A diszkont légitársaságok átveszik a középtávú járatok üzemeltetését - egyebek között ez a forgatókönyv is szerepel a francia miniszterelnök munkáját is segítő Commissariat Général á la Stratégie et á la Prospective (Stratégiai és Tervezési Általános Bizottság) készítette tanulmányban. A dokumentum ugyanakkor azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a nehéz helyzetben lévő hagyományos légitársaságok megtartják pozíciójukat. A francia szakértők négy forgatókönyvet írtak le a légi ipar jövőjével kapcsolatban.

A hagyományos európai légitársaságok megtartják a pozícióikat

Az egyik forgatókönyv azt feltételezi, hogy a hagyományos európai légitársaságok a későbbiekben is képesek lesznek biztosítani pénzügyi jövedelemtermelő képességüket és ágazati stabilitásukat. Az átalakítások következtében egyes hagyományos légitársaságok bizonyos tevékenységeiket leányvállalatokba szervezhetik ki annak érdekében, hogy így biztosítsák a gazdasági életképességüket: ezt az utat járja a Lufthansa, amely azt tervezi, hogy az Európán belüli teljes járathálózatát a diszkont leányvállalatához, a Germanwinghez szervezi ki. Ugyanakkor a müncheni és frankfurti hub csomópontokból induló és oda érkező járatok a Lufthansa kezelésében, a saját márkaneve alatt maradnának. Az AIG csoport ehhez hasonló utat követ az Iberai Express, a csoport diszkont leányvállalatának létrehozásával, amelyhez kerülnek majd az Iberia legkevésbé megtérülő rövid- és középtávú járatai.

Egy ilyen helyzetben a hagyományos légitársaságok középtávú járatok üzemeltetésére vonatkozó gazdasági modelljét nem veszélyeztetné a diszkont légitársaságok jelentette verseny a legnagyobb forgalmat realizáló útvonalak esetében. A hagyományos légitársaságok járatait igénybe vevő utasok által fizetett díjak magasabb színvonalú szolgáltatásokat tartalmaznának, mint amit a diszkont légitársaságok nyújtanak, úgy a földi és a légi kiszolgálás, mint a várakozási idők és az utasoknak a repülés során biztosított kényelem tekintetében.

Ebben a forgatókönyvben a hagyományos légitársaságoknak sikerülne a középtávú európai járatok terén korlátozni a diszkont légitársaságok fejlődésének hatását, és így fenn tudnák tartani a jelenlétüket a hosszú távú járatok piacán. Eközben a diszkont légitársaságok tovább növekednének anélkül, hogy torzulna a többi légitársasággal vívott verseny.

Arról megoszlanak vélemények, hogy mennyire reális ez a forgatókönyv. Egyes szakemberek úgy vélik, hogy a hatékonyság terén elért fejlődés, bármilyen mértékű is legyen, sosem lesz elégséges ahhoz, hogy ténylegesen szembe tudjanak nézni a verseny bármely formájával. Mindemellett ez a forgatókönyv a nemzeti hatóságok és az Európai Bizottság részéről is egyértelműen a meglévő légitársaságok támogatására irányuló magatartást feltételez, amivel eltávolodnak attól a politikától, amely túl könnyen, a szerződést aláíró felek közötti tényleges egyensúly keresését nélkülözően osztogatott forgalmi jogokat, és ami nem foglalkozik a javadalmazások, a juttatások és a szociális költségek terén felmerülő egyenlőtlenségekkel.

A hagyományos európai légitársaságok koncentrálása

A második forgatókönyv szerint a diszkont és a feltörekvő légitársaságok által gyakorolt versenynyomás arra készteti a hagyományos európai légitársaságokat, hogy keressék a méretgazdaságossági megtakarítások lehetőségét, tehát hogy csoportosuljanak.
Ilyen koncentrációs folyamat figyelhető meg jelenleg az Egyesült Államokban, bár az amerikai piac már most sokkal koncentráltabb, mint az európai piac: az US Airways és az Americain Airlines várható fúziója révén négyről háromra fog csökkenni a nagy szereplők száma az amerikai piacon. Ez a változás nem kérdőjelezi meg a hub csomópontok létjogosultságát, amely elvre épül valamennyi hagyományos európai légitársaság működése. Ugyanakkor megfigyelhető egyfajta elmozdulás a több hub csomóponttal, tehát a csatlakozási járatok szervezésében nagyobb rugalmassággal rendelkező légitársaságok felé is.

Az európai légitársaságok közötti közeledés tűnik a legegyszerűbb forgatókönyvnek, a földrajzi közelség ugyanis minden bizonnyal jelentős szinergiák kiaknázását tenné lehetővé, feltéve, hogy ezt nem tiltják a versenyhatóságok. Egy másik lehetőség lenne, hogy a csoportosulások külföldi légitársaságokkal jönnének létre. Felmerül ugyanakkor a kérdés, hogy mennyire lenne értelme ezeknek a csoportosulásoknak, vagy inkább az egyes légitársaságok tőkéjébe való beszállásnak. Nem egyértelmű, hogy előnyös lenne, ha megkönnyítenék a nem európai uniós tőkének, hogy részesedést szerezzen az európai légitársaságokban. A tanulmány szerint a felvázolt csoportosulások nem zárják ki, hogy folytatódjon a kisméretű, "árva" európai légitársaságok felvásárlása révén megvalósuló koncentráció. Mindemellett a légitársaságok tőkeszerkezetétől függetlenül is megvalósulhatnak közeledések, mégpedig a légitársaságok között létrejövő szövetségek vagy együttműködések révén (menetrendek összehangolása, kódok megosztásáról szóló megállapodások, vagy joint venture szervezetek).

A középtávú járatokat a diszkont légitársaságok viszik el

A harmadik forgatókönyv azt feltételezi, hogy a rövidtávú járatok piaca fokozatosan tömegpiaccá válik. A fogyasztók érdeklődése tehát már nem a hagyományos légitársaságok kínálata felé, hanem a diszkont légitársaságok kínálata felé irányul. Ebben a forgatókönyvben egyrészt azt feltételezik, hogy a diszkont modell ténylegesen kiterjedhet a középtávú járatok egész piacára is, beleértve azokat a járatokat is, amelyek kevésbé keresettek, vagy amelyeknek nagyon erős a szezonalitása; másrészt hogy a diszkont modell kielégítő választ adhat a "business class" típusú prémium utas-szállítási szolgáltatások iránti igényre, de legalábbis, hogy az ilyen típusú szolgáltatásokat nyújtó, nem diszkont piaci szereplők életképessége nem biztosított.

Tekintettel az utas-szállítási igény és a tisztán diszkont légitársaságok jelentette verseny jellemzőire, a hagyományos légitársaságok átadják a diszkont leányvállalataiknak a teljes középtávú járathálózatukat, beleértve a csomópontok felé irányuló csatlakozási járatokat is. A hagyományos légitársaságok azért, hogy tompítsák a középtávú járatok versenyképességének hiányát, és az ezen tevékenységek diszkont leányvállalatokba történő kiszervezésének kudarcát, szerződéseket kötnek diszkont piaci szereplőkkel annak érdekében, hogy így biztosítsák a hub csomópontok kiszolgálását.

A tanulmány szerint az európai légitársaságok által kínált transzatlanti járatok megtérülése növekedne, ha ezek a légitársaságok megkapnák a hatodik szabadságjogot az Egyesült Államokban. Ezzel párhuzamosan, az európai belső piac megnyitása jelentős versenyelőnyt okozna a külföldi légitársaságok számára azon európai légitársaságokkal szemben, amelyek nem rendelkeznek ugyanilyen jogokkal a fenti légitársaságok anyaországában.

Nehéz helyzetben a hagyományos európai légitársaságok

A hagyományos európai légitársaságok helyzete nehéz - állapítja meg a tanulmány. Még egy olyan csoportosulás esetében is, amelyik nem hagyna életben csak kettőt a jelenlegi három nagy szereplő közül, nem zárható ki, hogy a hagyományos légitársaságok közül fennmaradóknak komoly nehézségeik legyenek. Ugyanakkor a tanulmány készítői szerint ennek a forgatókönyvnek a megvalósulása nem valószínű. Egyes szakértők szerint pedig akkor van realitása, ha a nemzeti és az európai hatóságok által jelenleg képviselt politika fennmarad: adók többszörözése, magas légikikötői és légi irányítási díjak, kiegyensúlyozatlan liberalizáció.