Közzétette az euróövezeti háztartások összesített lakásvagyonára, azaz az összes lakás aktuális piaci értékére (beleértve azon telkek értékét is, amelyen az épületek állnak) vonatkozó statisztikát az Európai Központi Bank.

Ötszörös növekedés

A részben becsléseken alapuló számítások szerint ez a lakásvagyon az 1980. évi 3,7 ezer milliárd euróról 2003-ra 19,6 ezer milliárd euróra nőtt, vagyis több mint két évtized alatt nominálisan az 5,3-szeresére emelkedett. (A jelentés hozzáteszi, hogy e becslések nagyobb fokú bizonytalanságot takarnak, mint más euróövezeti statisztikák, elsősorban azért, mert a becslés során felhasznált nemzeti adatokat magukat is nagyobb bizonytalanság veszi körül, mint más nemzeti statisztikákat, többek között a lakásárakkal kapcsolatos statisztikák gyengébb minősége miatt.)

Kétszer lódult meg az ár

A statisztika két jelentős lakásvagyon konjunktúraciklust mutat: a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján és az ezredforduló után gyorsult fel a növekedés. Ez alapvetően a lakóingatlan-árak meglódulásával magyarázható. Míg 1984
táján még 5, tíz évre rá pedig 3 százalék alatti volt a drágulás üteme, addig 1990 körül 15, 2002-ben pedig több mint 12 százalékkal ugrottak meg az árak, az előző évihez képest.

Segített a tőzsde is

Az euróövezeti a háztartások kötelezettségek nélküli lakás- és pénzügyi vagyona (azaz a háztartások nettó értéke) a szabadon felhasználható jövedelemhez viszonyítva relatíve folyamatosan nőtt a 1990-es évek második felében, 2002-ben már a szabadon felhasználható jövedelem körülbelül 535 százalékát tette ki. Ez elsősorban a tőzsdei árfolyamok emelkedésének, illetve a háztartások pénzügyi vagyonának ebből származó növekedésének köszönhető. A háztartások lakásvagyona 1998-ig eléggé stabil maradt a szabadon felhasználható jövedelemhez viszonyítva. Ezt követően a háztartások nettó értéke erőteljesen növekedett, és 2005-re a már szabadon felhasználható jövedelem 650 százalékát tette ki. Ez a folyamat elsősorban az elmúlt hét évben tapasztalt erős lakáspiaci dinamizmust és lakásár-emelkedést tükrözte, amely a háztartások lakásvagyonának jelentős emelkedéséhez vezetett, azaz a szabadon felhasználható jövedelem 1998 évi kb. 310 százalékáról 2005-re mintegy 445 százalékára emelkedett.

A vályogtól a panelig

A KSH adatai szerint 2005-ben 4,173 millió lakás volt Magyarországon, a tulajdonosok által lakott otthonok aránya 92 százalék. Csaknem félmillió lakás van vegyes (önkormányzati és magán-) tulajdonú épületben, egylakásos épületben (családi ház, parasztház) van az otthonok csaknem kétharmada. Az egylakásos ingatlanok közül mintegy 700 ezer vályogból épült, ezen belül 200 ezer alapozás nélkül készült. A lakótelepeken 837 ezer lakás található, ezek aránya a megyeszékhelyeken a legmagasabb (43 százalék), de a fővárosban is meghaladja az egyharmadot. A lakótelepi lakások közül közel 600 ezer panelból épült. A lakások egyharmada 1960 előtt, 21 százaléka a második világháború előtt épült, a rendszerváltás utáni időre 11 százalék jut, míg az állomány meghatározó részét az a másfélmillió otthon jelenti, ami 1960-1980 között jött létre.

Bizonytalan becslések Magyarországon

Arra, hogy jelenleg mennyi lehet a teljes lakásvagyon értéke, Katona Tamás, a Pénzügyminisztérium volt államtitkárának korábban, az ingatlanadó kapcsán tett kijelentése adhat némi támaszt. (Emlékezetes, hogy e nyilatkozat végül Katona állásába került.) Akkor az államtitkár 9,5 millió forintos értékről beszélt. Az Otthon Centrum akkor - saját adatbázisa alapján - Budapesten 22,5 millió forint, míg vidéken e szint kétharmadának megfelelő átlagárról számolt be. Miután a cég kínálatában az állomány "legalját" jelentő ingatlanok nemigen jelennek meg, a társaság elemzője az országos átlagárat 12-13 millió forintra tette.
A PM berkeiből napvilágot látott számot feltételezve és a KSH adatai alapján 36,5 ezer milliárd forint, az OC számait alapul véve 48 ezer milliárd forint lehet a hazai háztartások ingatlanvagyona. Ez euróban kifejezve 144,3-189,7 milliárd eurónak felel meg.