A természet és az időjárás nincs tekintettel egy ország mesterségesen meghúzott határaira: ha az északi szél fújni kezd, nem léteznek határok. Trianon nem változtatta meg a Kárpát-medence széltérképét, Észak-Magyarországon, a Hernád völgyében ma is csak a cudar, kassai szelet szidják az emberek. Egész pontosan a kassai szél a város felett magasodó Kojsói-havasokból érkezik. Erejéről magam is meggyőződtem, amikor egy abaúji násznép a polgármesteri hivataltól kétszáz méterre lévő templomig csak nagy erőfeszítések árán tudott eljutni, s dobálja a szél most is az autónkat, ahogy az egykor meghatározó magyar patríciusváros, a mai Szlovákia második legnagyobb települése felé igyekszünk. A XV. század elejétől Buda mögött Kassa számított az ország második számú városának. Napjainkban a 230 ezres település lakosságának csupán 4-5 százaléka a magyar. Látszik a régi épületeken, hogy bizonyos időszakokban Kassát tenyerén hordta a jó szerencse, felvette a versenyt a híres Hanza-városokkal is. A török időket megszenvedte, majd a kiegyezés után újabb virágkor, nagy fellendülés következett, ekkor Kassa a fejlődés és a nemzetiségek olvasztótégelyének szimbóluma volt. Ideje hát leparkolni a főtér és az első állomás, a Szent Erzsébet-székesegyház közelében. A dóm építése leginkább Zsigmond és Mátyás király idején haladt előre, majd a XIX. század végén Steindl Imre tervei alapján nyerte el a mai, öthajós formáját. A dómban 1906 óta nyugszanak II. Rákóczi Ferenc földi maradványai, márványkoporsóját koszorúk, nemzetiszínű szalagok tömege borítja, rajtuk a felirat, amelyhez nem kell magyarázat: Pro Libertate. Itt nyugszik Zrínyi Ilona, a fejedelem fia, József és hadvezére, Bercsényi Miklós is. Rákóczi visszakapta volna birtokait a Habsburgoktól, ám köszönte szépen, inkább száműzött lett Rodostóban, törökországi házának mását egyébként megépítették a városban, látogatható. Pár lépéssel arrébb az Állami Színház épülete pompázik, 1833-ban itt rendezték a Bánk bán ősbemutatóját, s az itt töltött évek meghatározóak voltak Déryné és Egressy Béni pályájában is. A jelenlegi magyar színház, a Thália pár száz méterre van csupán; az épület nem túlságosan szép, ám változatos repertoárjával a rendkívül nehéz anyagi körülmények ellenére is megpróbálja a szlovákiai magyar színházi kultúra egészét felölelni. Majd egy tömör építményhez, az Orbán-toronyhoz érünk, itt függött a több mint hetvenmázsás, két méter átmérőjű óriásharang. Eredetileg a dóm számára készítették, ám annak tornya nem bírta volna ezt az irdatlan súlyt. Manapság már elektronikus zene jelzi az egész órákat, ilyenkor szlovák népdalok csilingelnek. A toronnyal szemben látható az Immaculata, a Szeplőtelen Szűznek az 1710–1711-es pestisjárvány emlékére épült barokk szoborcsoportja. A tizennégy méteres obeliszk tetején álló Madonnát szárnyas angyalkák veszik körül, az oszlopot angyalfejek díszítik. Egészen 1928-ig minden évben egyházi könyörgést tartottak a pestisvész elkerüléséért – Kassa nem állt jól járványok és tűzvészek tekintetében, mindkét istencsapásból az átlagosnál több jutott a városnak. A látogatókat nem csupán a kassai magyar emlékek megtekintése, hanem más, racionálisabb szempontok is mozgatják. A magyarországihoz képest nem elviselhetetlenül drága a benzin, s egyes élelmiszerek mellett a sör-, ruha- és cipőárak is elfogadhatók; a kassai bevásárlóközpontok általában harmadával olcsóbbak a magyarországiaknál. A szlovák sör és a füstölt hal nagy választékban kapható.