Az 1998 januárjával életbe lépett építési törvény részletesen szabályozza a beruházás teljes folyamát, sőt olyan uniós követelmények is beépültek a törvénybe, mint az értékes táj- és településkép, az építészeti-beépítési jellegzetesség és látvány védelme. Megszűnt az önkormányzatok - mint elsőfokú építésügyi hatóságok - korábbi úgynevezett mérlegelési jogköre is, ekkortól kezdve szabálytalanság (engedély nélküli vagy az engedélytől eltérő építkezés, illetve bontás) esetén a szabályossá tételre való kötelezés mellett súlyos bírságot szabhatnak ki az építkezőre, építtetőre. Az építésügyi bírság összege a törvény hatályba lépését követő két évben igencsak magasra rúgott: mértéke - melyet az ingatlan értékétől függetlenül, az épület térfogata, helye, rendeltetése és készültségi foka alapján határoznak meg - elérhette a szabálytalanul felhúzott épület műszaki értékének akár 100 százalékát is. Például egy engedély nélkül tető alá hozott 100 négyzetméteres, három méter belmagasságú lakás esetében ez az összeg lehetett 15 vagy akár 30 millió, egy szabálytalanul megépített garázs esetében pedig 2 millió forint is. Ha az ingatlan tulajdonosa nem tudott fizetni, jött a bontási határozat vagy a hatósági kényszerbontás. Ez utóbbira azonban nagy értékű ingatlanok esetében az elmúlt években nemigen volt példa. Már a törvény hatályba lépését követő esztendőben kiderült, hogy az irreálisan magasra szabott építésügyi bírság továbbra sem rettentette el az engedély nélkül építkezőket. Ezért egy földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszteri rendelet - azzal az indokkal, hogy a kisebb bírság inkább behajtható - tavaly év elejétől jelentősen csökkentette a bírságalapot. Ennek megfelelően például a budapesti lakóépületek esetében a korábbi, légköbméterenkénti 96 ezer forintról 36 ezer forintra mérséklődött a bírság alapja, de számottevően változott a vidéki megyei jogú és egyéb városokban, valamint a községekben is. Attól azonban, hogy lényegesen kisebb bírságot kell kiszabni a szabálytalankodókra, még ma sem oldódnak meg rövid időn belül a hasonló ügyek. A tulajdonosok jelentős része ugyanis a döntést a legtöbb esetben megfellebbezi a másodfokú építésügyi hatóságnál, a közigazgatási hivatalnál, s ha az is jogszerűnek ítéli meg a bírságot, akkor többnyire bírósághoz fordulnak. A hosszadalmas államigazgatási eljárás pedig késleltető hatályú, így a szabályossá tétel, vagyis a bontási végrehajtás akár évekig is elhúzódhat, miközben a környezetben élők azt látják: semmi nem történt, a szabálytalanul felhúzott épület vagy a nem engedélyezett pluszszint változatlan marad. A legtöbb esetben azonban akkor sem történik érdemben változás, ha a hosszú per után végre megszületik a bírósági határozat, hiszen a bontást az arra kötelezett tulajdonosok csak elenyésző hányada hajtja végre, az önkormányzatok pedig csak ritkán, akkor is többnyire a kisebb értékű épületek, épületrészek esetében élnek a kényszerbontás eszközével. A szakemberek szerint egyrészt azért, mert a bontás nem kis költségét ilyenkor nekik kell megelőlegezni, majd behajtani a tulajdonoson - amire a legtöbb helyhatóságnak nincs pénze - , másrészt egy helyi polgár többmilliós háza lebuldózerezésének ódiumát érzelmi és egyéb okokból csak ritka esetben vállalják fel. A törvényt követően egyébként a kényszerbontások finanszírozására az FVM-hez befolyó építésügyi bírságalapból is pályázhattak az önkormányzatok forrásokra, és három éve a fővárosi önkormányzat is létrehozott hasonló pénzalapot, amelyből kamatmentes kölcsönt igényelhettek e célra. Lapunk információja szerint ma már egyik alap sem működik, éppen a helyhatóságok érdektelensége miatt. A szabálytalanul felhúzott házak, kisebb melléképületek száma pedig továbbra sem mérséklődik, legalábbis erről tanúskodnak a közigazgatási hivatalokban létrehozott építésfelügyeletek helyszíni ellenőrzéseinek adatai, valamint a befolyó építésügyi bírság évről évre növekvő összege. Az FVM építésügyi hivatalának adatai szerint például a tavalyi több mint 53 ezer országos felügyeleti ellenőrzés során mintegy 4100 építkezőt köteleztek bontásra, illetve a szabályok szerinti állapot visszaállítására. Ebből 2600-an tettek eleget a határozatnak, míg 1022 esetben a kiszabott határidőn túl sem szüntették meg a szabálytalanságot. A hatóságok 142 esetben végezték el a kényszer-helyreállítást, 472 esetben tart jelenleg is a jogorvoslati . Nem mutatnak kedvezőbb képet az építésügyi bírság befolyó összegei sem, amelyek a tavalyi pénzbüntetési tételek mérséklése óta is számottevően emelkednek. 1999-ben 215 millió forint folyt be e címen a tárca építésügyi alapjába, tavaly ez már elérte az 443 milliót, idén szeptember végéig pedig a 304 millió forintot. (Ezen összeg 60 százaléka visszakerül az elsőfokú hatóságokhoz.) Ha a szabálytalanságok helyét nézzük, továbbra is a főváros, valamint Pest megye vezeti a listát, de nem sokkal marad le Veszprém megye sem. A megkérdezett budapesti kerületek és Pest környéki települések építésügyi, valamint a közigazgatási hivatalok szakembereinek tapasztalatai szerint általánosságban elmondható: főleg a gyorsan fejlődő, felkapott városrészekről, településekről, városokról mondható el, hogy nem javult a polgárok építési fegyelme az elmúlt néhány évben. Bár ritkábban fordul elő, hogy engedély nélkül vágnak bele házépítésbe vagy bontásba, de az mind gyakoribb, hogy kisebb otthonbővítéshez, kerítés, garázs építéséhez enélkül fognak hozzá, mint ahogy az is, hogy már az engedélyek megszerzése előtt nekikezdenek a munkának vagy menet közben jelentősen eltérnek az eredeti tervtől. A második kerületben például a szabálytalankodók közé beléptek a lakásberuházó cégek is, amelyek többnyire előre bekalkulálják a várható bírság összegét a költségekbe, amikor tipikus szabálytalanságként - figyelmen kívül hagyva az adott övezetbeli előírásokat - túllépik a lakóépületen belül kialakítható lakásszámot. Sűrűn előfordul az is, hogy ipari üzemek, gyártócsarnokok építésénél hagyják figyelmen kívül az építésügyi előírásokat. Pest megyében példa erre egy hazai cég által engedély nélkül megvalósított üzemcsarnok, melyre 30 millió forintos bírságot rótt ki a hatóság, Veszprém megyében pedig egy külföldi, gumicukráról ismert beruházó fogott bele engedély nélkül, külföldi tervek alapján ipari üzem építésébe. Ez utóbbi - bár a fennmaradási engedély már jogerőre emelkedett - szintén komoly bírságra számíthat az ügyet a közeljövőben lezáró határozattal. Veszprém megyében egyébként az elmúlt két évben közel 10 ezer elsőfokú határozatot hoztak, melyből 1999-ben 423, tavaly pedig 549 esetben a szabálytalanságot a másodfokú hatóság is megállapította, ezek esetében két éve 118-at, az elmúlt évben pedig 228-at köteleztek a bontás végrehajtására, a többinél a bírság megfizetése mellett utólag kiadták a fennmaradási engedélyt. A gyakorlat az adatok alapján azt mutatja - amit a megkérdezett első- és másodfokú hatósági szakemberek is elmondtak -, hogy a két ellenőrzési pólus nem működik kellő hatékonysággal. A jogszabályok betartatásának, a folyamatos ellenőrzésnek ugyanis jelenleg számos gátja van: az önkormányzatoknál nemcsak a kellő számú, megfelelő szakismerettel rendelkező munkatárs hiányzik, de hathatós eszköz sincs a kezükben - a kiróható nem túl magas bírságon kívül - az előírásokat semmibe vevő építkezések megakadályozására, s az sem szerencsés, hogy egy kézben van a hatósági és ellenőrzési (rendészeti) feladat. Az építésfelügyeletekről pedig a múlt év végén állapította meg az Országgyűlés, hogy a működtetésükhöz szükséges források szűkössége és a felügyeletet gyakorló három tárca közötti koordinációs gondok miatt hiányosan épültek ki, így nem tudják felelőséggel ellátni a rájuk kirótt feladatokat. Szilágyi Eta Ha az ingatlan tulajdonosa nem tudott fizetni, jött a bontási határozat vagy a hatósági kényszerbontás. Ez utóbbira azonban nagy értékű ingatlanok esetében az elmúlt években nemigen volt példa. Már a törvény hatályba lépését követő esztendőben kiderült, hogy az irreálisan magasra szabott építésügyi bírság továbbra sem rettentette el az engedély nélkül építkezőket. Ezért egy földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszteri rendelet - azzal az indokkal, hogy a kisebb bírság inkább behajtható - tavaly év elejétől jelentősen csökkentette a bírságalapot. Ennek megfelelően például a budapesti lakóépületek esetében a korábbi, légköbméterenkénti 96 ezer forintról 36 ezer forintra mérséklődött a bírság alapja, de számottevően változott a vidéki megyei jogú és egyéb városokban, valamint a községekben is. Attól azonban, hogy lényegesen kisebb bírságot kell kiszabni a szabálytalankodókra, még ma sem oldódnak meg rövid időn belül a hasonló ügyek. A tulajdonosok jelentős része ugyanis a döntést megfellebbezi a másodfokú építésügyi hatóságnál, a közigazgatási hivatalnál, s ha az is jogszerűnek ítéli meg a bírságot, akkor többnyire bírósághoz fordulnak. A hosszadalmas államigazgatási eljárás pedig késleltető hatályú, így a szabályossá tétel, vagyis a bontási végrehajtás akár évekig is elhúzódhat, miközben a környezetben élők azt látják: semmi nem történt, a szabálytalanul felhúzott épület vagy a nem engedélyezett pluszszint változatlan marad. A legtöbb esetben azonban akkor sem történik érdemben változás, ha a hosszú per után végre megszületik a bírósági határozat, hiszen a bontást az arra kötelezett tulajdonosok csak elenyésző hányada hajtja végre, az önkormányzatok pedig csak ritkán, akkor is többnyire a kisebb értékű épületek, épületrészek esetében élnek a kényszerbontás eszközével. A szakemberek szerint egyrészt azért, mert a bontás nem kis költségét ilyenkor nekik kell megelőlegezni, majd behajtani a tulajdonoson - amire a legtöbb helyhatóságnak nincs pénze -, másrészt egy helyi polgár többmilliós háza lebuldózerezésének ódiumát érzelmi és egyéb okokból csak ritka esetben vállalják fel. A törvényt követően egyébként a kényszerbontások finanszírozására az FVM-hez befolyó építésügyi bírságalapból is pályázhattak az önkormányzatok forrásokra, és három éve a fővárosi önkormányzat is létrehozott hasonló pénzalapot, amelyből kamatmentes kölcsönt igényelhettek e célra. Lapunk információja szerint ma már egyik alap sem működik, éppen a helyhatóságok érdektelensége miatt. A szabálytalanul felhúzott házak, kisebb melléképületek száma pedig továbbra sem mérséklődik, legalábbis erről tanúskodnak a közigazgatási hivatalokban létrehozott építésfelügyeletek helyszíni ellenőrzéseinek adatai, valamint a befolyó építésügyi bírság évről évre növekvő összege. Az FVM építésügyi hivatalának adatai szerint például a tavalyi több mint 53 ezer országos felügyeleti ellenőrzés során mintegy 4100 építkezőt köteleztek bontásra, illetve a szabályok szerinti állapot visszaállítására. Ebből 2600-an tettek eleget a határozatnak, míg 1022 esetben a kiszabott határidőn túl sem szüntették meg a szabálytalanságot. A hatóságok 142 esetben végezték el a kényszer-helyreállítást, 472 esetben tart jelenleg is a jogorvoslati szakasz. Nem mutatnak kedvezőbb képet az építésügyi bírság befolyó összegei sem, amelyek a tavalyi pénzbüntetési tételek mérséklése óta is számottevően emelkednek. 1999-ben 215 millió forint folyt be e címen a tárca építésügyi alapjába, tavaly ez már elérte az 443 milliót, idén szeptember végéig pedig a 304 millió forintot. Ha a szabálytalanságok helyét nézzük, továbbra is a főváros, valamint Pest megye vezeti a listát, de nem sokkal marad le Veszprém megye sem. A megkérdezett budapesti kerületek és Pest környéki települések építésügyi, valamint a közigazgatási hivatalok szakembereinek tapasztalatai szerint általánosságban elmondható: főleg a gyorsan fejlődő, felkapott városrészekről, településekről mondható el, hogy nem javult a polgárok építési fegyelme az elmúlt néhány évben. Bár ritkábban fordul elő, hogy engedély nélkül vágnak bele házépítésbe vagy bontásba, de az mind gyakoribb, hogy kisebb otthonbővítéshez, kerítés, garázs építéséhez enélkül fognak hozzá, mint ahogy az is, hogy már az engedélyek megszerzése előtt nekikezdenek a munkának vagy menet közben jelentősen eltérnek az eredeti tervtől. A második kerületben például a szabálytalankodók közé beléptek a lakásberuházó cégek is, amelyek többnyire előre bekalkulálják a várható bírság összegét a költségekbe, amikor tipikus szabálytalanságként túllépik a lakóépületen belül kialakítható lakásszámot. Sűrűn előfordul az is, hogy ipari üzemek, gyártócsarnokok építésénél hagyják figyelmen kívül az építésügyi előírásokat. Veszprém megyében például egy külföldi, gumicukráról ismert beruházó fogott bele engedély nélkül, külföldi tervek alapján ipari üzem építésébe. A megyében egyébként az elmúlt két évben közel 10 ezer elsőfokú határozatot hoztak, melyből 1999-ben 423, tavaly pedig 549 esetben a szabálytalanságot a másodfokú hatóság is megállapította, ezek esetében két éve 118-at, az elmúlt évben pedig 228-at köteleztek a bontás végrehajtására, a többinél a bírság megfizetése mellett utólag kiadták a fennmaradási engedélyt. A gyakorlat az adatok alapján azt mutatja, hogy a két ellenőrzési pólus nem működik kellő hatékonysággal. A jogszabályok betartatásának, a folyamatos ellenőrzésnek ugyanis jelenleg számos gátja van: az önkormányzatoknál nemcsak a kellő számú, megfelelő szakismerettel rendelkező munkatárs hiányzik, de hathatós eszköz sincs a kezükben az előírásokat semmibe vevő építkezések megakadályozására, s az sem szerencsés, hogy egy kézben van a hatósági és ellenőrzési feladat. Az építésfelügyeletekről pedig a múlt év végén állapította meg az Országgyűlés, hogy a működtetésükhöz szükséges források szűkössége és a felügyeletet gyakorló három tárca közötti koordinációs gondok miatt hiányosan épültek ki, így nem tudják felelőséggel ellátni a rájuk kirótt feladatokat. Szilágyi Eta