Az egészségügyi intézmények számos osztálya még a könnyített szakmai minimumfeltételeknek sem felel meg, elsősorban humán erőforrás oldalról - mondta előadásában Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség korábbi elnöke, a Veszprém megyei Cholnoky Ferenc Kórház főigazgató- főorvosa. Az EU-s fejlesztések a központi régión kívüli térségekben az infrastruktúrát lényegesen javították, azonban az ország közepén e téren is jelentősek az elmaradások. Az új szakmai minimumrendeletnek való megfelelést, illetve a hiányosságok pótlását a tisztiorvosi hivatal ellenőrizheti, és dönthet intézmények, vagy osztályok bezárásáról, ám kérdés, hogy erre a választás tájékán sor kerülhet-e - vetette fel az előadó.

A szakmai minimumrendelet betartása amúgy már 20 éve teljesíthetetlen kihívásnak tűnik az egészségügyi számára, fennállása alatt teljes körűen soha nem sikerült ez, ugyanakkor a számtalan módosítás nyomán már teljesen áttekinthetetlenné is vált a rendszer, ami az ellenőrzését is lényegesen megnehezíti - derült ki az előadásból. A HR problémák mindenesetre olyannyira feszítőek, hogy Rácz Jenő szerint van olyan szakma, amelynek az ellátáshoz az előírások szerint háromezer orvosra lenne szükség, ehhez képest 600 a szakorvosi létszám, és minden második közülük nyugdíjas.

Vezető kórház forrás nélkül

Folyamatosan nyílik az olló a Szent János kórház bevételei és kiadásai között. Míg 2007-ben 8,5 milliárd forintot költött a kórház éves szinten, 2013-ra a kiadás 34 százalékkal növekedve 11,5 milliárd forintra rúgott, ugyanakkor a bevétel ugyanezen idő alatt csaknem 9 milliárd forintról mindössze 16 százalékkal növekedve 10,4 milliárd forintra emelkedett, a GDP nominális bővülése pedig ez idő alatt meghaladta a 22 százalékot - emelte ki előadásában Kázmér Tibor, a Szent János kórház főigazgatója, rámutatva arra az ellentmondásra, hogy mindeközben a forrás nélküli intézménynek a nagytérségi ellátásban vezető szerepet szántak. Az egyre növekvő finanszírozási rés pedig szerinte központi elosztással nem pótolható, mindenképpen plusz forrásra van a szükség a fenntartható működéshez.

Nyulasi Tibor, a Szent János kórház orvosigazgatója az ügyelet anomáliáira hívta fel a figyelmet. Mint fogalmazott, a beosztás nem követi a térségi elvet, a sürgősségi osztályok és a betegeket véglegesen ellátó osztályok köszönő viszonyban sincsenek egymással. Az akut sebészeti ügyeletről úgy vélte, szétszakított és áttekinthetetlen. Egy példával élve kifejtette, ha egy XVIII. kerületi lakos akkor este lesz rosszul, amikor a Szent János kórház a soros, akkor a mentőnek oda kell szállítani, de ha peche van, akár reggelig mentőzhetnek vele a különböző intézmények között. A megoldást abban látná, ha a területileg illetékes kórház folyamatos ügyeletet biztosítana.

A kiegészítő biztosítások alól kihúzták a talajt

A jelenlegi forrás nem elég arra, hogy minden, mindjárt és mindenhol elérhető legyen, azonban ha nem határozzák meg pontosan, hogy a közfinanszírozott ellátás milyen szolgáltatási csomagra terjed ki, akkor egyfelől teret adnak a rendszer egészére károsan ható hálapénznek, másfelől a kiegészítő biztosítás alól is kihúzzák a talajt, hiszen ha "minden jár" nem érdemes biztosítást kötni - hangsúlyozta előadásában Szilvási István, a Semmelweis Egyetem Nukleáris Medicina tanszékének vezetője.

Gondolatkísérletnek azt javasolta, fél évre függesszék föl a társadalombiztosítást és az orvostechnológia fejlődését ahhoz, hogy kiderüljön, mi mennyibe kerül valójában az egészségügyben. A szolgáltatási csomag definiálása mellett alapvető a plusz forrás bevonása, és annak tisztázása, hogy a közfinanszírozott ellátórendszerben nincs profitérdekeltség - tette hozzá az előadó.