A 300 legszegényebb magyar kistelepülés egyikében, Ágon készített riportot a G7 hírportál. Az alig kétszáz lelkes baranyai zsákfalu az ország egyik leghátrányosabb helyzetű mikrotérségében, a hegyháti járásban fekszik, Pécstől szűk egy-, Komlótól alig félórányira északra. A faluban szociális munkások, önkéntesek, civilek és kályhaépítők négy új kályhát építettek be rászoruló háztartásokba a Habitat for Humanity Magyarország irányításával a karácsony előtti héten.

A Habitat szociáliskályha-programjának célja, hogy enyhítse az energiaszegénységben élők terheit olyan kályhák építésével, amelyek kevesebb fa elégetésével több meleget adnak. Így kevesebb tűzifát kell venni, több idő van kiszárítani, és az is kisebb eséllyel fordulhat elő, hogy a még nedves, nyers fát vagy egyéb szennyező anyagot, ruhát, műanyagot kelljen a tűzre tenni némi melegért.

Kapcsolódó

A humanitárius szervezet számításai szerint országosan a háztartások mintegy 40 százaléka használ valamilyen szilárd tüzelőanyagot, a falvakban a lakások közel 80 százalékát fűtik szilárd tüzelővel, több mint 820 ezret. A legalsó jövedelmi ötödbe tartozó mintegy kétmillió ember bő harmada olyan háztartásban él, ahol kizárólag szilárd tüzelővel fűtenek.

Sajátos támogatás

A központi lakásfenntartási támogatás, amely a rezsicsökkentéssel szemben szociálisan célzott volt, 2015-ben megszűnt. Így a legszegényebbek kimaradtak a rezsicsökkentés haszonélvezői közül. A tűzifa ára 2012 novembere, azaz a rezsi rögzítése óta 67 százalékkal lett magasabb, a széné 39, a briketté pedig 35 százalékkal drágult. A tűzifáért 2021 novemberében több mint 11 százalékkal kértek többet érte köbméterenként, mint egy évvel ezelőtt.

A problémán az állami, évi ötmilliárdos tűzifaprogram hivatott enyhíteni, amit 5000 fő alatti települések vehetnek igénybe. A Habitat tapasztalatai szerint azonban a programmal több gond van: a kiosztott fa sokszor magas nedvességtartalmú, de az is előfordul, hogy a fánál rosszabb tüzelő értékű, jóval szennyezőbb lignitet osztanak egyes önkormányzatok. De a legnagyobb baj, hogy a szétosztásban nem jelennek meg egységesen a rászorultsági szempontok, így a jobb helyzetű járásokban magasabb az egy háztartásra jutó támogatás átlagos összege.