Nemcsak a magyarok feje fájdul meg az árcédulák láttán egy nagybevásárlás során, az elmúlt években végigsöpört Európán a drágulás, sőt, világszerte az egyik legsúlyosabb gazdasági és társadalmi problémává vált az élelmiszerárak tartósan magas szintje.

Bár az infláció sok helyen mérséklődött, ha az élelmiszerekre szűkítjük a kört, nemzetközi kitekintésben is jó néhány országban azt tapasztalni, hogy lassabban csökkennek vagy egyes termékkörökben újra gyorsuló ütemben emelkednek az árak.

A jelenségre egyre több kormány és versenyhatóság keres aktív, célzott válaszokat – sok esetben kifejezetten a magyar megoldásokat tekintve iránymutatónak. Az efféle szakmai visszacsatolás a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) és a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) tevékenységére nézve is fontos fokmérő.

Míg a kormány az NGM-hez köthető intézkedések révén az árstop, illetve az árréscsökkentés alkalmazásával vette fel a küzdelmet a drágulással, addig a GVH-hoz mindenekelőtt az online árfigyelő rendszer köthető, illetve számos gyorsított ágazati vizsgálat és versenyfelügyeleti eljárás. Ezekben a jól ismert hazai megoldásokban pedig mára külföldön is egyre többen bíznak.

Lássunk néhány aktuális nemzetközi példát:

  • Németországban az inflációs nyomás társadalmi feszültségeket okoz, a berlini kormány már nyíltan beszél az árkorlátozás lehetőségéről.
  • Olaszországban versenyhatósági vizsgálatok indultak az élelmiszerláncok árazási gyakorlata miatt,
  • Horvátországban konkrét árstopokat vezettek be több tucat alapvető termékre.
  • Szerbiában az árrésstop lett az egyik fő eszköz a drágulás fékezésére.

A közös nevező ugyanaz: az élelmiszerárak emelkedése nem minden esetben magyarázható kizárólag piaci vagy makrogazdasági tényezőkkel, ezért az egyes nemzetállamok egyre aktívabban avatkoznak be a piaci folyamatokba.

GVH: célzott beavatkozás, versenyközpontú eszközök

Magyarországon a Gazdasági Versenyhivatal az elmúlt években tudatosan épített fel egy olyan eszköztárat, amely nem klasszikus áradminisztrációra, hanem transzparenciára, versenyre és adatvezérelt beavatkozásra épül.

Érdemes felidézni, hogy a GVH 2023-ban két gyorsított ágazati vizsgálatot folytatott le – a tejtermékek, illetve a tartós élelmiszerek piacán –, amelyek tapasztalatai alapján számos javaslat született. Ezek közül az egyik legfontosabb Rigó Csaba Balázs, a versenyhivatal elnöke által kezdeményezett online árfigyelő rendszer volt. A rendszer mára az Európai Unió egyik legátfogóbb árösszehasonlító platformjává vált.

  • Az árfigyelő révén 140 termékkategóriában több mint 5000 élelmiszer és háztartási termék napi szinten változó árai követhetők nyomon
  • hat országos kiskereskedelmi lánc (Lidl, SPAR, Tesco, Aldi, Penny, Auchan)
  • és három drogérialánc (DM, Rossmann, Müller) összesen 1799 üzletében.

Árfigyelő: jó gyakorlat és exportcikk

Lényeges szempont, hogy az online árfigyelő nemcsak a magyar fogyasztók számára jelent kézzelfogható segítséget, hanem nemzetközi szinten is figyelmet keltett. Magyarország az elsők között vezetett be ilyen széles körű, államilag működtetett árösszehasonlító rendszert az élelmiszerinfláció kezelésére.

A régióban Szlovákiában már működik hasonló platform, amelynek szakmai és technikai kialakításában a GVH aktívan részt vett.

Görögországban szintén létezik árfigyelő rendszer, ám annak lefedettsége elmarad a magyarétól. Miközben a szlovák rendszer mintegy 200 terméket, a görög nagyjából 4000-et tartalmaz, a magyar 5000 termék napi árát teszi elérhetővé. A magyar modell iránt Ausztriában is élénk az érdeklődés: Bécsben a fogyasztóvédelmi tárca már egy, a magyarhoz hasonló árösszehasonlító rendszer bevezetését tervezi, amely kötelező, napi adatszolgáltatáson alapulna.

Az osztrák elhatározást elsősorban az táplálta, hogy Ausztria területén 2025 novemberében a harmonizált fogyasztóiár-index (HICP 2015=100) értéke 140,36 pont volt, ami 4 százalékos növekedést tükröz az előző év azonos időszakához képest. Az élelmiszerárak ezen belül 3,1 százalékkal emelkedtek. Viszonyításképp Magyarországon a fogyasztói árak átlagosan 3,7 százalékkal voltak magasabbak, mint egy évvel korábban, ezen belül az élelmiszerárak 0,3 százalékkal csökkentek éves bázison.

Az SPÖ javaslata szerint a szupermarketeknek napi rendszerességgel, digitális úton kellene jelenteniük áraikat a Szövetségi Versenyhivatal felé.

Érdekesség, hogy az árfigyelő jó híre Európán túlra is eljutott: a GVH rendszeres egyeztetésekkel érdemi segítséget nyújt az azerbajdzsáni versenyhatóságnak a magyarhoz hasonló rendszer kidolgozásához, miközben az üzbegisztáni társhatóság is érdeklődik az platform iránt.

Infláció: amikor a számok kérdéseket vetnek fel

A GVH fellépése nem pusztán elvi kérdés, az adatok ugyanis több termékkörnél nehezen magyarázható eltéréseket mutatnak.

  • A hazai fogyasztói árszint összességében az EU-s átlag 69 százalékán áll,
  • ugyanakkor az élelmiszerek ára mindössze 4,9 százalékkal marad el az EU-s árszinttől,
  • míg a régiós országok áraihoz képest a hazai termékcsoport mintegy 10 százalékkal drágább.

Mindez nehezen vezethető vissza fejlettségi különbségekre. A legmagasabb árszint az étolajat is magába foglaló olajok és zsírok élelmiszercsoportnál tapasztalható. Ennél a termékkörnél a hazai árszint mintegy 10 százalékkal haladja meg az uniós és 16 százalékkal a régiós átlagot az Eurostat adatai szerint. Nem nézi tétlenül a helyzetet a Gazdasági Versenyhivatal, amely gyorsított ágazati vizsgálatot indított.

A hatóság gyanúja szerint ágazati piaci jellemzők vezethettek ahhoz, hogy Magyarországon magasabb árszint alakult ki. A GVH-nál hangsúlyozták: a Magyar Nemzeti Bankkal (MNB) szorosan együttműködve továbbra is minden rendelkezésére álló eszközzel azon dolgoznak, hogy megvédjék a magyar fogyasztókat a versenyhiányból fakadó túlzó áremelésektől és a jogsértő gyakorlatoktól.

A két elnök, Rigó Csaba Balázs (GVH) és Varga Mihály (MNB) még tavaly decemberben jelentette be, hogy az együttműködés keretében vizsgálják egyes élelmiszerek árazási gyakorlatát. Maradva a konkrét példánál, a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján Magyarországon az egy főre jutó étolajfogyasztás 10-12 liter körül mozog évente, ami azt jelenti, hogy több mint 100 millió liter étolajat (főleg napraforgó) használnak fel a hazai háztartásokban. A napraforgó-étolaj iránti fogyasztói keresletet, illetve az alapanyagául szolgáló olajos magvak iránti keresletet nagyobb részben a hazai szereplők, kisebb részben külföldi import elégíti ki, utóbbi aránya mintegy 10-20 százalékra tehető.

Magyar példa, európai tanulság

Az Economx érdeklődésére Rigó Csaba Balázs megerősítette: „a nemzeti versenyhatóság elkötelezett, hogy a jogszabályokban meghatározott feladatkörében támogassa a növekedést erősítő gazdasági folyamatokat. Az infláció megfékezése érdekében a versenyhivatal már eddig is számos ponton beavatkozott.”

A GVH elnöke ezt azzal egészítette ki, hogy „a cél nem az árak adminisztratív rögzítése, hanem a verseny erősítése és a piaci torzulások feltárása. Az árfigyelő használatával a magyar emberek pénzt és időt spórolhatnak, miközben az adatbázis lehetőséget ad arra is, hogy a hatóságok gyorsan reagáljanak a piaci folyamatokra.”

Miközben Európa-szerte egyre több ország kényszerül rendkívüli intézkedésekre az élelmiszerinfláció miatt, a magyar gyakorlat egyre inkább referenciaponttá válik. Az árfigyelő, a célzott ágazati vizsgálatok és az MNB–GVH együttműködés olyan eszközrendszert alkot, amely nem elfojtja, hanem átláthatóbbá és versenyképesebbé teszi a piacot.

A nemzetközi trendek alapján egyre valószínűbb: az élelmiszerinfláció kezelése hosszabb távon is napirenden marad – és ebben a magyar modell nemcsak követő, hanem mintát adó szereplővé vált.

 

Kapcsolódó