Augstein 1947. január 4. óta adta ki a Der Spiegelt. Az ötvenes-hatvanas években a „demokrácia rohamlövegeként" fogta fel a hetenként megjelenő lapot, amely újra és újra botrányos belpolitikai ügyeket fedezett fel. Életének végéig maga is publikált lapjában - bár a főszerkesztői széket időközben átengedte másnak -, utolsó írásainak egyike az irodalmi Nobel-díjas Günter Grass sorrendben utolsó regényének (Rákmenetben) a méltatása volt. Az 1923. november 5-én Hannoverben született Augstein gyerekként is kitűnt élénk politikai érdeklődésével és éleslátásával, egyik dolgozatában megkérdőjelezte, hogy a második világháború német győzelemmel ér majd véget. Az érettségi után a Hannoverscher Anzeiger című lapnál gyakornokként dolgozott, innen vonult be munkaszolgálatra, majd a katonasághoz. A második világháború után Augstein folytatta újságírói pályáját, s 1947-ben - 23 évesen - a brit megszálló övezetben engedélyt kapott a Die Woche című lap kiadására és főszerkesztésére. Első dolga az volt, hogy a Die Wochét átkeresztelje Der Spiegelre. A hamburgi Der Spiegel mind a mai napig fogalom. Bár időközben vetélytársává vált a müncheni Focus, a német kormányhivatalokban a hétfőt ma is illik a Spiegel olvasásával kezdeni. A hetilap külleme az évtizedek során alig változott, igaz „kiszínesedett", megvastagodott, s ma már a hamburgi és a berlini előfizetőkhöz nem hétfőn jut el, hanem vasárnap. Példányszáma egymillió fölött van, a kiadót Augstein médiacsoporttá építette ki. Augstein és a Der Spiegel 1962 októberében kormányválságot robbantott ki. A Fallex 62 fedőnevű NATO-hadgyakorlatról megjelentetett cikk magát Adenauert, a kancellárt is cselekvésre késztette. Augsteint és szerkesztőtársait hazaárulás gyanújával őrizetbe vették, a lap hamburgi és bonni irodáit átkutatták. Az akció az akkori hadügyminiszter, Franz Josef Strauss bukását eredményezte. Augsteint 1963 februárjában szabadon bocsátották, az eljárást ellene beszüntették. A Der Spiegel irányvonalát éveken át az adenaueri politika bírálata határozta meg, Augstein Jens Daniel álnéven írta harapós cikkeit. Nem kedvelte Helmut Kohlt sem, az utálat kölcsönös volt: a kereszténydemokrata kancellár nem adott interjút a hamburgi hírmagazinnak, s azt állította, hogy nem is olvassa. Ausgtein 1972-ben rövid időre - három hónapra - a politikába is kirándult: a liberálisok (FDP) képviselőjeként bekerült a Bundestagba. Magánélete változatos volt. 76 éves korában mondta ki utoljára az igent egy hamburgi galériatulajdonos, Anna Maria Hürtgen oldalán. Augstein négy gyermeket hagyott itt, közülük ketten szintén újságírók.