Felfokozott hangulatban zajlik a kampányolás a február 23-i, előrehozott szövetségi választások közeledtével a németeknél, ahol immár minden egyéb, például a gazdasági kilábalással, a mindennapi megélhetés nehézségeivel, az inflációval kapcsolatos kérdéseknél fontosabbá vált, hogy

Európa vezető nyugati hatalma mit kezd a néhány év alatt kezelhetetlenné vált bevándorlással.

Kapcsolódó

Már az eddig befogadó szemléletet valló, baloldali, liberális pártok is felismerték, hogy szükséges szigorítani a migránspolitikán, és egységes fellépés kell az iszlamista terrortámadások megakadályozásáért.

Ez a németek többségének akarata is, ám a politikai helyzet közel sem egyszerű.

A felmérések alapján kormányváltásra leginkább esélyes kereszténydemokrata-konzervatív pártszövetség, a CDU/CSU Unió most össztűz alá került, mert ugyan a migrációval kapcsolatos reformterveik megoldást hozhatnak, ám ahhoz

ajtót nyitottak a szélsőjobboldali, populista AfD pártnak is.

Ezzel megremegett az a történelmi alapokra emelt, szimbolikus tűzfal, ami a németeknél az alkotmányos demokráciát védi a pusztító radikalizmustól.

Mi köze van a magyar kormánynak a németek belpolitikai viszálykodásához?

Mit üzenhet Orbán Viktor azzal, hogy jövő hétfőn vendégül látja Budapesten a tömegtüntetéseket kiváltó, migrációellenes AfD vezetőjét, Alice Weidelt?

Nyugaton az út jobbra halad tovább

Németországban valami elkezdődött, ami alaposan átrendezi a politikai erőviszonyokat. A legnagyobb ellenzéki erő, a hagyományosan konzervatív CDU/CSU kancellárjelöltje, Friedrich Merz esélyes győzelmével a jobbratolódás egyértelmű.

Ha a CDU alakít kormányt, azzal

a nyugati hatalom hátat fordít a párton belüli „ősellenség”, Angela Merkel korábbi kancellár által képviselt irányoknak – főként a Willkommenskulturként elhíresült migránspolitikában.

A németek a nyugodt, biztonságos mindennapokat várják el egy gazdaságilag is élhető hazában, ehhez pedig most jött el a változás ideje – mondta az Economxnak Stefán Csaba, a Magyar Külügyi Intézet Németország-kutatója.

Üdvözlő tömegek a pályaudvarokon

A Willkommenskultur német kifejezés, szó szerint az „üdvözlés kultúrája”, vagyis, hogy a bevándorlók befogadását elősegítő módon kell viselkedni. Bár az idegenforgalomban gyökerezik, elsősorban a német politika eddig jellegzetes attitűdjéről szól, ami a The Guardian szerint az európai menekültválság nyomán, 2015-ben vált közismertté – a Merkel által meghirdetett modell célja az volt, hogy vendégszeretőnek és segítőkésznek tüntesse föl a munkaerőhiánytól szenvedő Németországot, amely vonzza a jól képzett migránsokat. A Willkommenskultur kezdetén a közel-keleti és afrikai menedékkérőket a főbb vasútállomásokon németek tömegei várták üdvözlő plakátokkal, ám később a gyarapodó bevándorlóáradat a társadalom egy részéből ellenkezést váltott ki. A 2017-es szövetségi választáson – történetében először – haladta meg a négyszázalékos parlamenti bejutási küszöböt az Alternatíva Németországért (AfD) nevű, jobboldali populista párt, amely vehemensen ellenezte Merkel menekültpolitikáját.

Feltörtek, mint a talajvíz, de hol állhatnak meg?

A Willkommenskultur-korszak kudarcát mára az AfD elmúlt hónapokban tapasztalt megerősödése, elsősorban a keleti tartományokban elért győzelmei is mutatják.

Bár az országos kormányzás közelébe eddig nem kerültek, és Nyugat-Németországban még erősen tartja magát a megengedő szemlélet, a társadalom egyre nagyobb része követel markáns változást.

Az AfD mostani választási esélyei megjósolhatatlanok, és bár jelenleg körülbelül 20 százalékon állnak, a szakértő szerint

csekély az esélye, hogy 2025-ben kezükbe kerül Németország vezetése.

Mindenesetre, noha a Scholz-kabinet bukását eredendően az elhibázott gazdaságpolitika idézte elő, a politikai diskurzust és a választók február végi döntését immár a migráció határozza meg.

Terror terror hátán: valódi megoldásokat követel a nép

Több durva terrortámadás után tavaly karácsony előtt Magdeburgban, januárban pedig Aschaffenburgban is történtek erőszakos cselekmények, utóbbinál egy kétéves kisgyermek is életét vesztette – idézte fel Stefán Csaba.

Friedrich Merz, a CDU vezetője erre válaszul lényegében egyszemélyben felvállalta a politikailag rizikós, korlátozó javaslatokat a migrációkezelésben, hogy jelezze a választóknak, valódi megoldásokat akar letenni az asztalra.

Ezekhez pedig a parlamentben bárki szavazatát elfogadja – így történt a múlt héten, hogy a leendő kormánynak szóló indítványokhoz az AfD támogatása is jól jött Merznek.

Törés a tűzfalon: a fenyegető szélsőségesség a vád

Ezzel azonban kibújt a szellem a palackból, mégpedig a németeknél történelmi jelentőséggel bíró, úgynevezett tűzfal lebontásának vádja miatt, amit a politikusok többsége mellett tüntetők tízezrei, civil szervezetek, az egyház is hangoztatnak.

A szakértő vázolta: az extrém reakciókat az váltja ki, hogy anno Hitler náci pártját a konzervatívok segítették hatalomra, előidézve a liberális weimari köztársaság végét – most az ennek megismétlődésétől való félelem miatt zúdul népharag a kereszténydemokratákra.

A tűzfal arról szól, hogy

a különböző mainstream pártok kategorikusan elutasítják az együttműködést a radikális szélsőjobboldallal,

ami Németországban az AfD-t jelenti. Annyira totális a tűzfal elve, hogy már csak a parlamenti szavazatok elfogadása is annak lebontásával ér fel – ezt hirdetik most a Zöldek, a baloldal, a szociáldemokraták is – ismertette.

Koalícióra van esély, de nem az AfD-vel

Merz indítványai többek között a családegyesítések korlátozását, az állandó határvédelmet, a szövetségi rendőrség hatáskörének kiterjesztését, és például a visszafordítások szabályait tartalmazták – ezek egyes részei az első szavazáson javaslatként átmentek a Bundestagon az AfD szavazataival.

Ám végül pénteken leszavazták a képviselők azt a specifikus javaslatot, mely ezen követelések egy részét záros határidőn belül törvénybe is iktatta volna. A tüntetések pedig azóta sem csitulnak.

Még ha a legtöbben egyet is értenek a migrációs fordulat szükségességével, a parlamenti döntés a tűzfal lebontásának szólt, és azóta is ez uralja a közvéleményt. Holott

az AfD nem egy náci párt, de vannak radikális elképzeléseik,

és a kereszténydemokraták nem is akarnak velük együtt kormányozni – jelentette ki Stefán Csaba.

Megjegyezte: ha nyer a CDU, nagy eséllyel a Scholz-féle SPD-vel, azaz a szociáldemokratákkal (a jelenlegi kancellár pártvezetése nélkül), illetve a Zöldekkel alakíthatnak koalíciót.

Orbán Viktor pozicionál: érkezik az AfD vezetője

Itthon nagy visszhangra lelt, hogy eközben a magyar miniszterelnök bejelentette: jövő hétfőn Budapesten fogadja Alice Weidelt, a német szélsőjobboldal vezetőjét, ami az ottani tiltakozások tükrében sokakban felvet kérdéseket.

Az, hogy Orbán Viktor fogadja a pragmatikus elveket valló, populista pártvezért, előre vetítheti, hogy

a konzervatívok kormányra kerülése esetén Magyarország és Németország politikai kapcsolatai nem feltétlenül fognak javulni,

sőt, ennek ellenkezője is előfordulhat – fogalmazott a külügyi intézet kutatója.

Hozzátette: ez abból is várható, hogy nemcsak az esélyes párt, hanem egyetlen német frakció sem szívesen működik együtt az AfD-vel.  

Ráadásul, a Fidesz korábban kilépett az Európai Parlament Néppártjából (EPP), amelynek a CDU és például a kereszténydemokrata Manfred Weber, Ursula von der Leyen is tagja.

Az is fontos hatás a német politikában, hogy

Elon Muskon keresztül a Trump-adminisztráció látványosan elkezdte legitimizálni az AfD-t,

mondván, hogy az ország egyetlen esélye a populista párt.

Úgy tűnik, mi is felvesszük ezt az irányt – jegyezte meg Stefán Csaba.

Ausztriában is tömegek lázonganak

Kedden mintegy húszezren tüntettek Bécsben amiatt, hogy Ausztriában 25 év után ismét létrejöhet egy koalíciós kormány az FPÖ és az ÖVP, azaz az Orbán Viktor Patrióták Európáért elnevezésű pártszövetségéhez tartozó Szabadságpárt és a kereszténydemokrata Néppárt részvételével. A Kurier által megszólaltatott tüntetők arról beszéltek, hogy azért félnek a szélsőjobb felé hajló kormányzástól, mert veszélyben érzik a demokráciát, és például aggódnak az oktatási rendszer megnyirbálása vagy azon „pusztító következmények” miatt, amelyek a fogyatékkal élőkre vagy a színes bőrűekre várhatnak. Herbert Kickl „népkancellári” kinevezése esetén tartanak a tömeges deportálásoktól és a rasszizmustól is a „felforrósodott világpolitikai helyzetben” – idézi a napilap.

Tájékoztatás

A cikk „Az új intézményrendszerek kihívásai és az előttünk álló változások az európai integrációban” című projektünk részeként jelent meg az Európai Unió társfinanszírozásával. A kifejtett nézetek és vélemények azonban kizárólag a szerző(k) sajátjai és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió vagy az Európai Bizottság véleményét. Sem a sem az Európai Unió, sem a támogatást nyújtó szervezet nem tehető felelőssé értük.