− A múlt heti bejelentés szerint immár nemcsak az AXA Csoportot, hanem az AXA Bank magyarországi fióktelepének a vezetését is átvette. Nem sokan irigyelhetik, amilyen gazdasági környezetben vállalta az új feladatokat. Hogy áll ma az AXA?
− Való igaz, alaposan megnehezült gazdasági helyzetben dolgozunk. Csoportszinten tavaly egyértelműen veszteségesek voltunk, csak a bankadó 2,5 milliárd forintot vitt el tőlünk. A megnövekedett kockázati szint és a forint tavalyi gyengülése miatt 10 milliárd forinttal nőtt a bank céltartaléka. Kilátásaink amiatt sem lehetnek vérmesek, hogy a magán-nyugdíjpénztári intézkedés nyomán az AXA 280 ezer ügyfelet veszített Magyarországon, hiszen korábbi tagjaink közül mindössze 13 ezren maradtak.

− Más hitelintézeti vezetők már nyíltan kijelentették: a jelenlegi gazdasági környezetben a magyar érdekeltség nem befektetési célterület, erőforrásaikat, tőkéjüket a jobb megtérülést biztosító piacokra szánják, Magyarországon maximum a likviditáshoz szükséges tőkét biztosítják.
− Azt kell mondanom, egyetértek ezzel a gondolatmenettel. Érdemi tőkére mi sem számíthatunk tulajdonosunktól a banki üzletágban. A mi helyzetünk azonban némileg más: az AXA Magyarországon is decentralizált modellben működik, ahol minden üzleti egységnek saját nyereség-előírása van, amivel hozzá kell járulnia az itteni csoport fenntarthatóságához.

− Mit lehet ilyen esetben tenni?
− Ilyen mértékű kiesést önmagában a költségek megtakarításával nem lehet ellensúlyozni. Ennek ellenére természetesen ezen a területen is lépni kellett. A tavaly elindított lean-management program célja a hatékonyság mintegy 25 százalékos növelése. Ez a folyamat már sikeresen lezárult, közel negyedével nőtt az ügyfélszolgálat hatékonysága, 11 százalékkal növekedett a hitelezés és 10 százalékkal az it-oldal teljesítménye. De tovább kell mennünk a kultúraváltásban: a lean kultúrában a vezetők segítik a dolgozókat, és nem fordítva. Ha ez megvalósul, akkor a dolgozóink is elégedettebbek lesznek a munkahelyükkel, ami szintén pozitívan hat a hatékonyságra.

− Ettől még nem lesznek új ügyfelek...
− A kellemetlen események mellett azért van okunk örülni is. A biztosító új üzleteinek évesített díjbevétele 4,2 milliárd forintot tett ki, ami az életági új üzletek terén 10 százalékos piaci részesedést jelent, és tartjuk azt a trendet, hogy 1 százalékot növekszik évente az AXA piaci részesedése. A biztosító stabilan, nyereségesen működik. Ami a banki oldalt illeti, ott a fent már említett okok miatt természetesen komolyabb problémáink vannak, s én is megerősíthetem, hogy az AXA sem kíván újabb külső tőkét befektetni a területre. Gyorsítjuk a termékfejlesztést, hogy a korábbiakhoz képest lényegesen kisebb kockázatú termékekkel léphessünk piacra. Nem titok az sem, hogy átdolgozzuk hiteltermékeinket is. Visszatérve a tőkejuttatásra, az anyacég az életág fejlesztésére folyamatosan biztosítja a szükséges tőkehátteret.

− A magyarországi tapasztalatok módosítják az AXA stratégiáját?
− Az elmúlt évek tapasztalatai után az AXA stratégiája úgy változott, hogy azokat a területeket keresi, ahol komoly fejlődési potenciált lát, még ha nagyobb is a kockázat. Ennek következtében került sor nemrég a belorusz, az azerbajdzsáni, az algériai és a szerbiai leánycégek megalapítására. Magyarország a korábbiakban − a hitelboom idején − erőssége volt a csoportnak, annak köszönhetően, hogy míg más országokban döntően a jóval lassabb megtérülést produkáló biztosító volt az erősebb, itt megvásároltuk a közepes méretű, a lakossági hitelboomra rákapaszkodó Ella Bankot és egy kisebb biztosítóval voltunk jelen. A profittermelő képesség a jelenlegi nehézségek ellenére is magas, hiszen a régióban a banki marzs még mindig közel háromszorosa a nyugat-európainak. A fentiek miatt született döntés arról, hogy Csehországban és Szlovákiában is fióktelephelyeket nyit az AXA. Azt bizonyosan állíthatom, hogy ha a forint árfolyama stabilizálódik és a bankadót a kormány ígéretéhez híven az uniós szintre csökkenti, nem lesz kérdéses, hogy az AXA befektet-e Magyarországon. Egy közvetlen magyar hatása azért van az elmúlt hónapoknak: az AXA Csoport fejlődő piacokon többé nem fektet be kötelező nyugdíjbiztosításba.

− Mennyire szolgálja a túlélést, hogy a biztosító bejelentette: hangsúlyosabban elindul a nem életbiztosítási termékek terén?
− Egyértelmű a cél, számottevően növelni a keresztértékesítés lehetőségét, komplexebbé tenni a termékkínálatot.

− Sokak szerint ugyanakkor az induló termék, a lakásbiztosítás nem túl jó pillanatban érkezik a piacra, hiszen a gépjármű-biztosítások után itt várható a legkomolyabb díjverseny.
− Ezzel mi is tisztában vagyunk, ám látni kell, hogy önmagában jelentős potenciált jelent, hogy a bankunk által finanszírozott lakásokhoz ajánlhatjuk a saját termékünket. A bankszámlákhoz és a bankkártyákhoz is kapcsolhatunk élet- és baleset-biztosítási termékeket. Ugyanakkor nem akarom letagadni, hogy az AXA még sokáig életbiztosítás-fajsúlyos lesz a biztosítói területen, hiszen itt támaszkodhatunk a legjobban az anyacég termékinnovációjára. Az AXA világszinten 532 milliárd eurónyi életbiztosítási vagyont kezel és az első számú márka a világon ebben az üzletágban.

− Milyen választ adhat a komoly életbiztosítói tapasztalat arra, hogy Magyarországon az életbiztosítások versenyhátrányban vannak az adókedvezmények terén az egyéb közepes és hosszú távú megtakarításokkal szemben?
− A dolgot ketté kell választani. Azt gondolom, hogy egy banki termék esetében 3−5 évnél hosszabb időtávban nem érdemes gondolkodni, így − persze banki vezetőként is nyilatkozva − úgy gondolom, hogy teljesen érthető, ha az ilyen távú megtakarításokat ösztönzi kamatadó-mentességgel az állam, hogy ezzel is segítse a hitelezést.
Ami az "érdemi" nyugdíjcélú, öngondoskodási termékeket illeti, itt szerintem egy tanulási folyamat kezdetén vagyunk. A magán-nyugdíjpénztári rendszerrel kapcsolatos intézkedések nyomán egyre többen mérik fel, értik meg, hogy közép-hosszú távon nincs reális kilátás arra, hogy pusztán az állami nyugdíjból biztosítani tudják időskori megélhetésüket. Az üzenet persze még lassan megy át a köztudatba, ám ezt előnyünkre fordíthatjuk, és megfelelő termékekkel készülhetünk fel a kereslet számottevő bővülésére. Mert azzal mindenképpen tisztában kell lennünk, hogy a magán-nyugdíjpénztári rendszer lerombolása ellenére a játéktér ugyanaz: adott egy olyan népesség, amelynek rendkívül alacsony a megtakarítási hajlandósága, s vészesen közeleg az az idő, amikor hivatalosan is szembesülnie kell majd minden polgárnak azzal, hogy az állam nem mindenható.

− A felkészülést említette, de ez, ha jól értem, azt jelenti, hogy a biztosítók továbbra is a befektetési termékek piacán kívánnak harcolni az egyéb pénzügyi szolgáltatókkal. Eközben nem vész el a biztosítók sajátja, a biztosítási fedezet?
− Ez is az edukációs folyamat része. Az elmúlt években valóban nagyon sok esetben olyan befektetési terméket kínáltak a biztosítók, amelyben nem volt valódi biztosítási fedezet, így lényegében nem lehetett őket biztosítói terméknek nevezni. Az eltérő értékesítési struktúrák, az üzletágra jellemző paraméterek kapcsán azt mondhatom, hogy a biztosítók ilyen mentalitással könnyen vesztesei lehetnek a versenynek. Mert igaz ugyan − anyavállalatunk kiugró számai is ezt igazolják −, hogy a biztosítótársaságok számítanak a világon a legnagyobb vagyonkezelő és befektető cégeknek, ám ennek minden eredménye eltörpül akkor, ha pont az alapfeladatunkat nem tudjuk az ügyfeleink számára megelégedéssel ellátni. Félreértés ne essék: nem az a cél, hogy minden termékünk rendkívül komoly biztosítási fedezettel rendelkezzen − amelynek költségei csökkentik a fialtatásra váró ügyfélvagyont −, de elvárás, hogy minden partnerünkben felébresszük a rendkívüli kockázatok kivédése iránti igényt. A biztosítói szakma sajátja a személyes kapcsolattartás, a tanácsadás − az AXA esetében a legnagyobb kihívás, hogy ezt a mentalitást a pénzintézeti oldalon is mind hatékonyabban alkalmazzuk. Ami a magyar AXA-t illeti, e téren maximálisan elégedett vagyok az eddig elért eredményekkel.