Az ügy alperes cége elvállalt egy munkát: feladata három, építkezésekhez használt daru tervezése, komplett kivitelezése, az ehhez szükséges tervek elkészítése és a megfelelő engedélyek beszerzése volt. Az alperes a munkára alvállalkozókat keresett, így került kapcsolatba a későbbi felperessel, aki a felépítmény tervezését és kivitelezését vállalta, kidolgozott kétféle műszaki megoldást is, a hozzá kapcsolódó árajánlatokkal. Az építési hatóság rábólintott a tervekre és megadta az építési engedélyt. A felperes kérte a tervezési munkák díjának megfizetését, ám az alperes úgy látta, nem is jött létre szerződés közöttük, csupán árajánlatot kért a felperestől, amelyet végül nem fogadott el. Nem úgy van az! – érvelt a felperes. Valóban: az alperes elállt a szerződéstől, ám az elállásig a felperes jócskán végzett munkát, sőt harmadik cégnek fizetett a talajmechanikai szakvéleményért. Ráadásul jogalap nélküli gazdagodás is történt, mert a terveit az alperes felhasználta, így a későbbi tervezőnél kedvezőbb árat tudott elérni. Az alperes a következőképpen reagált: a felperes tudta és beleegyezése nélkül nyújtotta be a terveket az építési hatósághoz. Ami pedig talán a legfontosabb, az építési engedély nem emelkedett jogerőre, mert a felperes az építési engedélyezési tervdokumentációhoz adott tervezői nyilatkozatát visszavonta. Erről a hatóság értesítette is az alperest. Az elsőfokú ítélet kifejtette: elutasítja a felperes keresetét, mert a felek között nem jött létre szerződés. A dokumentumokból, tanúvallomásokból csak az állapítható meg, hogy az alperes árajánlatot kért, a felperes ezt megtette, a felek között megbeszélések folytak, felperesünk tervdokumentációt adott át, és mindezek ellenére mégsem jött létre szerződés – mert a felperes visszavonta a tervezői nyilatkozatot, így a hatóság nem adott ki építési engedélyt. (A felperes gondjait növelte, hogy a későbbi tervező tanúként úgy nyilatkozott: a felperes terveit nem használta fel, az intellektuális tevékenység kizárólag tőle származik.) Természetesen fellebbezés következett, és a felperes összesítette az érveit: e szerint a felek között szóban létrejött a szerződés. Az alperes az árajánlatok ismeretében fogadta el az elkészült terveket. Igaz, a felperes visszavonta a tervezői nyilatkozatot, éppen a partnere magatartása miatt, mert a hiányos adatszolgáltatás okán nem tartotta statikailag megfelelőnek a teljes konstrukciót. A felperes azzal érvelt, hogy az alperesnek joga volt elállni a szerződéstől, joga volt másra bízni a kivitelezést, ám a költségeit, befektetett munkáját (áfával) fizessék meg. Másodfokon is megvizsgálták az ügyet. Úgy tűnt, az nem vitatható, hogy a felek közt létrejött a Polgári törvénykönyv (Ptk.) 408. §-ában szabályozott tervezési szerződés. Ilyen jogviszony hiányában miért adta volna át a terveket a felperesünk, azt a másik fél pedig – ha nem lett volna ilyen megállapodás – miért írta alá? Ráadásul az alperes tudott a felperes lépéseiről – megrendelői aláírás nélkül a keresetlevelet benyújtó fél nem is fordulhatott volna az építési hatósághoz. Ezt követően az a kérdés, hogy a felperes megfelelőnek teljesített-e – boncolgatta tovább a háromtagú tanács a jogvitát. A magyar polgári jog szabályai szerint a megfelelő teljesítés magában foglalja azt is, hogy az építési hatóság a tervek alapján kiadja a jogerős építési engedélyt – mivel a terveket csak ekkor lehet felhasználni. Mivel a felperes visszavonta a felelős tervezői nyilatkozatot, tulajdonképpen megtagadta a teljesítést. A Ptk. 313. §-ában biztosított jogok közül az alperes a lehetetlenülés következményeinek alkalmazását választotta, mivel a teljesítést nem követelte. Ennek alapján viszont a felperes részére nem jár tervezési díj – döntött a Fővárosi Bíróság gazdasági kollégiuma.