Szeptember 12-én 20. alkalommal fog össze a Budapest Borfesztivál, a borász szakma és a Máltai Szeretetszolgálat, hogy bebizonyítsák, közös feladatunk a rászorulók segítése. Míg 2018-ban a Jótékonysági Borárverésen befolyó összeget a súlyos fogyatékossággal élők gödi otthonának felújítására fordították, addig 2019-ben a tiszaburai varrodának gyűjtenek.

- A Jótékonysági Borárverés történetében a tavalyi volt az első alkalom, amikor Antal Gábor oldalán te voltál a másik aukcióvezető. Neked milyen élmény volt egy jótékonysági árverést vezetni?

- B.Á.: Árverést vezettem már korábban, viszont a tavalyi volt az első jótékonysági árverésem. Nekem a legfontosabb élmény az aukció után jött, amikor hazamentem. Az összesített bevétel kihirdetése után sokan odajöttek azzal, hogy mennyire jó volt az aukció és mennyivel több pénz jött össze, mint 2017-ben. De én ott helyben még nem raktam össze, hogy a végösszeg alakulását tényleg befolyásolhatta az, hogy milyen hangulatot sikerült teremtenünk Gáborral. Az aukció előtt a Máltai Szeretetszolgálat bemutatta a gödi intézményben uralkodó áldatlan állapotokat és elmesélték, mire szeretnék fordítani a támogatást. Amikor hazamentem, nagyon jóleső érzés volt, hogy valami olyasmiben vettem részt, aminek nagyon konkrét haszna volt.

- A párosotok szerintem is nagyon jól működött. Kellő humorral és dinamikával vezettétek az aukciót és meghoztátok az emberek kedvét a licitáláshoz. Nem véletlenül zárult az árverés 7,7 millió forintos rekordösszegű bevétellel. Volt, hogy direkt felsrófoltátok az árakat?

- Míg azokon az antikváriumi árveréseken, amiket én vezetek, vagy beszéljünk csak a saját aukcióimról, nincs pofám az embereket rábeszélni arra, hogy még egyet licitáljanak, mert tudom azt, hogy az adott tétel mennyit ér. Addig a jótékonysági árverésnél nem a tétel valódi értéke határozza meg a gyors licitemelkedést. Akár egy 6000 forintos bor is elkelhet 800 ezer forintért, mert nem a palack bort árazza be ilyenkor a közönség, hanem azt, hogy mennyit akar adakozni. A jótékonysági aukción jó volt játszani a közönséggel, rábeszélni őket egy-két licitre, mert nemes volt a cél.

Budapest Borfesztivál

- Az Axioart Live szolgáltatásának köszönhetően online licitekkel is lehet támogatni a nemes ügyet. Tavaly mennyire nehezítette meg az aukcióvezetést, hogy a teremlicitek mellett az online licitekre is figyelnetek kellett?

- Azt gondolom, a 21. században élünk és főleg egy ilyen jótékonysági árverésnél minden lehetőséget meg kell ragadni. Ha az embereknek arra van igényük, hogy postagalambbal szeretnének licitálni egy árverésen, akkor postagalambot kellene biztosítanunk nekik. Ha az online felület az, ami a legkönnyebben elérhető és az emberek készek arra, hogy ott licitáljanak is, akkor bűn lenne nem kihasználni, főleg abban az esetben, ha jótékony célról van szó.

- Szerinted hazánkban van jövője a boraukcióknak?

- Úgy gondolom, Magyarországon a borárverésekre még nem igazán érett meg a társadalom. Annyira vékony az a réteg, amelynek pénze is van és a finomságot is érzi, hogy arra nehéz építeni. Látom, hogy emberek százmilliókba kerülő házakban laknak, vagy hogy az autókultúra, amennyiben ezt kultúrának lehet nevezni, virágzik; tényleg elképesztő autókat lehet látni Magyarországon. Erre sokan szívesen költenek, mert nagyjából erre van igényük, persze tisztelet a kivételnek. Jelenleg úgy látom, hogy ez a "tisztelet-a-kivételnek"-réteg még nem olyan erős, hogy mondjuk, 2-3 cég azért versenyezzen, hogy borárveréseket tarthasson. Bár az is lehet, hogy csak én vagyok túl szkeptikus.

- Milyen a kapcsolatod a borral?

- Nagyon szeretem a bort, de nem vagyok szakértő, aki tudja, hogy milyen évjáratot igyon. Egyetlen bort szeretek igazán és az a kadarka. A kadarkából szerintem már megismerem, mi az, ami jó. Nagyon szívesen fejlődnék ebben, de azért nem minden fajtában. A nagyon testes vörösborokat nehezen iszom meg, de az olyan könnyű borokat, mint a pinot noir vagy a kadarka, nagyon szeretem.