Az elsőfokú bíróság a felperes javára döntötte el a pert, és fizetésre kötelezte az alperest. A döntés szerint az utóbbit azért kell elmarasztalni, mert még a felperes tulajdonszerzését megelőzően, a perbeli ingatlan határvonalán húzódó kerítésen önhatalmúlag, tulajdonosi hozzájárulás nélkül helyezett el elektromos vezetéket, s ezáltal használati és rendelkezési jogában korlátozta a felperest. A bíróság elvetette az alperes azon védekezését, miszerint a felperes érvénytelenül szerzett volna tulajdont – a felperes ugyanis becsatolta a telekkönyvi kivonatot. A bíróság fontosnak tartotta kiemelni: az alperes az engedélyezési eljárást nem folytatta le, és semmilyen bizonyítékot nem szolgáltatott arra, hogy a vezetéket engedély vagy előzetes hozzájárulás alapján létesítette volna. Az alperes fellebbezése szerint az elsőfokú bíróság a peres ügyben irányadó jogszabályok téves alkalmazásával, jogszabálysértő döntést hozott. A per tárgyát képező kisfeszültségű vezeték létesítésére a jogalkotó nem írta elő vezetékjogi engedélyezési eljárás lefolytatását, ennek hiánya tehát nem róható fel az alperesnek. A létesítéshez szükséges tulajdonosi hozzájárulást pedig megkapta, mert a létesítéskori tulajdonos – vagyis még nem a felperes – hozzájárult a vezeték elhelyezéséhez, és utóbb sem a vezeték eltávolítását, csupán a kábel földbe helyezését kérte. Az 1994. évi XLVIII. törvény (VET) végrehajtására kiadott 34/1995. számú kormányrendelet 9. §-a egyértelműen rögzíti, hogy a kisfeszültségű vezeték létesítéséhez adott tulajdonosi hozzájárulás nem vonható vissza. Felperesnek, mint az ingatlan új tulajdonosának, a tulajdonosi hozzájárulás visszavonására lehetősége már nem volt. A vezetékjog a törvény erejénél fogva használati jognak nem minősül, létesítése kártalanítási, és nem használati díjfizetési kötelezettséggel jár. A bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a VET 28. § (2) bekezdése szerint az 1000 V-nál nem nagyobb névleges feszültségű vezetékek, tartozékaik az ingatlan tulajdonosának hozzájárulásával is engedélyezhetők, üzemeltethetők. A másodfokú fórum a következőképp látta az ügyet: helytállóan hivatkozik az alperes arra, hogy a vezetékjog használati jogviszonyt nem keletkeztet, a perbeli vezeték elhelyezésének így nincs olyan jogkövetkezménye, amely a tulajdonos használati díj iránti igényét megalapozná. Alperes használati díjfizetési kötelezettsége a Polgári törvénykönyv 99. §-ából, de a VET vonatkozó rendelkezéseiből sem vezethető le. Az ingatlanhasználat korlátozásának „folyamatossága” a korlátozással egyidejű, azaz folyamatos díjfizetési kötelezettséget nem von maga után. Az alperesnek a perbeli kisfeszültségű vezeték létesítéséhez nem kellett kérnie az illetékes hatóságtól a vezetékjog engedélyezését (VET. 28. § [2] bekezdés). Az ingatlan tulajdonosa, a perben rendelkezésre álló adatok szerint, a szükséges hozzájárulását megadta – tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor a hálózat elhelyezésének jogszerűtlenségére következtetett. A hozzájárulás megadását az is alátámasztja, kérte a vezeték ingatlanán történő földbe helyezését, s erre utal az is, hogy tulajdonlásának időtartama alatt a vezeték eltávolítását nem kérte. Összességében: a meglévő peradatok alapján a vezetékjog gyakorlásának jogszerűtlenségére megalapozottan következtetni nem lehetett. A jogerős döntést hozó fórum kiemelte: vezetékjog gyakorlása esetén az ingatlan tulajdonosát nem használati díj illeti meg, hanem az ingatlan fekvése, területe, funkciója, használhatósága szempontjából vizsgált használati korlátozás mértékének mérlegelésével megállapított pénzbeli kártalanítás. A perben kirendelt igazságügyi szakértő ezt meghatározta, az összeget az alperes nem vitatta.