Franciaországban tüntetések indultak az ellen, hogy a kormány kötelezővé tette az egészségügyi dolgozók koronavírus-oltását, illetve hogy a vendéglátó helyeket csak valamilyen vírusellenes védettségi igazolással lehet felkeresni. A tiltakozóhullám a szent pihenés idején, a forró nyári hónapokban is erősödött, így elkerülhetetlenül felidézte azokat a hónapokat, amikor 2018 elején heves demonstrációk robbantak ki a kevesebb mint egy éve hatalmon lévő Emmanuel Macron államfő ellen – írja Ben Hall, a Financial Times publicistája.

Az akkori megmozdulások kiváltó oka a bezin árában foglalt adók nem túl jelentős emelése volt. Macron környezetvédelmi megfontolásokkal indokolta az áremelést, ám a kezdetben főként taxisokból álló tiltakozók megmozdulásai hónapokig tartó tiltakozóhullámmá bővült, és a sárga mellényesek mozgalmaként vált ismertté. Macron hatalmának legitimációja komoly veszélybe került, egy idő után beáldozta, azaz leváltotta miniszterelnökét is, hogy lecsillapítsa a kedélyeket.

A 2002. tavaszi államfőválasztásokig kevesebb mint egy év van hátra, amelyen Macron úgy akarja eladni magát a szavazóknak, mint a legjobb választást az erős radikális jobboldallal szemben. Ennek tükrében politikai értelemben életveszélynek látszik az, hogy a dühös franciák immáron másodszor vonulnak az utcára, hogy a politikája ellen tiltakozzanak. Úgy tűnik azonban – véli a brit üzleti lap cikkívója –, hogy Macron, szemben a sárga mellényesek mozgalmával, ezúttal boldogan száll szembe a tiltakozókkal.

Szelektív reakció

Nem arról van szó, hogy elvesztette a realitásérzékét. Pontosan tudja, hogy mit csinál. Ezt mi sem támasztja jobban alá, mint hogy nemrégiben visszadobta a kormány javaslatát a mopedek és a motorkerékpárok kétévenként kötelező műszaki felülvizsgálatának bevezetéséről. Ez ugyan uniós kötelezettség lenne, de az államfő tudja, hogy francia motorosok hangos lobbizók, nem jó velük ujjat húzni. Végül is a sárga mellényesek lázadását is egy az autósok zsebét érintő intézkedés indította el.

Franciaország nem az egyedüli európai ország, amelyben bizonyos korlátozásokkal igyekeznek lendületben tartani az oltási kampányt. Németországban és Olaszországban a franciaországihoz hasonló intézkedések vannak érvényben a vendéglátó helyek látogatásával kapcsolatban. Ebben a két országban azonban nem robbantak ki olyan tiltakozások ezekkel szemben, mint Franciaországban.

Míg a német hatóságok kerülik ennek emlegetését, Macron „nyári oltási mobilizációs” kampányának fontos részeként hivatkozik rájuk. A részletekről maga beszélt a franciák előtt, azzal indokolva a szigort, hogy az ország teljes beoltásán át vezet az út ahhoz, hogy az emberek visszatérhessenek a normális életükhöz.

Egészségdiktatúra?

A heves vérmérsékletű franciák azzal vádolják elnöküket, hogy „egészségügyi diktatúrát” vezet be, amire Macron hasonlóan szenvedélyesen válaszol. Több tíz ezer állampolgár elvesztette az ítélőképességét – mondta –, szarkasztikusan hozzátéve, hogy amit erről a vírusról tud annak alapján kijelentheti, hogy a tüntetések nem hatékonyak vele szemben. Végül harciasan azt mondta, hogy nem fog engedni a radikális extremizmusnak.

Akárcsak a sárga mellényesek esetén, a mostani tüntetők jelentős része is a radikális jobb- és baloldali érzelmű emberek közül kerül ki, akik akkor is és most is világossá tették, hogy utálják a politikai és a médiaelitet. Ezzel együtt átlagos családok is az utcára vonultak. A nagy különbség a 2018-as demonstrációkkal szemen, hogy a lakosság nem áll a tiltakozók mögött. Az ELABE és az Ifop intézetek felmérései szerint a franciák harmada támogatja a korlátozások elleni tüntetéseket. Ezzel szemben a több héten át tartó zűrzavar ellenére, amit okoztak, a többség kitartóan támogatta a sárga mellényeseket annak idején.

A franciák 2018-ban ellenezték a felül hozott döntéseket, amiket rájuk erőltettek, ám most támogatják ezt, mivel azt ígéri, hogy megelőzhetik a járvány negyedik hullámát. A kötelező oltás támogatottsága több mint hatvanszázalékos. Eközben az elnök azzal büszkélkedik, hogy a beszéde óta eltelt hónapban Franciaország beoltottságai aránya meghaladta az USA-ét és Németországét. A korlátozások elleni tiltakozások folytatódhatnak, de ez az a harc, amit Macron megnyerhet az utca ellen.