Jó évet zárt a dabasi Vitafort Első Takarmánygyártó és Forgalmazó Rt. Bár a magyarországi takarmánypiac tavaly 10 százalékkal, mintegy 4 millió tonnára zsugorodott a korábbi jelentős csökkenést követően, a hozzávetőleg 8 milliárd forint árbevételű cégcsoport zászlóshajója, a Vitafort tavaly 14,1 százalékra növelte piaci részesedését az egy évvel korábbi 13,3 százalékról – hívja fel a figyelmet Kulik Zoltán, a társaság vezérigazgatója. Hozzáteszi: piaci arányuk akár 20-22 százalék is lehetne, de ennek érdekében nem szeretnének az eddiginél kockázatosabb piacokat bevállalni, nehogy aztán egy kritikus pillanatban a túl nagyra nőtt lufi kipukkadjon. Különben még a megfontolt növekedés is azzal járt, hogy a cég adózás előtti eredménye a 2003-as szinthez képest az elmúlt két évben 38 százalékkal – csak tavaly 33 százalékkal – növekedett. A tőkearányos eredmény a múlt évben 1 százalékkal, 12,7 százalékra emelkedett, szemben a 2003-as 10,6 százalékkal. A tavalyi 564 ezer tonna takarmány tápegyenértéknyi gyártásával 32 ezer tonnával növelte a cég a 2004. évi teljesítményét, azt követően, hogy 2003-ról 2004-re 50 ezer tonnás növekedést értek el. A két évben realizált 82 ezer tonnás tápegyenérték-növekedés a teljes magyar takarmánypiac több mint 2 százaléka. Némileg kirajzolódik már ez az év is: premixből például idén az első négy hónapban 12 százalékkal többet értékesítettek, mint az előző év azonos időszakában. Ezt a fejlődést a kisebbségi, 32 százalékos tulajdonos francia Union in Vivo cég is elismerte a társaság napokban tartott közgyűlésén. Ez azért lényeges, mert bár a Vitafort többségi tulajdonosa a menedzsment, a francia társaság Franciaország legnagyobb mezőgazdasági vállalata, s itteni megjelenésekor, 1991-ben 1 millió dollárt fektetett a cégbe. Éves árbevétele átszámítva több mint ezermilliárd forint, s mivel az utóbbi időszakban felvásárlásokba kezdett, ma már hét európai országban összesen „három magyarországnyi”, 12 millió tonna takarmány felett rendelkezik befolyással, ami a 125-130 millió tonnás uniós takarmánymennyiség 10 százaléka. Francia, spanyol, portugál, olasz, svájci és lengyel cégeiben 100 százalékos tulajdonnal bír, egyedül Magyarországon rendelkezik kisebbségi tulajdonnal. Korábban a Vitafortban is szeretett volna nagyobb tulajdonrészt, a fejlemények azonban arra utalnak, hogy megelégszik a jelenlegi befolyással. Rálátva persze így a Vitafort exportpiacaira – a cég árbevételének 13,5 százaléka származik kivitelből –, Moldáviára, Romániára, Boszniára, illetve Szlovákiára. Amikor Kulik Zoltánt arról kérdezem, hogy a növekedést miként sikerült megvalósítani egy olyan évben, amikor Szalkszentmártonban új takarmánygyártó is indult, illetve a baromfivésszel összefüggő hisztéria miatt csökkent a baromfiállomány, a vezérigazgató elsőként a termékstruktúrát említi. Ebben 15 százaléknál nem nagyobb a baromfi köré csoportosuló termékek köre, körülbelül 40 százalék a szarvasmarha, 35 százalék pedig a sertés számára készített eleségek aránya. A cég termékstruktúrájában tehát az „elhajlott” baromfiágazat részesedése nagyon csekély, s a baromfis termékeket nem integrációban, hanem bolthálózatnak, háztájiba és az exportpiacokra értékesítik. A legfontosabb azonban, hogy jó minőségű terméket állítanak elő és nagyon hosszú távon gondolkodva, a Vitafort „szervizt” is kapcsol a termékeihez, összefüggésben az EU-csatlakozással. Magyarországon például jelenleg 470-500 engedéllyel rendelkező takarmánykeverő van, s ezek mintegy tíz százalékát a cég újította fel. Amikor egy éve előírták a takarmánykeverő üzemeknek a HACCP rendszer bevezetését, a Vitafort ezt szakembereivel felvállalta partnerei körében, laboratóriumi szolgáltatást is nyújtva mellé. További nagyon fontos szolgáltatás például a korai vemhesség vizsgálata a teheneknél, amellyel egy nagyobb tehenészet esetében 15 millió forint is megtakarítható évente. Nagyon sok olyan szolgáltatást csatoltak tehát magához a termékhez, amivel megkönnyítették a termelők gazdálkodását, életét. A takarmánypiacot illetően – amely „mostanra stabilizálódott” – idén már jóval optimistább Kulik Zoltán, mint az EU-csatlakozás évében volt. Emlékeztet arra, hogy 2000–2005 között 25 százalékkal esett vissza a piac, ma mintegy egymillió tonnával kevesebb takarmányt állítanak elő a hazai takarmánygyártók, mint a csatlakozásra való felkészülés időszakában. Ennek oka az állatállomány visszaesése, nem utolsósorban amiatt is, mert sok gazdálkodó nem tudott megfelelni a szigorodó tartási követelményeknek. A csökkenés legnagyobb volumenben a sertéssel kezdődött s a baromfival és a szarvasmarhával folytatódott. Az elmúlt négy hónapban azonban a KSH adatai szerint megállt ez a folyamat, legalábbis ami a sertés- és a baromfiállományt illeti. Ennél kevesebb állat Magyarországon már nem is lehet – véli a vezérigazgató, utalva az élelmiszerimportra, amelynek ma már a hiány is oka. Az állatállomány megcsappanása nyomán mindenesetre a takarmánygyártók körében óriási kontraszelekció ment végbe, nem beszélve arról, hogy a Vitafort piacai pénzügyileg stabilabbak, mint néhány versenytársuké, nincs például milliárdos bent ragadt kintlévőségük a vevőknél, illetve 250-260 jelenlegi nagyüzemi partnerükről is „látható, hogy talpon maradnak”. Kulik Zoltán szerint a területalapú támogatás sokat jelent a vegyes gazdálkodást folytató üzemeknek is, amelyek akkor is működnek, ha az állattenyésztés nem hoz különösebb eredményt, a lényeg azonban az, hogy ne is vigye el azt, ami a növénytermesztés oldaláról bejön, illetve az már szép eredményt is hoz mostanság, ha egy gazdálkodó a saját gabonáját „bőrbe csomagolva” tudja értékesíteni. A sertéstartás csaknem másfél éve nyereséges, s a jelenlegi árak kutatók szerint akár 2007 közepéig is maradhatnak. A tejtermelés más, az ebben érdekelt termelők ötöde-negyede ér el eredményt, fele éppen hogy nem termel semmit, a maradék 25 százalék azonban veszteséges. Ezen a téren nagy változás hosszú távon sem lesz, mert a magyar tejátvételi árak az uniós tejárakhoz hasonlóak, nem érdemes arra számítani, hogy majd ismét 70–72 forintra emelkednek. A tehenészeteknek nem marad más útjuk, az önköltséget kell tovább faragni – véli a vezérigazgató. A tartalékok keresését persze nem csupán a partnerektől várja el Kulik Zoltán, hanem a saját háza táján is. A jövőre építve a cégnél idén augusztusban adják át a térség legkorszerűbb, holland–dán technológiájú premixüzemét, a technológiához szükséges félmilliárdos beruházáshoz pedig 100 millió forint AVOP-támogatást nyertek el. Kulik Zoltán tisztában van azzal, hogy olcsóbban kell gyártani, kevesebb energiát felhasználva. A sokféle, gyógyszerfelhasználással, mosatóanyaggal és számtalan más rendeletnek megfelelve, továbbá rugalmasabban is, hiszen több mint 700-féle terméket állítanak elő. Az új berendezés a korábbinál jóval kisebb egységeket is le tud majd gyártani, egy-egy gyógyszeres gyártás után tehát elég kevesebb mosatóanyagot használni. A fejlesztéstől így azt is várják, hogy az alapanyagárak növekedése esetén sem kell növelni áraikat, összességében ugyanis a korábbinál kisebb gyártási költséggel tudnak majd dolgozni.