Az Európai Bizottság a sajtóhírek szerint azt vizsgálja, hogy a következő uniós költségvetési ciklusban a tagállamok nyugdíjrendszereinek átalakításához kötné a kifizetéseket.
A 2028-tól induló hétéves keretben ez azt jelentené, hogy azok az országok, amelyek nem követik az uniós ajánlásokat, a jelenleginél kevesebb forráshoz juthatnak hozzá.
Magyarország a reformok fókuszában szerepel: Brüsszel szerint több ponton is módosításra szorulna a hazai rendszer ahhoz, hogy megfeleljen a fenntarthatósági és demográfiai elvárásoknak.
Erdélyi Dóra, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány senior elemzője írásában leszögezi, hogy a nyugdíjrendszer minden elemével együtt tagállami hatáskörbe tartozik. Az Európai Unió végrehajtó szervei (így a Bizottság is) csak ajánlásokat tehetnek, közvetlenül nem avatkozhatnak be a nemzeti nyugdíjpolitikába. Az európai országok nyugdíjrendszerei jelentősen eltérnek egymástól, és a jóléti rendszer részeként a tagállamok saját döntései határozzák meg, milyen kiegészítések, kedvezmények vagy speciális szabályok kapcsolódnak hozzájuk.
Magyarországon több olyan elem működik, amely a nyugdíjasok vásárlóerejét és anyagi biztonságát igyekszik erősíteni.
A rendszer egyik kulcsa az inflációkövető indexálás, amely évente (szükség esetén év közben is) korrigálja a nyugdíjak értékét. Emellett újra működik a 13. havi nyugdíj, és napirenden van a fokozatosan bevezethető 14. havi is.
A Nők40 kedvezményes nyugdíjazása továbbra is jelentős könnyítést jelent a hosszú szolgálati idővel rendelkező nők számára, miközben több európai országban is található a nőkre szabott korengedményes rendszer.
Nemzetközi összehasonlításban az is látható, hogy a speciális nyugdíjak, extra kifizetések és kedvezményes korhatárok nem magyar sajátosságok. Németországban, Ausztriában, Lengyelországban vagy Franciaországban régóta működnek olyan nyugdíjformák, amelyek bizonyos foglalkozási csoportokat, nagy fizikai vagy pszichés terheléssel járó hivatásokat, illetve alacsony jövedelmű nyugdíjasokat támogatnak.
