A közraktározás - azon túl, hogy segít „kivárni” a jó értékesítési árat - áthidalja a szezonalitás okozta problémákat, s biztosítja rövid távú kölcsönök felvételét is. Tulajdonátruházási lehetőséget biztosít az áru fizikai birtokba vétele, szállítása nélkül, ami jelentős költségmegtakarítást eredményez. Szolgálhat a közraktározás exportügyletek garanciájaként is, s szervesen összekapcsolható a közvámraktározással, módot nyújtva kedvezőbb átváltási árfolyam elérésére. A közraktározás az állami intervenció, valamint a tartalékgazdálkodás részeként szorosan illeszthető a tőzsdei forgalmazáshoz. Részese lehet továbbá a közraktár nemzetközi logisztikai hálózatoknak, s tevékenysége taktikai vásárlások, kedvező kereskedelmi ügyletek alapjául szolgálhat. A közraktározási tevékenységet az 1996. évi XLVIII. törvény szabályozza. Eszerint a közraktár a közraktározásra kerülő árut elhelyezi, zárolja, felügyeli és ellenőrzi. Az áru mennyiségi meghatározása, valamint a minőség megállapítása a letevő által bemutatott minőségi bizonyítvány(ok) alapján történik. A közraktározási szerződésben és a közraktári jegyen kizárólag a közösen megállapított vagy elfogadott érték szerepelhet. A közraktár köteles a közraktári szerződés alapján letétbe vett árut időlegesen megőrizni és arról közraktári jegyet kiállítani, a letevő pedig közraktári díjat fizetni. A közraktári jegy kibocsátásával a közraktár elismeri az áru átvételét és kiszolgáltatásra vonatkozó kötelezettségét. A közraktározási szerződés legfeljebb egy évre szól, de lehetőség van keretszerződés kötésére is, amely révén a törvény által előírt időtartam meghosszabbítható. Legkésőbb a közraktározási szerződés lejártáig a jegy birtokosa köteles a közraktári jegyeket a közraktárnak visszaadni és az árut kiváltani. Ellenkező esetben a közraktár jogosult az áru értékesítésére, valamint a befolyt összeg jogszabályok szerinti felhasználására. L. L. B. A.