A magyar jog ismeri az úgynevezett végrehajtói kézbesítés jogintézményét, amely a címzett felkutatását és az irat személyes kézbesítését jelenti annak érdekében, hogy az ténylegesen eljusson a címzetthez, a kézbesítés tényét pedig hatósági eljárás állapítsa meg. A törvény szövege szerint a végrehajtó a végrehajtás foganatosításának megkezdésekor a helyszínen adja át a végrehajtható okiratot az adósnak, és egyúttal felhívja az azonnali teljesítésre. Ha ekkor az adós nyomban nem teljesíti kötelezettségét, a végrehajtó abszolválja a szükséges végrehajtási cselekményt: többnyire az adós helyszínen talált ingóságait foglalja le. A törvény a bírósági eljárást lezáró, a későbbiekben a végrehajtás alapjául szolgáló érdemi határozatok esetében teszi lehetővé a kézbesítés e módját, amiről jegyzőkönyvet kell készíteni. Erre a kézbesítési módra az önálló bírósági végrehajtóknak, illetve alkalmazottaiknak van jogosultságuk. Ha a végrehajtható okiratot nem lehet a helyszínen átadni, például az adós távolléte miatt, akkor azt – a végrehajtási cselekményről készített jegyzőkönyvvel együtt – postai úton kell kézbesíteni az adósnak. A végrehajtási eljárás egyik sarkalatos kérdése, hogy magáról az eljárásról mikor értesül az adós. A jogalkotó azért is volt nehéz helyzetben a végrehajtási jogszabályok megalkotásakor, mert két szempontot is figyelembe kellett vennie. Az egyik, hogy az adósnak lehetősége legyen a követelésről való értesülésre, ismerje a végrehajtási eljárás jogkövetkezményeit és a teljesítési szabályokat. A másik szempont az, hogy az információk birtoklása ne a végrehajtás meghiúsulását eredményezze, vagyis az adós minden jogi információ birtokában legyen, ám ezeket felhasználva ne a jogos követelés behajtását lehetetlenítsék el. A magyar szabályok szerint aki végrehajtást kér, jelen lehet az eljárási cselekmények foganatosításánál – más kérdés, hogy az adós ezt hogyan „viseli” el, azt azonban semmiképpen sem teheti meg, hogy a végrehajtást kérő távozását követeli. Utóbbi ugyanis a végrehajtási okmányokon kifejezetten jelölheti, hogy az ominózus időpontról értesítsék őt. Természetesen léteznek olyan eljárási cselekmények, ahol automatikusan kiértesítik a végrehajtást kérőt (ilyen például az árverés). A jelenlét körében kőkemény szabály, hogy bár a végrehajtást kérő jelenlétének költségeit (például utazás) maga viseli, ám ha egy ügyvédet magával visz, annak díját, költségeit már követelheti, behajthatja az adóstól. A végrehajtási eljárás egyik legérdekesebb kérdése, amikor a végrehajtást kérő vagy az adós személyében változás következik be. Amennyiben ez a végrehajtható okirat kiállítása előtt történt, akkor a kiállításra jogosult bíróság (hatóság), ha pedig a változás a végrehajtható okirat kiállítása után derült ki, a végrehajtást foganatosító bíróság dönt a jogutódlás kérdésében. Szükség esetén meghallgatja a feleket, a jogutódokat és ezt követően végzéssel dönt. Ha a változásokról a végrehajtó szerzett tudomást, ő terjeszti be az ügyet a bírósághoz. A felek személyében történt változás egyik klasszikus esete az adós elhalálozása. Ha a végrehajtó erről a végrehajtás foganatosítása előtt szerzett tudomást, tájékoztatja a végrehajtást kérőt, és az ügyet a jogutódlás kérdésében való döntés végett az ő kívánságára terjeszti be a végrehajtást foganatosító bírósághoz. Amennyiben az adós haláláról a végrehajtás foganatosításakor szerzett tudomást, és az adós hagyatékában végrehajtás alá vonható vagyontárgy van, a végrehajtó a végrehajtást foganatosítja, az adós ismeretlen jogutóda részére ügygondnokot rendel el, és az iratokat beterjeszti a végrehajtást foganatosító bírósághoz. A lefoglalt vagyontárgy a bíróság döntése után és attól függően értékesíthető, sőt például a romlandó dolgot azonnal értékesíteni kell. Ha a végrehajtó a végrehajtást kérő haláláról szerzett tudomást, és a jogutódja ismeretlen, a behajtott összeget bírósági letétbe helyezi. Ami a jogutódlást illeti, a Polgári törvénykönyv szerint az örökhagyó vagyoni jogai örökösére szállnak át, és utóbbi felel – az örökség tárgyaival – az örökhagyó tartozásaiért. Ám a végrehajtandó követelések nagy része nem személyhez kötött: akár a kötelezett – jellemzően cég –, akár a jogosult társaság esetében változás következhet be. Például jogutódlásról beszélhetünk akkor, amikor a jogosult átruházza az őt megillető jogokat, vagy amikor magát a követelést vállalja át például egy másik gazdasági társaság, illetve tipikus eset a jogi személy jogutóddal történő megszűnése, átalakulása. (A sorozat következő részében a cégek, vállalkozások elleni végrehajtási eljárásokat vesszük górcső alá.)