Magyarországon 1994 óta évente egyre növekvő összeget, idén már 14 milliárd forintot fordít a stratégiai olajtárolás díjaira a Kőolaj- és Kőolajtermék-készletező Szövetség (KKKSZ). Az 1,74 millió köbméteres tárolókapacitás 81 százaléka a Molhoz vagy érdekeltségeihez tartozik, 320 ezer köbméter pedig - jellemzően kisebbségi állami résztulajdonú - magántársaságoké. A tárolócégeknek az egyedi átszámítási kulcs alapján fizetett tárolási díj meglehetősen magas jövedelmezőséget biztosít. Azoknak a kis cégeknek azonban, amelyeknek nem volt tárolójuk - ezért annak megépítéséhez hiteleket vettek fel -, csupán 8-10 év múlva fordul nyereségessé az üzlet. Mindezek ellenére az olajtárolás iránt a kezdeti tenderek ideje óta megnövekedett az érdeklődés mind a cégek, mind a finanszírozó bankok részéről. 1993-ban még csupán 8 napra elegendő stratégiai olajtermék-tartalékai voltak az országnak. 1993-ban született döntés a készletek fokozatos feltöltéséről egészen a 90 napra elegendő menynyiségig, ami 1998 végére meg is valósult. Így az ország ma már megfelel a Nemzetközi Energiaügynökség és az Európai Unió előírásainak is: 1994-ben kőolaj-egyenértéken még csak 300 ezer, 1998 év végén a hazai stratégiai olajtárolókban viszont már 1,44 millió tonna terméket raktároztak 1,74 millió köbméteres tárolótérben. A beszerzést és a tárolást szakmailag és anyagilag is az Országgyűlés által létrehozott KKKSZ szabályozza (a szervezetről lásd külön írásunkat). A KKKSZ számlájára közvetlenül a tagjaitól, a kőolaj- és kőolajtermék-importőröktől érkezik a pénz (jelenleg tonnánként 2650 forint), amit a behozatal pillanatában kell kifizetni. A KKKSZ idén 20 milliárd forintra számít ezekből a bevételekből, amiből finanszírozza a tárolási díjat, a készletek megvásárlására felvett hitelek kamatait, saját fenntartási költségét és az áru biztosítását. Ennek forrását tehát nem a költségvetés, hanem az üzemanyag-vásárlók teremtik meg: a kőolajimportőrök az üzemanyag árába beépített kötelező készletezési díjon keresztül hárítják át költségeiket a fogyasztókra. Csernák József, a KKKSZ vezérigazgatója lapunk felvetésére elmondta, hogy 1998-ban - mivel nem látták előre a világpiaci nyersolajár-zuhanást - viszonylagosan drágán vásárolták meg a nyersolajat. (A nyersolaj tavalyi átlagára 12,74 dollár/barrel volt, ezért lapunk számításai szerint a KKKSZ a 460 ezer tonnányi tavalyi kőolajbeszerzés során körülbelül 4-5 millió dollárt fizetett ki többletként azért, mert nem látta előre az árkrízist.) Csernák József elmondta, hogy a 18 dolláros prognózishoz képest nyílt tendereljárások keretében átlagosan 14 dolláros árfolyamon vásárolták meg a nyersolajat. A KKKSZ-nek többek között az is a feladata, hogy fenntartsa a tárolt készletek minőségét, amit szabványváltozások vagy a készletek elöregedése esetén eladással és új vásárlásával, illetve újrafeldolgozással old meg a Mol finomítóiban. Csernák József nem kívánta megjelölni annak időpontját, mikor várható nagyobb mennyiségű termék eladása. Hozzátette, hogy a készletekről hozott döntéseikkel igyekeznek a piac befolyásolását elkerülni. 1993 végén, amikor - mint Csernák József elmondta - "sürgősen pénzt kellett szerezni a feladat végrehajtásához", egyedül a CIB Bank mert irányítóként beszállni a készletek finanszírozásába: ekkor a CIB Bank a Budapest Bank, a Magyar Külkereskedelmi Bank, az OTP Bank és a Credit Lyonnais Bank Magyarország Rt. segítségével nyújtott 12 milliárd forint hitelt, akkor még LIBOR felett 50-60 bázisponttal. A KKKSZ máig összesen 42 milliárd forint hitelt vett fel, de jelenleg már LIBOR felett 5 bázisponttal is forráshoz jut, így Magyarországon az egyik legjobb hitelfelvevőnek számít. 1999-ben 4,8 milliárd forint kamatfizetési kötelezettsége van. A KKKSZ időszakonként kiírt kőolaj-beszerzési tenderein általában a Mol Rt., a Moltrade-Mineralimpex Rt. és az Allcom Rt., illetve az orosz Jukosz, az osztrák OMV, a brit BP magyarországi képviselete nyert szállítási jogot. A vásárolt nyersolajat a KKKSZ a Mollal finomíttatja bérmunkában. A kőolaj-készletezés éves költségvetéséből jelenleg a KKKSZ, a Mol Rt., a Kőolajtermék-tároló (KT) Rt., a Terméktároló (TT) Rt., a Petrotár Kft., az Invest Petrol Rezervoár (IPR) Celldömölk Tároló Rt., valamint az IPR Vámosgyörk Tároló Rt., a termékvásárláshoz, illetve a tárolóépítéshez hitelt nyújtó bankok, illetve a biztosítók részesülnek. Az elmúlt években a cégek nyílt tendereken nyerték el a stratégiai kőolaj- és kőolajtermék-tárolás jogát. Az itt követett gyakorlat az volt, hogy a tárolási tenderre bármely olyan társaság jelentkezhetett, amely előzetesen vállalta az előírásoknak megfelelő tároló megépítését és amelynek ehhez megvolt a banki háttere is. A győztessel a KKKSZ többéves szerződést kötött, amely garantálja, hogy a tenderajánlatban szereplő képlet szerint évente változó (növekvő) tonnánkénti összeget fizetnek a tárolásért a cégnek. A számítási kulcs szerződésenként más és más, de általában az olajipari Nelson-indexet, a belföldi ipari inflációt és a forint-dollár árfolyamváltozást veszik figyelembe. Az 1993-as, a rendelkezésre álló rövid idő miatt lóhalálában megszervezett első tenderen a Mol nyert 300 ezer tonna és az OMV érdekeltségébe tartozó Petrotár Kft. 10 ezer tonna tárolására szóló ötéves szerződést. Tavaly, amikor ez lejárt, "kapacitás rendelkezésre tartási" szerződésre írtak ki pályázatot, de már 15 évre. A Mol ekkor már a Petrotárnál is kedvezőbb ajánlatot nyújtott be, így a 10 ezer tonna tárolására vonatkozó részt is elnyerte tőle. Csernák József hangsúlyozta, hogy azért alakították ki a 15 éves szerződések rendszerét, mert az új tárolók építése sok pénzbe kerül, így hosszú idő alatt térül meg a befektetett tőke. Hozzátette: vagy nagy tőkeerővel rendelkező befektetőre lenne szükség, vagy olyan hitelező cégekre, amelyek bíznak a hitelfelvevőben és hajlandók hosszú távon kis alaptőke mellett is nagy összegű hitelt nyújtani. Ezt a biztonságot a hosszú távú szerződés garantálta - mondta Csernák József. A tárolócégek jelenlegi struktúrája az 1995-ös "nagy" tenderen alakult ki, amikor már valamennyi győztesnek 15 évre garantálták a saját szerződése szerinti képlet alapján növekvő mértékű bérleti díjat. Itt öt pályázót fogadtak el oly módon, hogy a megfelelő minőségű pályázatokat az árajánlat (amit a tonnánkénti tárolási díjra kellett tenni), illetve a felajánlott számítási kulcs alapján sorrendbe állították. Ezen a tenderen a legjobb árajánlatot a Petrotár tette, utána következett az Invest Petrol Rezervoár (IPR) Celldömölk Tároló Rt., majd az IPR Vámosgyörk Tároló Rt. és még befért a Mol két pályázata is. A részt vevő cégeknek - így a Molnak is - új tárolót kellett kialakítaniuk. A 390 ezer tonnás kőolajtárolást pályázaton kívül nyerte el 1996-ban a Mol 51, a KKKSZ 26, valamint a Bysod cég 23 százalékos tulajdonában levő Kőolajtermék-tároló (KT) Rt., amit Csernák József azzal indokolt, hogy a Mol finomítója mellé kellett telepíteni a nyersanyagot, hisz a világ minden táján követett módszer szerint szükség esetén így kerülhet sor a leggyorsabban a feldolgozásra. A Mol a KKKSZ-szel együtt az elnyert pályázatainak megvalósítására szintén új céget hozott létre, a Terméktároló (TT) Rt.-t, amely a Mol 74 és a KKKSZ 26 százalékos tulajdonában van. 1996-ban nyert tárolási jogot a hazai Mád-Oil Raktározási és Szolgáltató Kft. és az Első Magyar Olajtároló (EMO) Rt. A KKKSZ szigorú technikai igényeire Csernák József az EMO Rt.-t hozta fel példaként, amely Tolna-Mőzs térségében ígéretet tett egy meglevő tároló szabványos felújítására, ám mivel nem végezte el a szükséges felújítást, a KKKSZ nem kötött vele szerződést. (Más forrásból származó információink szerint az OTP Bank hitelt nyújtott a tároló felújításához, ami az ügylet meghiúsulása miatt befagyott.) Az első tender után a CIB Banknak követői is akadtak, hiszen - a nemzetközi példák, illetve a hazai politikai stabilitás láttán - a stratégiaikőolaj-üzlet egyre inkább biztos megtérülést garantáló befektetésnek bizonyult, igaz, egyre csökkenő kamattartalommal. A KKKSZ-nek eddig a CIB Bank, az OTP Bank, a Kereskedelmi és Hitelbank, a Daewoo Bank, a Hypobank, a Westdeutsche Landesbank, a Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB), az ING Bank, a Postabank, a Budapest Bank, valamint a Credit Lyonnais nyújtott hitelt olajvásárlásra. A Petrotár és a vámosgyörki tárolócég az MKB-val, a celldömölki cég a CIB Bankkal, a KT Rt. a CIB Bankkal, az ING Bankkal és a Credit Lyonnais Bankkal szerződött, a Mád-Oilnak pedig információink szerint német társtulajdonosa hozott tőkét. A cégekben egyébként - a Mol Rt. és a Mád-Oil Kft. kivételével - a KKKSZ-nek 26-32 százalékos tulajdonrésze van, amit az alapításkor névértéken jegyzett le. Csernák József kijelentette, hogy a KKKSZ a jövőben sem kíván megválni vagyonrészétől. Cégforrásból úgy tudjuk, a cégekben a bankoknak is van bizonyos mértékű saját tulajdonuk, amit előreláthatólag a tárolóépítésre felvett hitelszerződés lejártakor adnának el. A Budapesti Vegyipari Gépgyár (BVG) vezetéséhez köthető Invest Petro Chemical Holding Rt. a többségi tulajdonosa a vámosgyörki és a celldömölki tárolócégének. A KKKSZ tendert elbíráló bizottsága a BVG pályázatban vállalt kötelezettségeit vette figyelembe. Egyébként a tárolók közül - ütemezés szerint - legutoljára a 126 ezer köbméteres vámosgyörki tároló készült el tavaly év végén. Mint azt Bóna János, a Petrotár Kft. ügyvezető igazgatója lapunknak elmondta, a Petrotár esetében is elsősorban a cég szakmai referenciái miatt döntött a bírálóbizottság mellettük. Hozzátette, hogy a cég az egész világon feltérképezte a lehetséges berendezések gyártóit, így sikerült a lehető legolcsóbb árajánlatot benyújtaniuk 1995-ben. Mint megtudtuk, a Petrotár Kft. 30 százalékos tulajdonosa a KKKSZ, a 69 százalékos fő tulajdonos a Petrodyne Rt., 1 százalékban pedig az Extercom Kft., az MKB vállalkozása birtokolja a céget. A Petrodyne 26 százalékos tulajdonosa az OMV, 25 százaléka az rt. saját tulajdonában van, a fennmaradó 49 százalék pedig információink szerint magánszemélyek, főként a menedzsment - így például Vermes György elnök-vezérigazgató, Bóna János, illetve Sokorai István, az Áfor és a Petrodyne volt vezetője - tulajdonában van. A Petrotár pétfürdői telepén 100 ezer köbméteres mennyiségben tárolják a stratégiai benzin- és gázolajkészleteket, 43 ezer köbméternyi kapacitásuk pedig nagyobb külföldi olajtársaságok (OMV, Aral, Shell, Total, Agip, BP) kereskedelmi célú logisztikai tárolójaként üzemel. Bóna János elmondta, hitelező bankjuk az MKB, amelynek 2008-ig kell visszafizetniük a felvett tőkének mintegy 3,5-szeresét. A tőketörlesztés után viszont már csupán 2 évig szól a szerződés, tehát a tulajdonosok a várható bevételek alapján mindössze 800 millió forintot tehetnének zsebre: mivel a tulajdonosok 800 millió forint törzstőkével hozták létre a céget, ez csupán 100 százalékos megtérülést jelentene névértéken, ami alacsonyabb bármely várható banki kamatnál. Ezért alapvető érdekük a szerződés meghosszabbítása - szögezte le. A KKKSZ tárolási tenderein a pályázó cégek saját maguk határozzák meg a tonnánkénti tárolási díjat és a drágulást követő kulcsot. Vagyis ha egy cég kedvezőtlenebb (tehát magasabb díjat kérő) árajánlattal a kapacitásszükséglet miatt még bekerült a nyertesek körébe, 8-10 év múlva az indexálás miatt adott esetben már jóval nagyobb bevételhez juthat, mint olcsóbb árat és ugyanolyan szolgáltatást kínáló versenytársa. Csernák József erről úgy vélekedett, felesleges 8-10 év múlva várható döntésekkel foglalkozni, de arra az esetre, ha nagy különbségek jönnének létre, hosszú távon nem látta lehetetlennek a szerződések módosítását. Bóna János kérdésünkre elmondta: 1995-ben 17 forint/nap/tonnás árajánlattal győztek, amely mára 30 forint 47 fillérre növekedett. Egyúttal viszont nem utasította vissza egy későbbi szerződésmódosítás lehetőségét. Szerinte idővel hajlandók lennének engedni várható nyereségükből, amennyiben abban reménykedhetnek, hogy a KKKSZ 15 év múlva meghosszabbítja tárolási megbízását. A banktól felvett 3 milliárd forint kölcsön kamatainak visszafizetése után ugyanis "csupán" az üzemeltetésre, a javításokra és a karbantartásra kell költenie a vállalkozásnak. Bóna János úgy nyilatkozott, hogy a Petrotár Kft. a jövőben méltányosnak tartaná, ha a KKKSZ egy a jegyzett tőkére vetített 25-30 százalékos adózás előtti nyereséget garantálna a cégnek, ami - a hazai energetikában hasonló módszert alapul véve - az eszközökre vetítve évente körülbelül 5-6 százalékos nyereséget jelentene. MARNITZ ISTVÁN **** KERETBEN **** A KKKSZ-t az 1993. évi IL. törvény hívta életre. A tagság kötelező minden olyan cégnek, amely akár a legcsekélyebb mennyiségű kőolajat vagy kőolajterméket is behozza az országba üzleti céllal. Ugyan a KKKSZ nem tartozik a gazdasági társaságokról szóló törvény hatálya alá (nem cég), van bevétele, kiadásai, van eredménye - ami a tőketartalékot növeli -, mérleg- és eredménykimutatása (lásd táblázatunkat). Alaptőkéje viszont nulla forint. A cég stratégiáját a társaság közgyűlése és igazgatósága határozza meg, amelybe a legnagyobb forgalmú tagvállalatok (jelenleg a Mol Rt., a Moltrade-Mineralimpex Rt., a Shell Magyarország Rt., az OMV Magyarország Rt., valamint a svájci érdekeltségű André Hungária Kft.) delegálják vezetőiket, kiegészülve a Gazdasági Minisztérium két és a Pénzügyminisztérium egy képviselőjével. A készletek beszerzését a KKKSZ saját bankhiteleiből finanszírozza, oly módon, hogy a felvett hitelt addig az elméleti időpontig folyamatosan "törleszti", amíg szükséghelyzetben fel nem kell használni a tárolt tartalékokat: ilyen esetben a KKKSZ azonnal értékesítené a készleteket, és az így befolyt összeget a tőketörlesztésre fordítaná.