A Ptk. rendelkezései értelmében valamely követelés biztosítására pénzen, bankszámla-követelésen, értékpapíron és egyéb, külön törvényben meghatározott pénzügyi eszközön − az erre irányuló szerződéssel és az óvadék tárgyának átadásával − óvadék alapítható. Az óvadéki szerződés létrejöttéhez az óvadék tárgyának átadása szükséges, azaz az óvadék a jogosult birtokába kerül. A rendelkezésre bocsátásnak bizonyíthatónak kell lennie, ugyanakkor az óvadék kikötésére a törvény kötelező alakszerűséget nem rendel, így a felek szóban, de ráutaló magatartással is érvényesen megállapodhatnak. Átadásnak kell tekinteni minden olyan eljárást, amely alapján az óvadék tárgya − egyértelműen azonosítható módon − a kötelezett hatalmából a jogosult hatalmába kerül, vagy a kötelezett korlátlan rendelkezése alól egyébként kikerül (különösen a bankszámlán, értékpapírszámlán, értékpapír-letéti számlán való jóváírást, ideértve a kötelezett vagy harmadik személy számláján a jogosult javára történő jóváírást is). Ha az óvadék tárgya más dolog, vagy a tárgyát nem adták át, a zálogjog szabályait kell alkalmazni.

Az óvadék tehát − a zálogjog alfajaként − dologi jellegű biztosíték arra az esetre, ha a kötelezett nem, vagy nem szerződésszerűen teljesít, a kielégítés módja viszont más. Míg az óvadékból a jogosult közvetlenül kielégítheti a követelését, a zálogjog esetén a jogosult − főszabály szerint − bírósági út igénybevételével kereshet kielégítést a zálogtárgyból. Ha az óvadék tárgya pénz, bankszámla-követelés, nyilvánosan jegyzett piaci árral − vagy egyébként az adott időpontban a felektől függetlenül meghatározható árral − rendelkező értékpapír vagy egyéb pénzügyi eszköz, kielégítési joga megnyíltakor a jogosult az óvadékkal biztosított követelését az óvadék tárgyából közvetlenül kielégítheti.

Az értékpapír óvadékul adhatósága megkönnyíti a gazdaság szereplőinek
Kép: forrásszerzését, likviditásuk fenntartását, ezáltal a gazdasági konjunktúra

Egyéb értékpapír és pénzügyi eszköz esetében a jogosult akkor gyakorolhatja közvetlen kielégítési jogát, ha erről a felek szerződésükben megállapodtak és az értékelés módját meghatározták. Az óvadékul szolgáló névre szóló részvény értékeként − ha az óvadéki szerződés erre vonatkozó megállapodást nem tartalmaz − nem a részvény névértékét, hanem a kielégítés időpontjában meglevő árfolyamértékét (piaci értékét) kell figyelembe venni, mondta ki a bíróság.

A felek megállapodhatnak abban, hogy a jogosult használhatja az óvadék tárgyát és rendelkezhet vele. Ebben az esetben a jogosult legkésőbb az óvadékkal biztosított követelés esedékessé válásáig köteles egyenértékű fedezettel helyettesíteni az óvadék eredeti tárgyát. Az egyenértékű fedezet az óvadék eredeti tárgyának helyébe lép. Értékpapír és egyéb pénzügyi eszköz esetén egyenértékű fedezetnek kell tekinteni az azonos kibocsátó, illetve adós által azonos sorozatban kibocsátott másik értékpapírt és egyéb pénzügyi eszközt, illetve bármely olyan fedezetet, amely a felek megállapodása szerint az értékpapír és egyéb pénzügyi eszközökkel kapcsolatos valamely esemény bekövetkeztekor az óvadék eredeti tárgyának helyébe lép.

A korlátozott dologi jogként alapított biztosíték esetében az Európai Unió tagállamainak biztosítaniuk kell a jogosult részére az eszközök használatát, értve ez alatt a tulajdonosként való rendelkezés (értékesítés) jogát is, azzal, hogy legkésőbb a biztosított követelés esedékessé válásáig köteles helyettesítő biztosítékot nyújtani, amely ex lege a biztosíték eredeti tárgyának helyébe lép. A biztosíték eredeti tárgyának felhasználása, az azzal való rendelkezés nem szünteti meg az eredeti biztosítéki jogot (óvadékot), az egyenértékű fedezettel való helyettesítés nem új óvadékot hoz létre, hanem az eredeti biztosítéki jog (óvadék) ex lege kiterjed a helyettesítő eszközökre.