök tekintélyelvű pártját. De még akkor is azzal vádolták Webert, hogy lassan lépett, mert félt a Fidesz által hozott szavazatok elvesztésétől

– írja a brit lap.

Egzisztenciális választás előtt áll a Néppárt

Weber mély konfliktusokat idézett elő azzal a kísérletével, hogy elutasíttatta a természet helyreállításáról szóló törvényt és Ursula von der Leyen bizottsági elnök zöld programjának más kulcsfontosságú elemeit, mondván, hogy az káros a vállalkozásokra nézve. Von der Leyen továbbra is az EPP legesélyesebb jelöltje a jövő évi bizottsági elnökségre.

„Európa legnagyobb képviselőcsoportja »egzisztenciális választás« előtt áll. Vagy üldözik a szavazóikat, akik szerintük a szélsőjobbra tértek át, és olyanok lesznek, mint a radikális jobb, ami számomra öngyilkosság, mert az emberek mindig az eredetit fogják előnyben részesíteni a másolattal szemben. A másik út, hogy megfiatalítják a hagyományos kereszténydemokrata víziót, és azt a 21. századhoz igazítják” – foglalta össze Philippe Lamberts, a parlamenti zöldek régi vezetője, aki jövőre már nem indul a választáson.