Széchenyi István közgazdasági szempontból is úttörő volt, a saját bőrén tapasztalta meg, hogy hitelezés nélkül mennyire nehéz a gazdaság fejlesztése. Helyesen látta meg az 1800-as évek elején, hogy mi hátráltatja a gazdasági növekedést, a modernizációt, és helyesen adott megoldási javaslatot a felmerülő problémákra. Széchenyi nagyságát mutatja, hogy közel 200 év telt el a Hitel megjelenítése óta, de a gazdaságpolitika fókusza még mindig a hitelezésen van.

A hitelre sokan tekintenek úgy, mintha ördögtől való lenne és ami vállalatokat és magánszemélyeket adóssít csak el. Álláspontjuk a korábbi devizahitelezés negatív tapasztalataira vezethető vissza, ugyanakkor azt is látni kell, hogy

a megfelelő célra és feltételek mellett felvett hitel be tudja indítani a gazdaságot és olyan külső forrást jelenthet aminek a megfelelő hasznosításával többlethozamra lehet szert tenni. 

A háztartások esetében a hitel a fogyasztást segíti. A családok elméletben kivárhatnának, amíg elég megtakarítást tudnak felhalmozni például az otthonuk megvásárlására, azonban az emelkedő lakásárak mellett ez néha erőn felüli munkának tűnhet. Viszont a hitel segítheti őket, hogy ezt az eseményt akár évtizedekkel korábbra hozzák. Az otthon megszerzése fiatalabb korban jelentős befolyással van nemcsak az életszínvonalra de az egzisztenciális stabilitásra vonatkozóan is.

Hasonló a kép a vállalatok esetében: ugyan a tőkefelhalmozás ott is rendelkezésre áll, mint opció, azonban ez a beruházások későbbre tolódását eredményezné, miközben a megvalósult fejlesztések már a jelenben javíthatják a cég jövedelemtermelő képességét. Arról nem is beszélve, hogy a saját forrás használata nem mindig jelenti a legolcsóbb megoldást, sőt, a támogatott hitelek korában szinte biztos, hogy drágább, mint a külső forrást igénybe venni. A saját forrást lehet másra is használni, például olyan finanszírozásokra felhasználni, amikre amúgy a vállalkozás nem kapna például hitelt.

Ha a gazdaságpolitika oldaláról felmerül a hitelezés élénkítésének célja és ezáltal a növekedés dinamizálása, akkor rendszerint megjelennek az ellenvélemények, hogy ezáltal csak a családokat és a vállalatokat akarják adósságba kényszeríteni, miközben tér vagy kereslet sincs a további bővülésre. Nézzük ehelyett, hogy mit mutatnak a számok, milyen hitelezési folyamatok zajlanak, illetve mekkora tér van a további növekedésre a hitelezés szempontjából jelentősen elkülönülő két szegmensben, a háztartások és a vállalatok körében.

Dinamikusan bővülő háztartási hitelkereslet

A háztartások körében a trendforduló már bekövetkezett, az új hitelszerződések értéke 2023 eleje óta fokozatosan emelkedik, sőt, a növekedési ütem a tavalyi második félévben kifejezetten erőssé vált, és a hitelkereslet az idei év elején sem lankadt. A februári adatok alapján a háztartások a szezonálisan kiigazított adatok alapján már közel 300 milliárd forint értékben kötöttek új hitelszerződéseket. A hitelezést elsősorban a lakáscélú hitelek hajtják, a január–februári adatok közel 50 százalékos éves alapú növekedést mutatnak. A lakáscélú hitelezés növekedésében ugyan szerepet játszik a lakásárak emelkedése is, de azt részben a lakáspiaci kereslet élénkülése is hajtja, amely a tranzakciók számában is megjelenik. A Duna House adatai alapján az idei első két hónapban a lakáspiaci tranzakciók száma 7,8 százalékos éves növekedést mutatott. A lakáshitelek mellett az új személyi, áruvásárlási és egyéb fogyasztási hitelek esetében is hasonló, 50 százalék körüli bővülést mutatnak az MNB legfrissebb adatai. Az áruvásárlási és egyéb fogyasztási hitelek növekedésében a Munkáshitel játszotta a legnagyobb szerepet, két hónap alatt 38 milliárd forint értékben kötöttek a bankok szerződést a 25 év alatti, dolgozó fiatalokkal. Látható tehát hogy a lakossági hitelpiacon érdemi élénkülés zajlik, amely az előrejelzések szerint a következő időszakban tovább folytatódhat, támogatva ezzel a gazdasági növekedést is.

1.       ábra: Új lakossági hitelszerződések értéke (szezonálisan kiigazított adatok, milliárd forint)
1. ábra: Új lakossági hitelszerződések értéke (szezonálisan kiigazított adatok, milliárd forint)
Forrás: MNB

Felmerülhet a kérdés, hogy nem lesz-e probléma abból, ha a háztartások túlságosan eladósodnak, nem hordoz-e magában kockázatot. Egyrészről háztartási szinten az MNB 2015 januárja óta alkalmaz adósságfék-szabályokat, amelyek biztosítják, hogy a hitelezés továbbra is egészséges szerkezetben folyjon, a háztartások ne tudjanak túlzott mértékben eladósodni. Másrészről makro szinten nemzetközi összehasonlításban is kiemelten alacsony a háztartások hitelállománya. Az Eurostat 2023-as adatai[1] alapján a háztartások GDP-arányos hitelállománya

  • Magyarországon 16,9 százalék, 
  • Csehországban 30,8,
  • Lengyelországban 23,3,
  • Szlovákiában 43,2, míg Ausztriában 44,2 százalék volt.

Ez mutatja, hogy még egy 50 százalékos hitelállomány-bővülés mellett is csak megkezdődne a felzárkózás a régiós szintre. Viszonyításképpen, a 2008-as pénzügyi válságot megelőzően 30 százalék közelében volt ez az arány hazánkban, amely a válság hatására - a megugró árfolyamoknak köszönhető átértékelődés miatt - 40 százalék közelébe ugrott. Fontos hozzátenni azt is, hogy a legnagyobb probléma akkor sem a hitelezés volumenéből fakadt, hanem annak szerkezetéből, a devizahitelek túlsúlyából fakadt.

A háztartások esetében a hitelek kapcsán a legkritikusabb a lakásvásárlás, ez az a terület, ahol jellemzően a legnagyobb szükség van hitelfelvételre. Az MGFÜ Gazdaságelemzési Központ számításai szerint, az MNB 2020-as háztartási vagyonfelméréséből, illetve a lakás- és jelzáloghitelek számának azóta bekövetkező csökkenéséből kiindulva, 2024-ben nagyságrendileg 580 ezer lakás- vagy jelzáloghitellel rendelkező háztartás volt Magyarországon. Ez, a legalsó jövedelmi decilis háztartásaival nem számolva, azt jelenti, hogy a potenciálisan lakáshitel-képesnek tekinthető háztartásoknak csupán a 20 százaléka rendelkezik  jelzáloghitellel. Ezek alapján megállapítható, hogy bőven van tér a lakáshitel-állomány bővülésére, amely a lakásépítéseket is élénkítheti, illetve a fiatalok lakáshoz jutását is elősegítené.

2. ábra: A GDP-arányos nettó pénzügyi vagyon alakulása (százalék, 2024Q3) II ÁBRA Forrás: Eurostat
2. ábra: A GDP-arányos nettó pénzügyi vagyon alakulása (százalék, 2024Q3)
Forrás: Eurostat

Szintén enyhíti a túlzott eladósodástól való félelmet, hogy a háztartások nettó pénzügyi vagyona régiós összehasonlításban is kiemelkedő. A nettó pénzügyi vagyon mutatja meg a háztartások pénzügyi eszközeinek (pl. állampapírok, betétek, részvények) és kötelezettségeinek (hitelek) különbözetét.

Magyarországon a háztartások GDP-arányos nettó pénzügyi vagyon a tavalyi harmadik negyedév végén 113,2 százalékon állt. Ez az uniós országok között a 13. legmagasabb érték volt, előttünk szinte csak olyan nyugati országok találhatóak, ahol a tőkefelhalmozásra sokkal hosszabb idő jutott.

Idehaza, illetve a keleti blokk egykori országaiban a tőkefelhalmozás csak a rendszerváltást követően tudott elkezdődni. Vagyis nemcsak a meglévő hitelállományra, hanem a pénzügyi eszközökre tekintettel is van még tér a háztartások körében a hitelezés bővülésére, amely folyamat a következő években a gazdasági növekedés egyik motorja is lehet.

Érdekes kérdéskör, hogy jelenlegi magas kamatok és magas ingatlan árak mellett mégis miért szárnyal a lakossági hitelezés? A válasz egyszerű, a lakoshitelek felára a kockázatmentes magyar állampapír hozamokhoz képest történelmi mélyponton van. Tavaly tavasz óta a lakáshitelek havi folyósítása meghaladja a 100 milliárd forintot. Jól látszik, hogy amíg az állampapír hozamokhoz képest kedvezőek a lakáshitel kamatok, addig a kereslet nőni fog.

Jelenleg még visszafogott vállalati hiteldinamika

A háztartásokkal szemben a vállalati szegmensben egyelőre nem látható egyértelmű fordulat a hitelezést illetően. A piaci szereplők (a hitelt felvenni szándékozó vállalkozások, de kereskedelmi bankok is) a  meglévő bizonytalanságra tekintettel változatlanul óvatosan fogalmaznak a kilátásokkal kapcsolatban. Ugyanakkor vannak már jelei itt is a fordulatnak. Az új, kisebb értékű, 1 millió euró alatti vállalati forint hitelszerződések értéke idén január–februárban közel 80 százalékos éves alapú bővülést mutatott, emögött ugyanakkor részben az új euró hitelek visszaesése húzódott meg. Tehát amíg az elmúlt időszakban látható volt a vállalati oldalon a devizahitelezés térnyerése, a friss adatok visszarendeződést mutatnak. A nagyobb értékű szerződések esetében az MNB adatai éves alapon csökkenést mutatnak (úgy a forint, mint az euró hitelek esetében), amelyet ugyanakkor érdemes fenntartásokkal kezelni, tekintve, hogy ebben a szegmensben egy-egy nagyvállalati hitel jelentős elmozdulást okozhat.

3. ábra: Új vállalati hitelszerződések értéke (szezonálisan kiigazított adatok, milliárd forint)
3. ábra: Új vállalati hitelszerződések értéke (szezonálisan kiigazított adatok, milliárd forint)
Forrás: MNB

Ahogy a háztartásoknál egyes komolyabb fogyasztási döntés meghozatalához szükség lehet hitelre, úgy a vállalatok körében a beruházások finanszírozásához elengedhetetlen a külső forrás bevonása. A stagnáló hitelezés pedig így azt indukálja, hogy a beruházási aktivitás is csak visszafogottan élénkülhet. A  háztartásokhoz hasonlóan itt is érdemes megnézni, van-e tér a vállalati hitelezés növelésére, illetve annak fényében áttekinteni, mi várható a következő időszakban ebben a szegmensben.

A teljes vállalati hitelállomány jelenlegi alakulása vegyes képet mutat a gazdaságban zajló folyamatokról. Abban egyrészről megjelennek az anyavállalati hitelek, amelyek alakulása semmit sem mond a hazai, magyar tulajdonú kkv-szektor helyzetéről. Másrészről a banki hiteleken belül a nagyvállalati hitelek súlya a 2023 végi adatok szerint 45,7 százalékot tett ki, miközben ezek a kontraktusok az összes hitelszerződésnek csupán a 11,7 százalékát adták - a nagy volumen mögött kevés, nagy értékű hitel húzódik meg. A régiós országok közül Csehországban és Szlovákiában is érdemben magasabb, közel 70, illetve több mint 80 százalékos a kkv-szektor súlya a hitelállományon belül[2]. Az OECD adatai[3] alapján

a GDP-arányos kkv-hitelállomány 2023-ban már nem érte el a 10 százalékot Magyarországon, miközben a régiós országok közül Csehországban ez az arány 13, Szlovákiában pedig 16 százalék körül alakult. A kkv-szektort tekintve tehát – hasonlóan a háztartásokhoz – egyértelműen van tér a hitelezés bővítésére.

A hitelintézetek fennálló hitelállománya 169 milliád forinttal növekedett 2024 negyedik negyedévében, az előző negyedévhez képest 1,6 százalékos növekedést mutatva. Ez az uniós összehasonlításban a középmezőnyben helyezkedik el. Az átlagos kamatszint csökken, mind a kisösszegű, mind a nagyösszegű hitelek esetében. Az MNB hitelezési felmérése alapján a hitelintézetek a vállalati hitelfeltételek esetében nem változtattak kockázati oldalról. 

A vállalati szegmensben a hitelezés bővülésének nehézsége nem csak a bankok esetleg elmaradó aktivitása körében keresendő, tekintve, hogy a legfrissebb felmérések szerint erre körükben megvan a hajlandóság. Az MNB februári hitelezési felmérése[4] alapján a bankok többsége növelni kívánta a kihelyezett hitelmennyiséget a vállalati hitelpiac minden szegmenségben.

Speciális helyzetet jelent a támogatott hitelek jelenléte. A támogatott hitelkonstrukciókat már csak ’de minimis’ (csekély összegű) jogcímen tudják igénybe venni a vállalkozások, így a támogatástertalom legfeljebb 300 ezer euró lehet vállalatcsoportonként. Nagyon szükséges lenne ennek az EU-s értékhatárnak az emelése. Addig viszont ez a keretösszeg várhatóan nem lesz elegendő a nagyobb méretű, de kis- és középválallati kategóriába még beleeső vállalkozásoknak arra, hogy megfelelően magas összegű hitelt tudjanak felvenni, hiszen a hosszabb futamidő alatt a támogatástartalom kerete kimerülhet. Ugyanakkor a Garantiqa Invest EU kezességi garancia egy kiváló eszköze lehet annak, hogy egy bank a már említett ’de minimis’ keretek kimerülése után is biztosítani tudjon hitelfelvételi lehetőséget 3 millió euró összeghatárig.

A vállalati oldalról örömteli, hogy érezhető a beruházási igény növekedése:

a Századvég felmérése alapján 2025-ben a vállalatok 57,1 százaléka tervezi növelni a beruházási kiadásait a tavalyi 27,2 százalékhoz képest, ezen belül is a mikro-, illetve kisvállalkozások körében emelkedett legnagyobb mértékben a beruházási hajlandóság. 

Amennyiben a beruházási szándékok nyomán megindul a vállalatok körében a hitelfelvétel, úgy a jövőben a vállalati hitelpiacon is bekövetkezhet az egyértelmű fordulat. Látható, hogy a vállalati élet erőteljesen piaci kereslet alapú: ha a vállalakozások növekvő megrendelésekkel állnak majd szemben, azonnal keresni fogják a finanszírozásokat. Ám amíg ez a piaci fordulat várat magára, addig sem szabad tétlenül nézni a helyzetet, és meg kell teremteni számukra azt a választási lehetőséget (minél nagyobb jövőbeni hozamot felvillantva) aminél előrehozhatják a beruházási terveiket.

A Demján Sándor Program a kkv-k problémáinak megoldására született

A kkv-k hitelezése kapcsán a fő problémát az jelenti, hogy a szektor jellemzően korlátozottabban tud hozzájutni finanszírozáshoz, mivel ezek a vállalkozások gyakran nem rendelkeznek megfelelő hitelfedezettel, pénzáramlásuk ingadozó, üzleti modelljük kiforratlan. Különösen is igaz ez a növekedési fázis előtt álló cégek és start-upok esetében, ahol hiányzik a hiteltörténet - esetükben a banki finanszírozás szóba sem kerülhet. De látni kell azt is, hogy a másik oldalról, a bankok számára is nagyobb kockázatot hordoz a mikro-, kis- és középvállalkozások hitelezése az esetleges nemteljesítés miatt. Ezért csak magasabb kamatláb mellett nyújtanak számukra hitelt, illetve fedezet hiányában részlegesen vagy teljesen elutasítják a hiteligénylést, esetleg olyan feltételeket szabnak, amely teljesen elriasztja a fejlesztés előtt álló vállalkozásokat. A kkv-szektor hitelezése viszont a gazdasági növekedés szempontjából is kulcskérdés, a Növekedési Hitelprogram (NHP) tapasztalatai is megmutatták, hogy a szegmens finanszírozáshoz jutása érdemi fordulatot hozhat. Az MNB számításai[5] szerint az NHP 2013 és 2021 között több mint 5 százalékkal járult hozzá a gazdasági növekedéshez.

Van tehát még tér a kkv-szektor hitelezésének ösztönzésére, ezért is indítottuk el a Demján Sándor Programot, hogy a kkv-k egyedi helyzetére tekintettel tudjuk segíteni a fejlődésüket, a hatékonyságuk, a versenyképességük fejlesztését és ezáltal biztosítsuk a lehetőséget a szintugrásra, jelentse az a magasabb méretkategóriába lépést (mikrovállalkozásból kisvállalkozássá vagy kisvállalkozásból középvállalkozássá) vagy a külpiacokon való megjelenést.

Március közepére a Demján Sándor Program minden eleme sikeresen elindult, és az eddigi tapasztalatok mindenképpen bíztatóak a jövőre nézve. Az "1+1" kkv beruházás-élénkítő támogatási program iránt többszörös volt a túljelentkezés, a vállalatok azt a technológiai hatékonyságot növelő új eszközök beszerzésére és digitális fejlesztésre igényelték elsősorban a forrást. Emellett a kamatcsökkentések következtében a Széchenyi Kártya Program iránti kereslet is élénkül. Figyelemreméltó, hogy a a hitelcélok között itt is elsősorban a hatékonyságnövelés jelent meg és csak kisebb mértékben a kapacitásbővítés. Jelentős érdeklődés mutatkozik a „Minden vállalkozásnak legyen saját honlapja” program iránt is, amely elősegíti a digitalizációt és ezáltal nemcsak a hatékonyság növelését, hanem akár a kkv-k új piacokon való megjelenését is támogatni tudja. Emellett elindult a tőkefinanszírozási program is, miközben az EXIM januártól élő exportösztönző hitelprogramjaiban már közel 100 milliárd forint értékben szerződések is születtek.

Széchenyi István után, ezúttal a jól bevált receptet használva, de új köntösben, Demján Sándor nevével fémjelezve törekszünk a hazai kkv-szektor modernizálására.

(A szerző, Szabados Richárd, a Nemzetgazdasági Minisztérium kis- és középvállalkozások fejlesztéséért és technológiáért felelős államtitkára)