Az eladási opció vásárlója - opciós díj ellenében - arra szerez jogot, hogy előre rögzített időpontban (vagy időpontig, ha amerikai típusú az opció) eladhatja az opció tárgyát képező instrumentumot az opció eladójának (más néven kiírójának). Ő pedig értelemszerűen arra vállal kötelezettséget, hogy az előre rögzített árfolyamon megvásárolja azt. Ezt a fajta opciót is egy példán keresztül érdemes megvizsgálni. A közelmúltban a BÉT-en született egy üzlet a Matáv szeptemberi lejáratára egy 1900 forint kötésárú eladási opcióra. A felek 50 forintos vételár mellett kötötték meg az üzletet. Az üzletkötés pillanataiban a Matáv ára az azonnali piacon 2030 forint körül ingadozott. Az opció eladója az 1850 forintos Matáv-ár felett nyeregben érezheti magát, hiszen amennyiben a jogosult (a vevő) magasabb árfolyam mellett hívja le az opciót, úgy a kötelezett (az eladó) nyereséget realizál. (A nyereséget úgy számíthatjuk, hogy az 1900 forintos kötési ár és a lehívási árfolyam közötti különbséghez hozzáadjuk az 50 forintos opciós díjat, amit a kiíró szintén megkapott.) Az opció vásárlójának ugyanakkor 1850 forint alatt (1900 mínusz az opciós díj) nyeresége származik. Csakhogy már 1900 forint alatt érdemes lehívni az opciót, hiszen az 1850-1900 forintos intervallumban csökkentheti azt a veszteségét, amit az 50 forintos opciós díj kifizetése jelentett. Az 1900 forintos határ felett ugyanakkor semmilyen érv nem szól az opció lehívása mellett. Akárcsak a vételi opcióknál, itt is érdemes megjegyezni, hogy az opció vásárlójának limitált a vesztesége (és egyben megegyezik az opciós díj mértékével), ugyanakkor a kiírónak a nyereségével szemben nincs korlátozva a vesztesége (pontosabban a részvény árfolyama jelenti az elvileg elérhető maximális veszteséget). Az imént szó volt arról, hogy a kiírónak érdemes lehívni az opcióját 1850 forint felett is. Ez a veszteség csökkentése érdekében történhet meg. Érdemes elgondolkozni azon, hogy milyen esetekben hívja le a jogosult a szeptemberi lejáratú opciót 1850 forint felett. (Próbáljunk meg elvonatkoztatni a piaci hangulattól, hiszen az opció értékét az nem befolyásolhatja.) Amennyiben júliusban éri el az árfolyam például az 1870 forintos szintet, vélhetően nem, de ha a kifutás előtti napon, akkor minden valószínűség szerint lehívja a jogosult az opciót. Ez azért van, mert míg az első esetben még 60, úgy a második esetben már csak egy napja van a részvényünknek arra, hogy árfolyama a kötési ár mínusz opciós díj által kiadott érték alá csökkenjen. Ez is mutatja, hogy jelentősen befolyásolja az opció értékét az, hogy a kifutásig mennyi idő van hátra. Egyértelmű, hogy az opció értéke arányos a hátralevő napok számával, azaz ceteris paribus annál többet ér egy opció, minél több idő van a kifutásig. Az előző részekben megállapítottuk azt is, hogy az opció értéke függ a piac változékonyságától (azaz a volatilitástól), és az is egyértelmű, hogy függ a termék azonnali piaci árától (jelenlegi értékétől), valamint attól az értéktől, amelyen születik az üzlet, azaz a kötési ártól. Még mielőtt részletesen megvizsgálnánk azt, hogy pontosan milyen tényezőktől függ (még) az opció értéke, nézzünk meg néhány példát arra vonatkozóan, hogy milyen pozíciók kiépítésére alkalmasak az opciók. Az egyértelmű, hogy nem csak egy opciós pozíció kiépítése - legyen az vételi vagy eladási - lehet a célunk. Az opciós piacon lehetőségünk van olyan bonyolultabb, összetett pozíciók kiépítésére, amelyek segítségével limitált kockázat mellett akár volatilitásra (mindegy, hogy milyen irányba, csak mozduljon el a piac) is lehet pozíciót kiépíteni. A legegyszerűbb összetett ügyletek amelyeket az opciókból lehet kiépíteni, nem mások, mint maguk a határidős vételi és eladási pozíciók. Vegyük észre, hogy amennyiben azonos kötési áron és azonos opciós díj mellett sikerül venni egy vételi jogot és eladni egy eladásit, hasonló helyzetben vagyunk, mint ha azonos volumenű határidős vételi pozíciót nyitottunk volna az opciók kötési árfolyamán. Azért van ez így, mert ha emelkedik az árfolyam, úgy - élve vételi jogunkkal - ugyanakkora nyereséget realizálhatunk a határidős, illetve az - összetett - opciós pozíciónkon. Ha ellenben esik a piac, akkor vélhetően számon kérik rajtunk a vételi kötelezettségünket (ami az eladási opció kiírásából fakad), és annyit veszítünk az üzleten, mint amennyit a határidős pozíción veszítettünk volna. (Az opciós díjtól most eltekintve.) Analóg gondolatmenettel belátható az is, hogy a határidős eladási pozíció egyenértékű azzal, ha azonos áron és opciós díj mellett kiírunk egy vételi és vásárolunk egy eladási opciót. Ami lényeges különbség lehet a határidős és az opciós pozíciók között, az az, hogy jelenleg technikailag sokkal egyszerűbb megkötni a határidős vételi és eladási pozíciókat, és értelemszerűen záráskor is könnyebb dolgunk van ebben az esetben. Mindez a két piac között jelenleg tapasztalható likviditáskülönbséggel magyarázható. NAGY PÉTER