A tundra, vagyis annak egy kis része csak következetes klímavédelmi intézkedésekkel menthető meg, de fennáll az eltűnés veszélye is - derül ki a német Alfred Wegener Intézet kutatásából, ahol egy számítógépes szimulációt is készítettek arról, hogy a szibériai vörösfenyőerdők határa hogyan tolódik északabbra - írja a Sciance Daily.

Az éghajlati válság különösen érezhető az Északi-sarkvidéken ahol a levegő átlaghőmérséklete az elmúlt 50 évben több mint két Celsius-fokkal emelkedett, sokkal jobban, mint bárhol máshol. Ha a kibocsátás nem csökken, akkor 2100-ra akár 14 Celsius-fokkal is nőhet a nyári középhőmérséklet a sírvidéken a maihoz képest.

Kapcsolódó

Ulrike Herzschuh professzor, az intézet kutatója szerint a felmelegedésnek nem csak a tengeri jégre nézve lesznek súlyos következményei, de a szárazföldi környezet is drasztikusan meg fog változni. A szibériai és észak-amerikai tundra széles kiterjedésű területei tömegesen csökkennek majd. A legrosszabb forgatókönyv szerint az évezred közepére gyakorlatilag nem marad tundra.

A kutatók arra keresték a választ, hogy

milyen kibocsátási utat kell követnie az emberiségnek ahhoz, hogy a tundra mint a növény- és állatvilág menedéke, valamint kulturális szerepe megmaradjon.

A tundra egyedülálló növényközösségnek ad otthont, amelynek nagyjából öt százaléka endemikus, azaz csak az Északi-sarkvidéken található meg. De olyan állatok is alkalmazkodtak a zord körülményekhez mint a rénszarvasok vagy a lemmingek.

A szimuláció azt mutatja, hogy a vörösfenyők évtizedenként akár 30 kilométeres sebességgel terjedhetnek észak felé. A tundra pedig nem tud új területeket meghódítani, ha a kibocsátás a jelenlegi ütemben folytatódik, akkor Szibéria egykor 4000 kilométer hosszú, egybefüggő tundraövezete két, egymástól 2500 kilométerre fekvő foltra zsugorodna, nyugaton a Taimyr-félszigeten, keleten pedig a Csukotka-félszigeten.