A bíróság a hivatalos iratokat postai úton kézbesíti a felek részére. Ha a kézbesítés sikeres, az általában nem jelent gyakorlati problémát. A címzett vagy kézbesítési megbízottja az átvételt az erre szolgáló nyomtatványon, az úgynevezett tértivevényen aláírásával elismeri. Amennyiben a címzett az átvételt megtagadja, az iratot kézbesítettnek kell tekinteni. Nem lehet megakadályozni a bírósági eljárást azzal, hogy az iratokat nem veszi át valaki. Ha a postai kézbesítő a címzettet vagy megbízottját nem találja otthon, akkor értesítést hagy hátra, amelyben tájékoztatja, hogy a kézbesítést mikor kíséreli meg újra és arról is, hogy az iratot a postahivatalban mikor lehet átvenni. A második sikertelen kézbesítés esetén a címzett újabb értesítést kap. Tájékoztatják arról, hogy amennyiben a küldeményt a sikertelen kézbesítést követő öt munkanapon belül nem veszi át a postahivatalban, abban az esetben a második sikertelen kézbesítést követő ötödik munkanapon azt kézbesítettnek kell tekinteni. Tájékoztatják arról is, hogy a kézbesítési vélelem beálltáról a bíróság külön értesíteni fogja. A küldeményt ebben az esetben visszaküldik a bíróság részére „nem kereste” jelzéssel. Az iratot ekkor a második értesítést követő ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni. Ez az úgynevezett kézbesítési vélelem. A bírósági eljárásban ettől a naptól kezdve számítanak a határidők (például: fellebbezés, ellentmondás). Mint már korábban írtam, a vélelem beálltáról a bíróság külön értesítést küld a címzett részére keresetlevél, illetve fizetési meghagyás esetén. A kézbesítésnek ezt a módját számos támadás érte. Az Alkotmánybíróság 2003 októberében megállapította, hogy a kézbesítési jogszabályok nem alkotmányellenesek, viszont a jogalkotó a hivatalos irat postai kézbesítéséhez fűződő, bírósági és más hatósági eljárásokban általánosan érvényesülő vélelem megdöntését rendező szabályozást elmulasztotta és ezzel alkotmányellenes helyzetet idézett elő. A korábbi szabályozás mellett ugyanis az a helyzet, amely a címzett önhibáján kívüli mulasztásához vezetett, nem volt orvosolható. Példaként említeném azokat az eseteket, amelyek során a címzetteknek több éve megszűnt lakóhelyükön kísérelték meg a kézbesítést, de értelemszerűen nem mehettek be a postahivatalba a küldemény átvétele céljából, hiszen az adott időpontban nem tartózkodtak a kézbesítési címen. Ilyenkor sokszor csak a végrehajtási eljárás megindulását követően szereztek tudomást a marasztaló határozatról. A helyzet megoldását a 2004. évi LXV. törvény jelentette, amely több ponton módosítja a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényt. A módosítás szerint a kézbesítési vélelem megdöntése iránt a címzett a kézbesítési vélelem beálltáról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül kérelmet terjeszthet elő az eljáró bíróságnál. A kérelem indoka lehet, hogy a kézbesítés a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó jogszabályok megsértésével történt meg. Indok lehet az is, hogy az iratot más okból nem volt módja átvenni. Például a kézbesítésről önhibáján kívül nem szerzett tudomást. Az első eset teljesen egyértelmű. A második esetben a bírói gyakorlat fogja meghatározni azokat az okokat, amelyek alapján a kézbesítési vélelem megdöntését a bíróság elfogadja. Ismerve a magyar találékonyság kifogyhatatlan tárházát, úgy hiszem, lesz feladatuk a bíróságoknak. Némileg csökkenti a lehetőségeket, hogy erre az egyéb okra csak magánszemélyek hivatkozhatnak. Szervezetek esetében fogalmilag kizárt, hogy ilyen helyzet előálljon. A hitelezők számára még szomorúbb következményekkel járhat a módosításnak az a része, amely szerint a már korábban említett okokból a címzett az ellene indult végrehajtási eljárás folyamatban léte alatt, a végrehajtásra irányuló eljárásról való tudomásszerzésétől számított tizenöt napon belül kézbesítési vélelem megdöntése iránt kérelmet nyújthat be az elsőfokú határozatot hozó bíróságnál. A kérelem ugyan nem halasztó hatályú, de sikere esetén a végrehajtási eljárás meg fog szűnni. Az ebből adódó anomáliák kiküszöbölésére módosították az 1994. évi LIII. törvényt. Kézbesítési vélelem beállta esetén a végrehajtási kérelem előterjesztésére jogosult kérheti, hogy a határozatot tartalmazó iratot önálló bírósági végrehajtó kézbesítse a címzettnek. A végrehajtói kézbesítés részletes szabályairól szóló kormányrendelet kodifikációja jelenleg folyik. A Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara szervezete készen áll ezeknek az iratoknak a kézbesítésére. Nemzetközi tapasztalataink azt mutatják, hogy az Európai Unió számos országában gyakorlat a bírósági határozatok végrehajtói kézbesítése. És ott, ahol ez működik, bebizonyosodott, hogy hatékonysága jóval meghaladja a postai kézbesítését. A végrehajtó ugyanis arra törekszik, hogy a címzettet találja meg, ne a szabványos postaládát.