Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A nagy jegybankok lassították a mennyiségi szigorítást (QT), sőt, a FED nemrég befagyasztotta az állampapírok és a jelzáloggal fedezett kötvények kiárusítását. Néhány esetben pedig már újabb eszközvásárlások indultak el, élénkítik a likviditást, amely fokozatos, óvatos elfordulás a korábbi szigorúbb monetáris politikától, de az infláció réme továbbra is árnyékként magasodik a globális gazdaság mögött.
Ez még nem a 2008–2014 közötti időket idézi, de már alakul a piac, a jegybankok jelentős kamatcsökkentéseket hajtottak végre 2025-ben, a hozamok mérséklődnek, a hitelezés olcsóbbá válik és bővül. Ilyenkor a befektetők gyorsabban döntenek, a kockázatvállalásban bátrabb megoldások születnek, és az alternatív pénzügyi eszközök felülteljesítenek.
A FED hivatalos kommunikációja alapján a QT lezárását követően elkezdett rövid lejáratú államkötvényeket vásárolni (havonta 40 milliárd dollárnyit), de ez nem minősül a klasszikus mennyiségi lazítás (QE) kezdetének, a cél inkább a bankrendszeri likviditás stabilizálása, nem pedig a gazdaság stimulálása. Nem véletlenül szeretné a Trump-adminisztráció már partvonalon kívül látni Powellt, a FED elnökét, aki ellen érdekes módon nemrég a szövetségi ügyészek bűnügyi nyomozást indítottak.
Tokenizáció
De va végül eljön a mennyiségi lazítás, akkor az már más gazdasági környezetben valósulhat meg, hiszen ma már a pénzügyi rendszer digitalizált, globális és technológiailag interoperábilis. A tőke már nem csak hagyományos közvetítőkön keresztül áramlik, hanem itt jönnek képbe a blokklánc-megoldások és a tokenizáció, azaz a vagyontárgyak, eszközök digitalizált változatai, írja egy elemzésében Edwin Mata, a blokklánc-alapú tokenizációs platformként (pl. ingatlan, részvény, műalkotás, energia) piacvezető Brickken alapító ügyvezető igazgatója.
A likviditás ugyanis a gyorsaságot és az átláthatóságot jutalmazza. Amikor a tőke bővül, a kérdés nem az, hogy hová kerül a pénz, hanem az, hogy milyen gyorsan tud odaérni. A hagyományos rendszereket nem erre a sebességre tervezték, hiszen a közvetítők és a többnapos elszámolási folyamatok valójában visszahúzó teherként csökkentik a sebességet.
A tokenizáció ellenben villámgyorsan a tulajdonjogot kóddá és az elszámolást tranzakcióvá alakítja. A befektetők hatékonyságot, a kibocsátók rugalmasságot, a szabályozók pedig átláthatóságot várnak el. A tokenizált eszközök valós időben bocsáthatók ki, oszthatók és számolhatók el, minden művelet ellenőrizhető a blokkláncon.
Minden egyes lazítási ciklus csökkenti a biztonságos hozamokat, és alternatívák felé tereli a befektetőket. Amikor a kötvények hozama alacsony, a tőke a magánhitelek, az ingatlanok és az infrastruktúra felé áramlik, olyan piacok felé, amelyek mindig is magasabb hozamot kínáltak, de korlátozottabb hozzáféréssel.
A tokenizáció azonban megváltoztatja ezt a klasszikus módszert, hiszen a tulajdonjog felosztásával jóval szélesebb kisbefektetői kör számára is hozzáférhetővé teszi a befektetési piacokat. Egy szingapúri alap, egy floridai ingatlanportfólió vagy egy Perzsa-öböl menti infrastrukturális projekt tokenizálható és globálisan elérhető. Ez szélesíti a befektetői bázist, és a likviditást a spekulatív buborékok helyett produktív eszközökbe tereli. A mennyiségi lazítás során a lehetőséget nem a szűkösség, hanem a hozzáférés határozza meg, teszi hozzá Mata.
Szabályozás és intézményi érettség
Ráadásul a blokklánc-alapú technológiákat az is támogatja, hogy a következő enyhítési ciklus egy sokkal fejlettebb szabályozási környezetben bontakozhat ki. Az Európai Unióban a MiFID II és a MiCA együttesen átfogó keretet alkot a digitális értékpapírok és a tokenizált eszközök számára, jogbiztonságot nyújtva a kibocsátók és a befektetők számára.
Az Egyesült Arab Emírségekben a VRHA (Virtual Assets Regulatory Authority - Virtuális Eszközök Szabályozó Hatósága) egyértelmű engedélyezési eljárást vezetett be a letétkezelés, a csere és a kibocsátás tekintetében, Dubajt a megfelelő tokenizáció globális központjaként pozícionálva. Szingapúr Monetáris Hatósága az Értékpapír- és Határidős Ügyletekről szóló törvényen keresztül egy felügyelt környezetet hozott létre, ahol a bankok tokenizált kötvényekkel és alapokkal kísérleteznek.
Az Egyesült Államokban továbbra is széttagoltabb rendszer működik, hiszen a felügyeletet az Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet (SEC), a Pénzügyi Kereskedelmi Bizottság (CFTC) és a Pénzügyi Ágazati Szabályozó Hatóság (FINRA) közösen látja. Ennek ellenére látható a fejlődés. A FED és a DTCC (Depository Trust & Clearing Corporation) kísérleti projekteket futtat a tokenizált államkincstári elszámolásokkal kapcsolatban, de a „digitális értékpapírokkal” kapcsolatos politikai vita is növekvő intézményi összehangolást mutat.
Vagyis az egyre bővülő keretrendszer elhárítja az elfogadás legnagyobb történelmi akadályát, a bizonytalanságot, hiszen a blokklánc-alapú ellenőrzés és intézményi irányítás olyan védelmet teremt, amely a hagyományos rendszerekben soha nem állt rendelkezésre. Minden eszköz az eredetéig nyomon követhető, minden átutalás azonnal validálható, és minden befektető ellenőrizhető.
Ezek az új keretrendszerek lehetővé teszik a globális koordinációt, biztosítják, hogy amikor a tőke áramlik az egyes szereplők, helyszínek között, az átlátható és következetes legyen, megőrizve mind a szabályozói bizalmat, mind a piaci hatékonyságot.
Új likviditási architektúra
A mennyiségi lazítás után a likviditás már nem ugyanazokon a csatornákon mozog majd, mint egy évtizeddel ezelőtt. Most egy programozható infrastruktúrával találkozik, amely képes egyszerre kezelni a sebességet, a komplexitást és a megfelelést. A tokenizált eszközök ennek az átalakulásnak a metszéspontjában állnak.
Amikor a tőke ismét elárasztja a piacokat, azok a rendszerek fognak vezetni, amelyek tisztán és ellenőrizhetően képesek azt elnyelni. A mennyiségi lazítás utolsó nagy hulláma a digitális eszközök és a magántőke befektetési modelljét hozta létre, míg a következő hullám a tokenizáció lehet – nem spekulatív trendként, hanem olyan infrastruktúraként, amelyen keresztül a globális likviditás végre intelligenssé, átláthatóvá és határok nélkülivé válik, összegez Edwin Mata.
