Kétféle szempontból is „kamatesőben” gazdag az idei év: egyrészt egy nagyobb pénzeső zuhant a lakosságra az állampapír kamatainak (közel 500 milliárd forint) köszönhetően, másrészt a befektetőként kapott kamatok csökkeni kezdtek, gondoljunk csak az inflációkövető kötvényekre – az ezekből származó hozamok igencsak bezuhantak.

„Az elmúlt néhány év kulcsterméke a lakossági állampapír volt. És ez a kamateső után is így marad”

– mondta Banai Ádám, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) ügyvezető igazgatója.

A háztartások 20 százaléka az, aki lakossági állampapírral rendelkezik. Nyilván a jövedelemi decilisek felső részében helyezkednek el azok, akik egyáltalán megtakarítással rendelkeznek. Az állampapír nem egy privátbanki termék, szinte mindenki számára elérhető. A számlával rendelkezők 90 százaléka 25 millió forint alatti összeget tartanak a számlájukon.

Nehéz volt ezzel versenyezni

Mikesy Álmos, a Gránit Alapkezelő elnök-vezérigazgatója elmondta: a befektetési jegyekkel nehéz volt versenyezni a közel 20 százalékos hozammal rendelkező lakossági állampapírokkal, ráadásul ezek a termékek kockázata sem összehasonlítható a többi piaci termékkel.

„Az elmúlt fél év nettó beáramlásban nálunk jól alakult” – húzta alá, kiemelve, hogy egy sokkal kiegyensúlyozottabb időszakra számítottak.

Nem mindig volt így

2012 előtt a lakossági állampapírok befektetési eszközökben képviselt aránya 2 százalék körül volt, ma már ez az arány sokkal magasabb, körülbelül 20 százalék – hívta fel a figyelmet Hoffmann Mihály, az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) elnök-vezérigazgatója.

Három pillér van jelenleg a finanszírozási folyamatban:

  • 50 százalék: belföldi és külföldi intézményi piac,
  • 30 százalék: külföldi nemzetközi befektetők devizában,
  • 20 százalék: lakossági állampapírpiac.

A 2008/2009-es gazdasági válságban volt egy nagyon erős felismerés, hogy túl nagy a devizaarány az államadósságban. Ennek a tanulsága volt, hogy új finanszírozási folyamatokra van szükség, ekkor alakult meg igazán a harmadik „ág”, a lakossági állampapírpiac.

Kapcsolódó

„Jelenleg az a cél, hogy a teljes adósságportfólióban 20-25 százalékon tartsuk az államadósság lakossági finanszírozását” – húzta alá Hoffmann Mihály.

Mindez ráadásul nemcsak pénzügyi kérdés, hanem erős társadalmi kérdés is, hiszen a babaváró számlákkal együtt körülbelül 1 millió számlát vezetnek a kincstárnál – ez felelősség is.

Ilyen volt a hangulat

Mikesy Álmos, a Gránit Alapkezelő elnök-vezérigazgatója elmondta: mindenki felfokozott hangulatban várta az állampapírokból származó kamatfizetéseket.

„Megpróbáltuk megnézni, hogy az ügyfeleknek milyen igényei voltak. Alacsony kockázat, pozitív reálhozam és kétszámjegyű hozam” – ezek a legfőbb jellemzői az állampapíroknak. Mikesy szerint edukációs kérdésről van szó, hangsúlyozni kellett a befektetési jegyek előnyeit, és speciálisabb termékek felé próbálták terelni az ügyfeleket.

Pénzeső, majd kamateső

2024 végén a lakossági állampapírpiac állománya jelentős nagyságrendet képviselt, különös tekintettel a Prémium Magyar Állampapírra (PMÁP), amelynek állománya megközelítette a 7 ezer milliárd forintot. Fontos hangsúlyozni, hogy ez az állomány az év folyamán már átárazódott, vagyis a korábbi fix kamatozás helyett az inflációhoz igazodó kamatok kerültek előtérbe, ami a megtakarítók számára komoly döntési helyzetet teremtett.

Az év végére a teljes, úgynevezett újraelhelyezési kényszer alatt álló lakossági állampapír-állomány mintegy 2 ezer milliárd forintot tett ki, amelyből mintegy 500 milliárd forint kapcsolódott közvetlenül a PMÁP-hoz – mondta Hoffmann Mihály.

Az állam számára 2024-ben az összes kamatfizetés volumene elérte az 1800 milliárd forintot, amelyből csaknem 1300 milliárd forintot tett ki a PMÁP után fizetett kamatösszeg, tehát jól látható, hogy ez a konstrukció meghatározó súllyal bír a költségvetési kamatterhek szempontjából is.

A lakosság kezében lévő, megtakarítási döntés elé állított teljes állomány így összességében bőven 10 ezer milliárd forint fölötti tételre rúgott, ami azt jelenti, hogy ekkora volumenben kellett a háztartásoknak arról gondolkodniuk, vajon érdemes-e a pénzt a jelenlegi konstrukciókban tartani, vagy inkább más befektetési formák, például bankbetétek, részvények vagy ingatlan felé forduljanak. Emellett azt is mérlegelniük kellett, hogy a meglévő kamatjövedelmeket elköltik, félreteszik, esetleg újra befektetik.

Banai Ádám szerint a mostani pénzkiáramlás közösséget épített. Kiemelte: a vagyont nem került elköltésre, így a fogyasztásban sem mutatkozik meg, továbbra is megtakarításban tartja ezeket a pénzeket a lakosság túlnyomó része.

Van mozgás?

Az év során az is világossá vált, hogy a teljes állomány mintegy 80 százalékának megfelelő volumenben történt valamilyen mozgás, vagyis a megtakarítók aktívan foglalkoztak pénzükkel, legyen szó visszaváltásról, újrabefektetésről vagy átcsoportosításról. A visszaváltások mértéke ugyanakkor jelentős szórást mutatott az ÁKK vezérigazgatója szerint: a prémium mértékétől és a konkrét sorozattól függően jellemzően 10 és 40 százalék között mozgott, de az összképben az látható, hogy ezek a visszaváltott összegek döntően nem hagyták el a kincstár rendszerét.

A legtöbb megtakarító ugyanis továbbra is PMÁP-ban vagy más típusú állampapírban tartja pénzét, így az állampapírpiacról történő „menekülés” – amelyet sokan prognosztizáltak – nem következett be. Sőt, még azt sem lehet kijelenteni, hogy akár egyetlen ezermilliárd forintnyi forrás is véglegesen elhagyta volna az állampapírpiacot – ilyen mértékű kiáramlás ugyanis nem történt.

Piaci áron mérve, vagyis az állampapírok másodpiaci értékét figyelembe véve az látszik, hogy az egész lakossági állampapírpiac lényegében stagnált, vagyis nem volt számottevő emelkedés vagy zuhanás. Ez a stabilitás részben annak is köszönhető, hogy a megtakarítók többsége továbbra is bizalmat szavazott az állampapíroknak, és bár voltak újraértékelések és átrendeződések, a rendszer egészének pénzügyi egyensúlya nem borult fel.