A franchise-szerződésekre vonatkozó önálló jogi szabályozás – hasonlóan a világ többi országához – Magyarországon sincs. Néhány országban – például Franciaországban és Spanyolországbanugyan – vannak a franchise-ra vonatkozó jogszabályok, azonban ezek nem a franchise-szerződések szabályozására irányulnak, hanem a szerződéskötést megelőző információátadásra vonatkozóan tartalmaznak kötelező érvényű rendelkezéseket. Az Európai Franchise Föderáció véleménye szerint az első részben taglalt Etikai Kódex és a csiszolt üzleti kultúra helyettesíti a specifikus franchise-jogszabályokat. A franchise-ra vonatkozó szabályozás első pillére tehát az Etikai Kódex, amely ugyan nem jogforrás, nem kikényszeríthető jogi norma, de mégis célszerű rá figyelemmel lenni, hiszen a tapasztalatok azt mutatják, hogy csak azon franchise-átadók és -átvevők maradhatnak talpon hosszú távon, akik tiszteletben tartják az Etikai Kódex szabályait. Ezen túl a Magyar Franchise Szövetség tagja az Európai Franchise Föderációnak, ami többek között azt is jelenti, hogy elfogadta azt kötelezettséget, hogy a Kódex rendelkezéseit a magyarországi franchise-szerződésekben érvényesíti. Ez abban nyilvánul meg, hogy a szövetség tagja csak az lehet, akinek a franchise-szerződése egyezést mutat a Kódex előírásaival, másrészt elfogadja, hogy egy esetleges jogvitában a megítélés egyik alapja ezen Kódex. A szabályozás második pillérét a polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) szerződésekre vonatkozó általános szabályai képezik. A franchise-szerződés ugyan nem szerepel a nevesített szerződések között, de a szerződés megkötésére, létrejöttére, érvényességére, módosítására, megszűnésére vonatkozó szabályok éppúgy érvényesek rá, mint a Ptk.-ban külön nevesített szerződésekre. Ezen túl mindazon (bérleti, adásvételi, vállalkozási stb.) szabályelemre tekintettel kell lenni egy franchise-szerződés megszerkesztésénél, amely annak tartalmát képezi és a Ptk.-ban megtalálható, továbbá a franchise jogviszony lényegéhez tartozó egyéb jogi normákra is (például védjegy, licenciaszerződések joga stb.). A harmadik pillért jelentő 246/1997. (XII.20.) Korm.-rendelet a franchise-megállapodások egyes csoportjainak a versenykorlátozás tilalma alól történő mentesítéséről 1998. január 1-én lépett hatályba. E jogszabály bár szűkebben, de gyakorlatilag teljesen a már részletezett EGK-rendeletre épül. Magyarország a az ún. Európai Megállapodásban vállalta, hogy biztosítja az EU csoportmentességi rendeleteiben foglalt elvek alkalmazását az unió és Magyarország közötti kereskedelmet érintő megállapodásokra. Azóta ezek az elvek és szabályok a belső magyar jog részévé váltak – többek között a szóban forgó kormányrendelet segítségével – így azok nemcsak a Magyarország és az Európai Unió közötti kereskedelmet érintő megállapodások esetén alkalmazandók, hanem magyar vállalkozások egymás közötti, vagy magyar vállalkozásnak nem uniós vállalkozással kötött megállapodása esetén is. A rendelet az EGK-rendelettel összhangban született, a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 17. § (1) bekezdésében foglalt szempontok alapján mentesíti a tervezett franchise megállapodást az általános tilalom alól. Azaz mentesül a megállapodás a tilalom alól, ha: a) az hozzájárul a termelés vagy a forgalmazás ésszerűbb megszervezéséhez, vagy a műszaki vagy a gazdasági fejlődés előmozdításához, vagy a környezetvédelmi helyzet vagy a versenyképesség javulásához; b) a megállapodásból származó előnyök méltányos része a fogyasztóhoz jut; c) a gazdasági verseny velejáró korlátozása vagy kizárása a gazdaságilag indokolt közös célok eléréséhez szükséges mértéket nem haladja meg; és d) nem teszi lehetővé az érintett áruk jelentős részével kapcsolatban a verseny kizárását. A kormányrendelet gyakorlati jelentősége abban áll, hogy a szerződő felek maguk dönthetik el, hogy szerződésük megfelel-e a rendeletben foglaltaknak, vagyis a szerződések megkötéséhez nem kell minden esetben a Gazdasági Versenyhivataltól (GVH) engedélyt, illetve annak megállapítását kérni, hogy a szerződés a kartelltilalomba ütközik-e. A rendelet előírásainak nem megfelelő megállapodások esetében egyedi mentesítést lehet kérni a GVH-tól, amely azután versenyfelügyeleti eljárás keretében az általános versenyjogi szabályok szerint mentesítheti vagy tilthatja az adott szerződés megkötését. A mintaszerződés engedélyeztetésére nincs mód, tehát az eljárást minden egyes átvevővel kötendő szerződés esetében külön kell lefolytatni. Fontos ehelyütt is tisztázni, hogy a csoportmentességi rendelet nem magát a franchise szerződést szabályozza. Természetesen a franchise hazai szabályozásával kapcsolatban vannak még megfontolandó kérdések. Az egyik ilyen, a közzétételi kötelezettség esetleges előírása. Az USA-ban, Franciaországban és Spanyolországban már léteznek olyan jogszabályok, amelyek a felelős franchise-átadót a franchise-átvevővel létrehozandó kapcsolat kialakítása érdekében arra kötelezik az átadókat, hogy a szerződés megkötése előtt a jogot megvásárlók számára megbízható információkat biztosítsanak a franchise-hálózatban már részt vevő partnerek számáról, a velük való kapcsolatfelvétel lehetőségéről, a vállalkozás tőkéjének meglétéről stb. A másik ilyen kérdés a regisztrációs kötelezettség bevezetésének lehetősége, ami már létezik az USA-ban illetve Ausztriában, ahol a kartellellenes hivatalban kell bejegyezni a franchise szerződéseket. Az ezt elmulasztókat bírság fenyegeti, mivel a franchise megállapodás vertikális kartellnek tekinthető s mint ilyen tiltott versenykorlátozó eszköznek minősül, ha nem élvez ez alól csoportos vagy egyedi mentességet. A franchise-szerződés A franchise-rendszerek kiépítésének folyamatában értelemszerűen elkerülhetetlen, és az egyik legfontosabb mozzanat a franchise-átvevők kiválasztása. Az átvevők szelektálásának folyamata a kiválasztott átvevőkkel történő szerződéskötéssel zárul. A franchise szerződés a rendszer alkotmánya, a franchise koncepció tükörképe, amely elsősorban a rendszer működésének belső elemeire, a partnerek egymás közötti viszonyára vonatkozik. A szerződések rendszerenként jelentősen különbözhetnek ugyan, de egy rendszeren belül értelemszerűen minden átvevővel alapvetően egyforma szerződést kell kötni. Az Európai Franchise Etikai Kódex a franchise szerződésekkel kapcsolatban irányelveket fogalmazott meg: a) A franchise szerződésnek tükröznie kell a franchise-hálózat tagjainak érdekeit. Védenie kell a franchise-átadó ipari és egyéb jogait, a franchise-rendszer egységességét és külső megjelenését. Minden szerződést és a franchise viszonnyal összefüggésben álló egyéb megállapodást annak az országnak a hivatalos nyelvén kell megfogalmazni, ahol a franchise-átvevő telephelye van, és aláírás után azonnal kézbesíteni kell a franchise-átvevő részére. A franchise szerződésnek betű szerint és szellemében is meg kell felelnie az adott ország nemzeti törvényeinek, az Európai Közösség jogszabályainak, valamint a magatartási kódex előírásainak. b) A franchise szerződésnek tisztességes és egyértelmű módon meg kell határoznia a felek kötelezettségeit és felelősségét, valamint a szerződéses viszony minden egyéb anyagi feltételét. c) A franchise szerződés alapelemei: - a franchise-átadó jogai, - a franchise-átvevő jogai, - azok a meghatározások, amelyek a franchise-átadó rendszeréhez tartozó tipikus megjelölések, rendszernevek, árumegjelölés, márkanevek, cégtábla, jelszó és egyéb azonosító jelek használatára vonatkoznak, - azok az áruk és/vagy szolgáltatások, amelyeket a franchise-átvevő rendelkezésére kell bocsátani, - a franchise-átadó kötelezettségei, - a franchise-átvevő kötelezettségei, - a franchise-átadó joga, hogy a rendszert új, vagy megváltozott viszonyokhoz igazítsa, - a szerződés időtartama, amelynek olyan határidőt kell szabnia, hogy az átvevő amortizálni tudja induló beruházását, - a szerződés meghosszabbításának feltételei, - azok a feltételek, amelyek szerint a franchise-átvevő a franchise üzletet eladhatja vagy átadhatja, illetve az átvevő lehetséges elővásárlási joga, - a szerződés megszüntetésére vonatkozó szabályok, - a szerződés lejárta után a franchise-átadó anyagi és szellemi tulajdonának visszaszármaztatására vonatkozó előírások. Az alapszerződésen kívül elképzelhető, hogy az együttműködéshez különböző mellékszerződések is kapcsolódhatnak (például bérleti, kölcsön, lízing, szállítási stb. szerződés). A franchise-szerződés tartalmi elemei A tartalom meghatározásának jelentőségét két körülmény adja. Az egyik, hogy egy atipikus szerződéses formáról van szó, a másik, hogy a Ptk. kötelmi jogi fejezete nem a kógencia elvére épül. Ezekre tekintettel mindenképpen ajánlatos – bármely franchise típus esetében – a megállapodás írásba foglalása, mégpedig azért, hogy tartalma bármikor rekonstruálható legyen és így mind a szerződés teljesítési létszakában, mind jogvita esetén jogforrásként szolgáljon. Miután a komoly rendszerek szinte kizárólag általuk előre elkészített szerződésekkel dolgoznak, mindenképpen figyelembe kell venni az általános szerződési feltételekre vonatkozó szabályokat is. Ezek azonban időben nem mutatnak hasonlóságot, mivel a franchise egy állandóan változó, „mobil” értékesítési rendszer, vagyis állandóan fejlődésben van. Az előbbi általános szempontok figyelembevételével egy klasszikus franchise szerződés általában a következő elemeket tartalmazza: 1. Preambulum Szokásos és ajánlatos a megállapodást preambulummal kezdeni, amelyben a rendszer általános ismertetőjegyei, a rendszer által megvalósítható célok, illetve a rendszerrel kapcsolatos elvárások kapnak helyet. Az itt megfogalmazottak iránymutatóul szolgálnak egy esetleges vitában, elősegítik a vitatott rendelkezések értelmezését. Természetesen itt kerülnek megnevezésre a szerződő felek, valamint meghatározásra az együttműködés keretei. Az alanyok tekintetében egy megjegyzés kívánkozik ide. Az átvevő esetében ragaszkodni szoktak ahhoz, hogy természetes személy legyen, miután a személyes képességeknek kiemelkedő szerepet tulajdonítanak az átadók, másrészt ragaszkodnak a vagyoni felelősség korlátlanságához is, bár ez utóbbi megvalósul jogi személyiséggel nem rendelkező társasági formák esetében is, a közkereseti társaságnál valamennyi, a betéti társaságnál a beltag – kivételes esetben a kültag is – korlátlan vagyoni felelősséggel tartozik kötelezettségeiért. A kérdés: mi a helyzet akkor, ha az átvevő ragaszkodik a jogi személyiségű cégformához, vagy utólag kíván átalakulni. Megnyugtatónak kínálkozik az a megoldás, ha a szerződésben vagy annak módosításával kikötik az átvevő, mint természetes személy és az általa alapított társaság egyetemleges felelősségét, valamint azt, hogy a társaságon belüli részesedése 51 százalék alá nem eshet. 2. Kézikönyv Máig vitatott kérdés, hogy a már említett kézikönyv a szerződés alkotóeleme, avagy független attól. Az átadó érdeke természetesen azt kívánja, hogy a kézikönyv ne legyen része a szerződésnek, hiszen így egyoldalúan is módosíthatja annak tartalmát. Miután azonban a kézikönyv többnyire a know-how, valamint annak leírására szolgál, hogy az átvevő részére az üzletvezetéshez szükséges instrukciókat megadja, mégpedig olyan részletességgel, hogy az a hétköznapi üzletmenet legapróbb részleteire is kiterjedjen, véleményem szerint az esetek túlnyomó többségében képtelenség lenne azt jogi értelemben különállóként kezelni. A kézikönyvben foglaltakhoz az átadónak két fontos jogi érdeke fűződik, egyrészt a benne foglaltak titokban maradása, másrészt azoknak az átvevő részéről történő maradéktalan betartása. Mindkét körülmény olyan lényegesnek számít, hogy megszegésük rendszerint az azonnali felmondás szankcióját vonja maga után. Az átvevő legmarkánsabb érdeke, hogy egyáltalán a kézikönyv birtokába jusson, hiszen ez tartalmazza az ügylet működéséhez elengedhetetlen ismereteket. Amennyiben ez nem történik meg, úgy az átvevő a hibás teljesítésből eredő jogait érvényesítheti (például szavatossági igények), és a franchise díjak fizetését mindaddig megtagadhatja, amíg a kézikönyv birtokába nem jut, hiszen ez esetben az átadó késedelembe esése kizárja az átvevő egyidejű késedelembe esését. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a franchise kézikönyv hiányos. Ezt elkerülendő érdemes az átadott könyvet oly módon hitelesíteni, hogy az a későbbi azonosítást elősegítse. (Folytatjuk) dr. Kincses Attila