Számos gasztronómiai eseményről írnak mostanában a lapok, de eddig mindenki megfeledkezett arról, hogy éppen száz esztendeje, 1905-ben hunyta le örök álomra szemeit a legnagyobb hajdani pesti cukrász, Kugler Henrik. Azon kevesek egyike, akinek neve kisbetűvel írva a huszadik századelő legnépszerűbb süteményének elnevezése lett. Kugler Henrik Sopronból származott, ahol már nagyapjának jól menő cukrászdája volt, amit később apja, Kugler Antal vitt tovább. Henrik azonban nem maradt meg szülővárosában: miután felszabadult mint cukrászsegéd, nyakába vette a világot és országról országra, városról városra vándorolt, hogy más-más mestereknél fejlessze, bővítse szaktudását. Dolgozott Bécsben, Frankfurtban, Brüsszelben és Párizsban is, mielőtt visszatért Magyarországra. Itt előbb a József-téren – a mai József nádor téren – nyitott cukrászdát, majd onnan átköltözött a Régi színház térre, amelyet ma Vörösmarty térnek neveznek, s ahol az 1. szám alatt ma is működik a hajdani Kugler-cukrászat örököse, a Gerbeaud. Pályája vége felé ugyanis Kugler Henrik a fiatal, svájci származású Gerbeaud Emilnek eladta cukrászatát, amely akkorra már a pesti „jótársaság” divatos, elegáns találkozóhelye volt, s ahol a híres kugler-teasüteményeket, kuglerszeleteket és kuglertortákat fogyasztották a tea, kávé és különféle italok mellé. Még a mai, felfokozott igények mellett is szinte elképzelhetetlenül gazdagnak tűnik a hajdani Kugler-cukrászat süteményválasztéka. A világot járt mester francia, osztrák, olasz és más nemzetek specialitásaival és régi korok elfeledett süteményeivel gazdagította a választékot. A Százesztendős lepény például középkori kolostori konyhákból származott; nem tudni, hogy Kugler honnan jutott a receptjéhez, de feljegyzése szerint így készül: „A vajat verjük habosra és egymás után habarjuk hozzá a tojássárgáját, azután a mandulát, cukrot, szerecsendiót, citromot, rumot és végül a lisztet. Az egészet elkavarjuk és hozzáadjuk még a mazsolát és a tojásfehérje habját is. A pépet formába öntve két órán át sütjük.” Ma is jól és könnyen elkészíthető recept, ha tudjuk a hozzávalók adatait, amelyek szerint 40 dkg liszt, 40 dkg cukor, 40 dkg vaj, 40 dkg mazsola, továbbá 6-6 édes és keserű mandula finomra törve, egy citrom héja reszelve, valamint 1 dl rum és 10 tojás kell hozzá. Az egyik fajta kugler-teasütemény úgy készült, hogy 20 dkg cukrot rézüstben, folytonosan kevergetve világosbarnára pirítottak, majd hozzákevertek 30 dkg durván darált mogyorót, s egy kicsit tovább pirították, majd hagyták kihűlni és ezután megdarálták. Eközben 20 dkg vajat habosra vertek ugyanannyi cukorral, hozzáadtak egyenként öt tojássárgáját, láng felett kevergetve hozzáadták a daráltmogyoró-masszát és az egészet azon melegében karlsbadi ostyalapra kenték, egy másik ostyalappal befedték, s valami súllyal leszorítva hagyták megkeményedni. Mikor lehűlt és megkeményedett, bevonták csokoládéval, és csíkokra, háromszögekre vágták. Ezeket a kis csokoládés háromszögeket fogyasztgatták a Kugler-cukrászdában a vendégek teához, de kávéhoz, csokoládéitalhoz is netán. A leghíresebbik kugler készítésénél előbb a tésztabelsőt készítették el piskótatésztából, majd fondant csináltak oly módon, hogy cukrot vízben feloldva hólyagosra forralták, s ezt követően egy márványasztalra kiöntve „tablírozták”, vagyis széles fakanállal addig kavarták, amíg keményedni nem kezdett. Ekkor egy kis édes tejszínt adtak hozzá és készre keverték. Kugler a fondant-masszát vaníliával, csokoládéval, málnával és kávéval ízesítette. A tészta-„korpuszokat” a meleg, lágy fondant-ba mártotta, majd tortapapírra rakta, s azon hagyta, amíg meg nem keményedett rajtuk a fondant-bevonat. Nagyon finomak és közkedveltek voltak hajdanán a kuglerek nemcsak Pest-Budán, de az egész országban.