Az Európai Parlament több pontban is az új tagállamoknak kedvező feltétellel fogadta el első olvasatban a 2007–2013 között érvényes kohéziós politika feltételrendszerét. Így például javasolja a panelházak felújításának közösségi forrásból történő társfinanszírozását, az N+2 formula fellazítását. (A formula azt jelenti, hogy ha a tárgyévtől számított második év végére nem készül el egy adott projekt, akkor az uniós támogatást vissza kell fizetni.) A hét esztendő alatt rendelkezésre álló közösségi alap összegét nem a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) arányában szabták meg, hanem 336,1 milliárd euróban rögzítették, amivel az új tagok – legalábbis elvileg – nagyobb mozgástérhez juthatnak az alkudozásban. A gyakorlatban ugyanis hiába van az EP-nek társdöntési jogköre, a költségvetés főösszegeiről azért a miniszterek tanácsa mondja ki a végső szót, és legfeljebb morzsákról folyhat majd a vita. Ugyanakkor jelentős fegyvertény, hogy a panelházak felújításában a környezetvédelmi és energiatakarékossági szempontok érvényesítésére való hivatkozással a közösségi forrásból történhet akár a teljes körű rekonstrukció is. Fontos az is, hogy az EP több megértést tanúsít a nem visszaigényelhető áfarész közösségi finanszírozása iránt, ami az önkormányzatokat, nem a kormányzati szerveket érinti. Az EP szavazásával párhuzamosan a brüsszeli bizottság is vitára bocsátotta az új kohéziós politika irányelveit. Ezek kimondják, hogy vonzóvá kell tenni az uniót a befektetők és a munkavállalók részére, előnyben kell részesíteni a tudásalapú növekedés eszköztárát, több és jobb munkahelyet kell teremteni. A bizottság leszögezi, hogy az új tagállamokban számos olyan régió van, amely dinamikusabban fejlődik, magasabb gazdasági növekedést produkál, mint az EU régi tagállamai, és közös érdek, hogy a források éppen ezekre a térségekre összpontosuljanak. Másik szempont a privát tőke bevonásának szorgalmazása a kohéziós alapból finanszírozott infrastrukturális beruházásokba (ppp-konstrukció), amivel az a bizottság célja, hogy erősítse a „gazdaszemléletet” a projektekben. Ez hatékonyabb ellenőrzést, a pénzek ésszerűbb felhasználását jelentheti. Az új kohéziós politika a lisszaboni célokat szolgálja: a tudásalapú társadalom alapozza meg a növekedést és a munkahelyteremtést.