Az első előzetes hivatalos becslés szerint éves összehasonlításban az első három hónapban 5,8 százalékkal nőtt az amerikai gazdaság, szemben a negyedik negyedévben regisztrált 1,7 százalékos ütemmel, illetve az elemzők által várt 5 százalékkal. Ilyen mértékű növekedésre 1999 utolsó negyedéve óta nem volt példa. A GDP bővülése mindenek előtt két tényezőnek, nevezetesen a fogyasztói és az állami kiadások növekedésének illetve a vállalati készletek feltöltésének köszönhető. A fogyasztók kiadásai az első negyedévben 3,5 százalékkal bővültek, ami jóval kedvezőbb, mint amire az év elején napvilágot látott makroadatokból következtetni lehetett, de még így is jelentősen elmarad a tavalyi utolsó negyedév 6,1 százalékos ütemétől. Az állami kiadások növekedése 7,9 százalékot tett ki, ami mindenek előtt a védelmi kiadásoknak a vietnámi háború óta nem tapasztalt mértékű, 19,6 százalékos megugrásával magyarázható. A beruházások 5,7 százalékos visszaesést mutatnak, ami jelentős javulásnak tekinthető az előző negyedévben feljegyzett 13,8 százalékos mérséklődéshez képest. A nettó import 1,2 százalékpontot csípett le az első három hónap növekedéséből. A szakértők között nincs egyetértés azzal kapcsolatban, hogy a mostani felívelés vajon valóban a tavaly márciusban elkezdődött recesszió végének tekinthető-e, sőt azzal kapcsolatban is vita folyik a közgazdászok között, hogy recesszióba esett-e egy évvel ezelőtt az amerikai gazdaság, ugyanis a GDP csak egy negyedévben csökkent, akkor is csupán 1,3 százalékkal. Az elemzők többsége szerint korai lenne az első negyedéves adatokból hosszabb távú következtetéseket levonni, azokkal érdemes megvárni a folyó negyedévi adatokat. A pesszimista szakértők arra hivatkoznak, hogy az USA utóbbi 7 recessziójából 5 esetében megfigyelhető volt, hogy a visszaesés elején egy kis időre megfordult a trend, és növekedni kezdett a gazdaság, de ezt később a korábbiaknál is súlyosabb válság követte. A magyarra talán a 'kettős csapás'-ként fordítható 'double dip' jelenségnek az a magyarázata, hogy a vállalatok túl optimistán ítélik meg a makrogazdasági helyzetet, és feltöltik a recesszió kezdetén visszafogott termelés miatt kiürülő készleteiket. A probléma akkor jelentkezik, amikor a vállalati szektor ráébred, hogy optimizmusa nem ragad át a fogyasztókra, vagyis a termelés felfuttatása nem járt a kereslet fokozódásával is, azaz a növekedés nincs keresleti oldalról alátámasztva. Ebben az esetben a felfutást visszaesés követi, és könnyen negatív tartományba csúszhat a növekedési ráta. Amennyiben az amerikai gazdaság - a szkeptikusokra rácáfolva - mégis kikecmereg a válságból, úgy az hosszabb távon kedvezően hathat mind az Európai Unió, mind pedig a feltörekvő piacok gazdasági növekedésére, de rövid távon már korántsem ennyire rózsás a helyzet. Ha ugyanis a növekedés felgyorsul, akkor arra a Fed szinte bizonyosan a kamatok emelésével válaszol, ami vonzóbbá tenné az amerikai kötvényeket. A magasabb hozam elérésének reménye mind az Európai Unióból, mind pedig a feltörekvő piacokról az Egyesült Államokba vonzaná a portfoliótőkét, ez erősítené a dollárt és természetesen gyengítené az eurót és a többi érintett devizát, így a forintot is. Ez kétségtelenül serkenti az exportot, de a tőke kiáramlása csökkenti a helyi beruházásokat, ami középtávon nem egészséges. A piac tehát a következő negyedévi adatra vár, a szakértők a folyó negyedévre már némi lehűlést valószínűsítenek, egyrészt az idáig igencsak költekező fogyasztók lanyhuló vásárlási kedvének, másrészt pedig a vállalatok óvatos készletfeltöltési gyakorlatának betudhatóan. Elképzelhető, hogy a várakozásoknál jobb első negyedéves adat a kétkedők közül többeket a pesszimisták táborába állít majd, ugyanis a lakossági fogyasztás növekedését jelentősen meghaladó GDP-bővülésből a vállalati szektor túlzott optimizmusára lehet következtetni. A Bloomberg által megkérdezett elemzők átlagosan 3,4 százalékos ütemre számítanak a második negyedévben. K. P. P.