Eredendően az inkasszó mint fizetési mód szerepelt a magyar jogrendszerben, illetve a gazdasági életben, és csak később került a gyakorlatban biztosítékként használt instrumentumok közé. Bár az inkasszó nem szerződést biztosító mellékkötelezettség (hagyományos biztosíték), a gyakorlatban az adós fizetési hajlandóságában fennálló kockázatok kiszűrésére alkalmas instrumentumnak bizonyult azáltal, hogy az adós bankszámlája felett bizonyos rendelkezési jogosultságot biztosít a hitelezők részére. Az inkasszó egy olyan gazdasági viszonyra vonatkozó instrumentum, amelyben a másik fél, a fizetésre kötelezett fizetési hajlandósága bizonytalan. Az inkasszó lényege ugyanis az, hogy az adós számlavezető hitelintézete az adós külön rendelkezése (hozzájárulása) nélkül vagy esetleges rendelkezése (kifogása) ellenére teljesíti a szabályszerűen benyújtott inkasszót. Az inkasszót tehát a gyakorlati élet biztosítékként kezeli, annak ellenére, hogy az csak egy technikai megoldás (fizetési mód), melynek jogcímét az alapul fekvő hitelszerződés, zálogszerződés vagy egyéb más szerződés teremti meg. Tekintettel azonban arra, hogy a gyakorlatban rendkívül tág körben használatos, véleményem szerint hasznos lehet az inkasszóra vonatkozó lényeges szabályok áttekintése és néhány gyakorlati probléma kiemelése. Az azonnali beszedési megbízás felépítése a következő. Az inkasszó benyújtására jogosult a saját számlavezető hitelintézeténél, a hivatkozott MNB-rendelkezésben meghatározott nyomtatvány kitöltésével kéri a számlavezető hitelintézetét, hogy az adós bankszámlájáról egy meghatározott összeget szedjen be. Kivételként a bírósági vagy egyéb végrehajtásban eljáró szerv, az adóhatóság, illetve a vámhatóság közvetlenül az adós számlavezetőjéhez is benyújthatja az azonnali beszedési megbízást. Az általános szabály szerint az adós számlavezetője az inkasszót, amennyiben az a számlavezető üzletszabályzatában az aznapi elintézésre meghatározott napszakban érkezett be, a beérkezés tárgynapján, ám legkésőbb az azt követő munkanapon teljesíti. Ez a határidő abban az esetben, ha a teljesítő hitelintézetnek az adott beszedési megbízás teljesítéséhez több számlát kell figyelembe vennie, legfeljebb három munkanappal meghosszabbodhat. Azonnali beszedési megbízás az alábbi három fő esetkörben alkalmazható. Első: amennyiben azt törvény vagy kormányrendelet írja elő – tipikusan ilyenek a végrehajtási eljárások keretében benyújtott, illetve azokkal összefüggő inkasszók. Második esetkör: az adós az azonnali beszedési megbízással történő fizetésről szóló bejelentésben (felhatalmazó levélben) engedi meg annak benyújtását – ezek tipikusan szerződéses felhatalmazáson alapuló inkasszók. Harmadik esetkör: a váltó váltóadóssal szembeni érvényesítése.