A számviteli törvény időnkénti korszerűsítését indokolja az a tény is, hogy erre épülnek a jelenleg hatályos társasági jog, a társasági, iparűzési és egyéb fizetési kötelezettségekkel kapcsolatos jogszabályok. Az Európai Unióhoz való csatlakozás küszöbén különösen nagy a jelentősége, hogy a magyar számvitel a közösség számviteli irányelveivel teljes mértékben összeegyeztethető legyen. A terjedelmes módosítások helyett célszerűbbnek látszik a törvény újraalkotása, igaz, ez nem jelenti a számvitel új alapokra helyezését. A tervezet célja, hogy a vállalkozások beszámolója a valóságot továbbra is megbízhatóan tükrözze. Ennek érdekében módosul a mérleg és eredménykimutatás tartalma, és a kiegészítő melléklet kötelező adatai is bővülnek. A valós kép biztosítása olyannyira fontos szempont a tervezetben, hogy ennek érdekében engedményeket tesz az óvatosság elvének terhére. Például a terven felüli értékcsökkenést, illetve értékvesztést vissza kell írni, ha az alacsonyabb értéken való nyilvántartás okai már nem állnak fenn vagy csak részben indokolják azt. Újdonság, hogy az összevont (konszolidált) beszámoló készítése során a konszolidálásba bevont vállalkozások könyvvizsgálói is kötelesek lesznek együttműködni az összevont beszámoló felülvizsgálatát végző könyvvizsgálóval. A könyvvizsgálónak a jelentésében be kell mutatnia a könyvvizsgálói záradékot vagy a záradék megadásának elutasítását alátámasztó határozott álláspontját megalapozó vizsgálatok körét, jellegét és megállapításait, valamint azok indokait. A tervezet szerint ha jogszabály nem írja elő a könyvvizsgálatot, akkor az nem lenne kötelező, amennyiben a tárgyévet megelőző két évben a vállalkozás áfa nélküli bevétele nem haladja meg az 50 millió forintot. A nem teljes évben működő vállalkozásnál az elért nettó bevételt évesíteni kell, és a tervezet azt az esetet is kezelni tudja, ha nincs a vállalkozásnak két megelőző működési éve. 2003. január elsejéig az 5 és 50 millió forint közötti árbevételt elérő vállalkozásoknál csak akkor kötelező a könyvvizsgálat, ha a könyvviteli szolgáltatást és a beszámolókészítést nem legalább mérlegképes könyvelői képesítéssel bíró személy végzi. Minden vállalkozásnál kell lennie legalább egy tagnak vagy alkalmazottnak, aki legalább mérlegképes könyvelői képesítéssel bír. Ilyen személy hiányában mérlegképes könyvelő egyéni vállalkozót vagy mérlegképes könyvelő taggal vagy alkalmazottal rendelkező, könyvelői tevékenységet folytató társaságot kell a könyvviteli szolgáltatással megbízni. A tervezetnek ez a rendelkezése akkor valósulhat meg, ha kialakítják hozzá a nyilvántartásba vétel szabályait, és a könyvviteli szolgáltatást folytatók is felkészülnek az előírt kötelezettség teljesítésére. Emiatt ez a rendelkezés nem léphet életbe az új számviteli törvény többi szabályával együtt, hanem legalább két év felkészülési időt kell biztosítani hozzá. A könyvviteli szolgáltatást végzőket nyilvántartásba kell venni, ahogyan a könyvvizsgálókat ma is jegyzi a Magyar Könyvvizsgálói Kamara. A nyilvántartásba vétel garanciát ad arra, hogy az illető személy vagy vállalkozás a tevékenység folytatásához szükséges ismeretek birtokában van, teljesíti a törvényi előírásokat és ezenkívül nyilvánosságot biztosít a szolgáltatást nyújtók, valamint az azt igénybe vevők részére. A nyilvántartásba vételhez a tervezet követelményként írja elő a legalább mérlegképes könyvelői képesítést, az oklevél megszerzését követően minimum 3 éves számviteli, pénzügyi vagy ellenőrzési gyakorlatot, valamint a büntetlen előéletet. Magyarországon a mini családi vállalkozások száma a meghatározó a bejegyzett vállalkozásokon belül. Ezek mérete nyugati mércével mérve az ott kisvállalkozásnak nevezett vállalkozások szintjét nem éri el, sem a vállalkozás vagyonát, sem a foglalkoztatottak számát tekintve. A magyar számviteli szabályozás viszont jellemzően a közép- és nagyméretű vállalkozásokra vonatkozik. Ezért a tervezet a könyvviteli szolgáltatás irányítását, vezetését, az egyszerűsített éves beszámoló elkészítését nem tenné kötelezővé azoknál a vállalkozásoknál, ahol az áfa nélküli éves árbevétel két év átlagában nem haladja meg az 5 millió forintot. A tervezet lehetőséget adna arra is, hogy az adatokat a magyar nyelven túl a szerződő partner nyelvén is feltüntessék. Ugyanez a kétnyelvűség vonatkozik a külföldi szállító, szolgáltató által idegen nyelven kiállított számlára is. A bizonylatok alaki és tartalmi követelményei kiegészülnek. A számla hitelességét aláírási kötelezettség előírásával kívánja a törvénytervezet elősegíteni. A számla aláírási kötelezettsége alól csak az olyan vállalkozás képviseletére jogosult személy mentesülhetne, amely vállalkozás fő tevékenységként olyan szolgáltatást végez, amelyről számítógépes úton, zárt rendszerben, emberi beavatkozás nélkül készül a számla vagy az azt helyettesítő egyéb bizonylat. A törvénytervezet szerint az elektronikus okiratok számviteli bizonylatként történő felhasználása nem elfogadható, mert a megbízhatóság és a hitelesség követelményei napjainkban még nem biztosítottak. A bizonylatokat a jelenleg előírt 5 évnél hosszabb ideig, legalább 8 évig kell majd megőrizni olvasható formában, a könyvelési tételekhez visszakereshetően. HALMAI ANIKÓ, AZ APEH MUNKATÁRSA