A Napi Gazdaság keddi számának cikke

Az első napokban komoly kritika érte a szervezőket, hogy miközben angol nézők tömegei szorultak ki a versenyekről, a kelet-európai országok irodáiban sok jegy áll eladatlanul. Kamuti szerint ugyanakkor az angol szurkolók is "válogatósak" voltak: az előzetes igényléskor ők is jórészt olcsóbb jegyeket akartak, számukra 100 font volt a tűrésküszöb, a drágább belépőkért ők sem tülekedtek. A magyarok nagyjából 60 font körüli összeget szántak egy-egy jegyre.

Erre készült a Pegazus is, ezért az A és B kategóriájú jegyekből átlagosan 10-10 százalékot igényelt előzetesen, míg az alsóbb kategóriás, C, D osztályú belépőkből átlagosan 40-40 százalékot. E jegyek zöme ugyanakkor "elment" a magyar drukkerek között.

Jól vizsgáztak az angol szervezők a "csapatkövető" jegyekkel, a magyar szurkolóknak így viszonylag komoly kontingenst tudott felajánlani a Pegazus a helyosztókra − a férfi kézilabda bronzmeccsre eképp 150 jegyet tudtak szerezni az utolsó pillanatban. A költségvetési kérdések itt is előkerültek: a női bronzmérkőzésre a döntővel közös jegyet árultak, s bizony sokakat eltántorított a 65−185 fontos jegyár − mondta a Pegazus ügyvezetője.

Azzal kapcsolatban, hogy miként lehetett top döntőket − például a férfi kosárlabda döntőt − üres széksorok előtt rendezni, holott a hírek szerint minden jegy elkelt, megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint a jegyüzérek akartak túl nagy hasznot húzni a náluk felhalmozott jegyekért, ám nem vált be a számításuk. Mások szerint itt is a szponzori jegykiosztás lehetett a ludas.