Információnk szerint nemrégiben kifizették az ÁTI Depo Közraktározási Rt. brit tulajdonosai (a Danubius Hotels Rt.-ben főrészvényes Bernard Schreier nevével fémjelzett családi vállalkozás) a Csepel Autógyártó Kft. vételárát, miután megegyeztek a felszámoló Bross Válságkezelő Kft.-vel. A vevő március 1-jén vette birtokba a 82 hektáros szigetszentmiklósi ipartelepet. Az ÁTI Depo elnökétől, Alföldi Tádétól megtudtuk, hogy eredetileg azért csatlakoztak az RBL Brems- und Lenksysteme GmbH-hoz, mert vonzotta őket az M0-ás autópálya közelségében lévő, jól kiépített infrastruktúrájú ingatlan. Elsősorban logisztikai központot kívántak itt létrehozni, a termelést pedig a németek vették volna át. Az RBL tulajdonosait kizárólag az üzem érdekelte, amit végül is túlméretezettnek találtak, ezért az utolsó pillanatban elálltak az üzlettől, és a Csepel Autó megvételére alakult Servo-RBL Ipari és Ingatlankezelő Kft.-ből is kiszálltak. Miután az ÁTI Depo visszafizette a németeknek 3 millió forintos jegyzett tőkét, ÁTI-Sziget Ipari Szolgáltató Központ Kft.-re változtatta a társaság nevét. Alföldi Tádé elmondta, hogy a 82 hektár nagyságú ingatlan hasznosításával, az infrastruktúra működtetésével az ÁTI-Sziget foglalkozik majd, és egyéb szolgáltatásokat is végez. Most átvilágítják a Csepel Autó termelőtevékenységét, meghatározzák a fenntartás és a piacbővítés lehetőségeit, beruházási szükségletét, a finanszírozással kapcsolatos tennivalókat. Az mindenesetre biztos, hogy a termelést leválasztják az ingatlanhasznosításról, és június 1-jével kft.-t alakítanak a működtetésére. Az ÁTI Depo elnöke szerint a Csepel Autót megfelelő szakemberek vezetik, nincs szükség személyi változásokra (a felszámolóval korábban összetűzésbe került vezetők közül is többen visszatértek). A cél kizárólag az, hogy minél hatékonyabban működjön a szervokormány-alkatrészek gyártása és a présüzem, ahol most már csak 210 ember dolgozik. Ami a terület többi részét illeti, az ÁTI-Sziget megpályázza az ipari park címet a Gazdasági Minisztériumnál; a pályázat legközelebbi beadási határideje szeptember 30. Őszre így rendeződhet a Csepel Autó sorsa. A Csepel Autónak igazán 1987-ig ment jól, akkor még négyezren dolgoztak Szigetszentmiklóson, ahol az Ikarus buszok alvázát állították elő. Aztán az Ikarus székesfehérvári telepén maga is hozzálátott az alvázgyártáshoz. Ez felkészületlenül érte a szigetszentmiklósiakat. A Csepel Autó röviddel a rendszerváltás után már csődközeli állapotba került. 1991-ben megjelent Szalay J. János, az Egyesült Államokban élő magyar vállalkozó, aki a Los Angeles-i Group International Ltd. nevében intézkedett. Az ígért dollármilliók azonban otthon maradtak, a Csepel Autó pedig a Szanáló Szervezetből Reorg Rt.-vé átalakult társasághoz került. A kilencvenes évek derekán megint megjelent Szalay, és újabb pénzügyi befektetőt (E&L) hozott, ekkor már ő is résztulajdonosa lett a társaságnak. Némi fellendülés következett a gyártásban, ám a tulajdonosok egy balul sikerült ausztrál üzlet miatt fizetésképtelenné váltak, s 1999-ben elindult a felszámolási eljárás. A felszámolási vagyonértékesítési pályázaton hosszú ideig három cég viaskodott egymással (Csepel 2000, EVN, The World Group). Sokáig úgy látszott, hogy Szalay „pártfogoltja", az EVN hajlandó fizetni, de tavaly tavasszal bebizonyosodott, hogy nincs pénz. Az újabb pályázaton megjelent az RBL, amely késznek mutatkozott fizetni (NAPI Gazdaság, 2001. október 10., 1-5. oldal). Akkor már munkanaponként egymilliós veszteséggel dolgozott a társaság, elsősorban az Ikarus-korszakbeli túlméretezettség miatt. Regős Zsuzsa