Magyarországról nézve egyenesen sokkolóan hathat a hír, amelyről a napokban számoltunk be, miszerint új Európa csúccsal Dániában 70 évre emelik a nyugdíjkorhatárt. Persze nem eszik ennyire forrón a kását: a dán parlament újonnan elfogadott törvénymódosítása értelmében csak 2040-től él a 70 éves korig kitolt nyugdíjkorhatár, amely majd az 1970 után születettekre vonatkozik.

A nyugdíjkorhatárt egyébként 2006 óta a várható élettartamhoz igazítják Dániában, és ötévente felülvizsgálják. Ennek megfelelően a következő években fokozatosan emelik a küszöböt: 2030-ban 68 év, 2035-ben 69 év lesz a nyugdíjba vonulás ideje, és végül 2040-től 70 év. Mindezt annyival érdemes kontextusba, keretbe tenni, hogy egy átlagos dán már ma is 70-71 évesen vonul nyugdíjba.

Kapcsolódó

Ahol már az állampolgári alapnyugdíjra készülnek

„Mondhatnám azt is, hogy nincs itt semmi látnivaló, mert a dánok alapvetően szeretnek sokáig dolgozni. Miközben Dánia, és összességében a skandináv államok rendelkeznek a világ egyik legjobb, egyben legprogresszívebb nyugdíjrendszerével. Én a magam részéről például szívesen mennék nyugdíjba Dániában” – mondta el Farkas András nyugdíjszakértő az Economxnak. 

Ám mitől is számít ennyire haladó szelleműnek a dán nyugdíjrendszer? Amint a nem egyszer „Nyugdíjguruként” említett szakértő mondja: a dánok már az úgynevezett állampolgári alapnyugdíjjal kísérleteznek, készülve a mesterséges intelligencia és az automatizáció forradalma fémjelezte korszakra, mikor már nem feltétlenül, vagy kevésbé lesz igény az emberi munkaerőre.

Ha jelentősen visszaesik az emberi munkaerő iránti igény, erősen megkérdőjeleződik a munkával megváltható nyugdíjrendszerek intézménye, amikor munkával kell/lehet a nyugdíjra jogosultságot szerezni. Erre találták ki válaszul a dánok az állampolgári alapnyugdíjat. Míg ezekben az országokban, beleértve a Benelux államokat is, a nyugdíjrendszerek több pilléren is nyugszanak

– magyarázza Farkas András, aki hozzáteszi: az állami szerepvállalás mellett az ottani munkáltatók is igencsak aktívan részt vállalnak a nyugdíjfedezetek megteremtésében, miközben hihetetlenül fejlett az öngondoskodás is. Az észak-európai régió pedig a nyugdíj mellett dolgozók arányában is az élen jár: az Eurostat adatai alapján a 20-25 százalékot is eléri a dolgozó nyugdíjas korúak aránya.

Minden tizedik magyar nyugdíjas marad a munka világában

Ehhez képest a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 147 ezer dolgozó magyar nyugdíjast tart nyilván, ugyanakkor a tényleges számukat Farkas András ennél valamivel magasabbra becsüli. Ha például a nyugdíjas vállalkozókat is hozzávesszük, illetve azokat szintén, akik közérdekű nyugdíjas szövetkezeten keresztül dolgoznak, a valós hazai arányuk akár 200 ezer körül is lehet.

Más megközelítésben ez azt jelenti, hogy ma Magyarországon a 2 millió öregségi nyugdíjasnak nagyjából a tíz százaléka dolgozik valamilyen jogcímen. Az európai összehasonlításnál maradva: a szakértő szerint itthon rendkívül kedvezőek a nyugdíj melletti munkavállalás feltételei, többek között azért, mert a nyugdíjon túli keresetet már nem terheli a 18,5 százalékos tb járulék, sem a 13 százalékos szochó.

Kényszerből vagy „jókedvükből” dolgoznak a nyugdíjasok? 

A nyugdíjszakértőt arról is kérdeztük, hogy nagy általánosságban mi motiválja a nyugdíjas kort elért magyarokat, hogy továbbra is munkát vállaljanak. Farkas András úgy véli, mindez meglehetően összetett kérdés, azonban biztosan létezik a nyugdíjasoknak egy jól elkülöníthető csoportja, akik megélhetési kényszerből, az alacsony összegű nyugdíjuk miatt maradnak a munka világában.

Kép: Economx

A szakértő népes csoportnak tartja azokat a nyugdíjkorhatárt betöltőket, akik azért folytatják, mert egész egyszerűen szeretik a munkahelyüket, a munkájukat, és a főnökeik, a kollégáik is nagyon számítanak rájuk. Tipikusan ilyenek a mérnökök, ahogy számos más, főként szellemi foglalkozást, értelmiségi területet is meg lehetne említeni, ahol nagy az akarat a további munkavállalásra.

A Nők 40-nel korkedvezményesen nyugdíjba vonuló hölgyek szintén gyakran maradnak aktívak a munkaerőpiacon, hiszen ők jellemzően nem idősek, amikor nyugdíjas korúak lesznek, van, aki ekkor még csak az 57-et tölti be, de a többségük is legfeljebb 61-62 éves. Nekik sűrűn van még munkakedvük, általánosságban jó egészségi állapotnak örvendenek és így anyagilag is sokkal jobban járnak

– sorolja Farkas András. A nyugdíjszakértő egyúttal azt is hozzáfűzte, hogy ők kiemelkedő arányban vállalnak a nyugdíjkorhatár elérése után is további munkát az oktatásban és az egészségügyben. Tíz-tízezer lehet a nyugdíjasok létszáma a két szférában, ezért nem túlzás kijelenteni, hogy a munkájuk nélkül mindkét ágazat hirtelen komoly válságba kerülne.

Ugyanez igaz a gyermekjólétre és a szociális területre is, ahol egyaránt égetően nagy szükség van a nyugdíjas munkaerőre. A Nyugdíjguru arra is felhívja a figyelmet, hogy a nyugdíjasok ma Magyarországon szintén jókora arányban végeznek „láthatatlan munkát”, ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy míg a szülők dolgoznak, ők az unokák gondozásából, neveléséből aktívan kiveszik a részüket. 

„Csak ezt a láthatatlan munkát nem méri senki és semmi, holott a nyugdíjas társadalomnak ez hatalmas hozzájárulása a hazai GDP-hez, hiszen lehetővé teszik, hogy a szülők nyugodtan végezhessék a munkájukat, míg ők unokáznak”

– világította meg Farkas András az összefüggéseket, aki lapunknak arról is beszélt, hogy a pandémia óta folyamatosan felívelőben van a magyar nyugdíjasok foglalkoztatása. A nyugdíjszakértő végül azt a fontos szempontot is megemlítette, hogy aki tovább dolgozik, tovább is él, hiszen nem esik ki a közösségből, van feladata, és reggelente szó szerint van miért felkelnie.

Mindet elintéz a nyugdíjas szövetkezet

A munkára vágyó magyar nyugdíjasok körében nagy népszerűségnek örvendenek a közérdekű nyugdíjas szövetkezetek. Leginkább azért, mert ezek leveszik a nyugdíjasok válláról a munkakereséssel járó terheket. Farkas András elmondása alapján a rendszer úgy működik, hogy a szövetkezet felveszi a kapcsolatot azokkal a környékbeli munkaadókkal, akik hajlandóak/szeretnének nyugdíjasokat foglalkoztatni. „Itt minden van a praxisban, amit csak el lehet képzelni a takarítástól az árufeltöltésen és a portaszolgálaton át a kasszázásig. Ahogy ismerek olyan szövetkezetet is, ahol kizárólag mérnököket foglalkoztatnak, és például nyugdíjas mérnököknek szereznek projektfeladatokat” – magyarázza a nyugdíjszakértő, aki úgy látja, azért is szeretik a nyugdíjasok a közérdekű szövetkezeteket, mert ezek lehetővé teszik, hogy a szenior munkavállalók szabadon, rugalmas munkaidőben dolgozhassanak. Például ha egy szépkorú már csak heti három napot vállalna napi négy órában, a munkavégzést meg tudják úgy szervezni, hogy jól kiegészítsék egymást a nyugdíjas szövetkezet tagjai. A szövetkezet összességében tehát abban nyújt támogatást, hogy fogja a nyugdíjasok kezét a munkaerőpiacon, jellemzően azokét, akiket az eredeti munkáltatójuk már nem akar tovább foglalkoztatni, vagy maguk a nyugdíjasok nem akarják már ugyanott folytatni a munkát.