A végtörlesztés úgy hatott a bankszektorra, hogy megnövekedett a forinthitelek iránti igény, miközben mérsékelten áll rendelkezésükre új forrás. Ennek eredménye a banki hitelezési gyakorlat konzervatívabbá válása, vagyis a kockázatok megjelentetése a hitelkamatokban - tette hozzá.

A főtitkár beszélt arról, hogy Magyarországon a megtakarítások és a hitelek aránya 100 a 140-hez. (Csehországban 1:1 az arány). A lakosság egyből felveszi hitelként a saját megtakarítását, míg a vállalati szektort a bakok csak külső forrásból tudják hitelezni. Ez gyakorlatilag az anyabankoktól felvett hiteleket jelenti.

Arra a kérdésre, hogy miképpen alakult a nem fizető deviza jelzáloghitelesek aránya, a főtitkár elmondta, hogy 9 hitelesből egy olyan van, aki 90 napnál régebben tartozik a bankjának. A régi, támogatott forinthiteleseknél ez az arány 1,84 százalék.
A főtitkár alapvetően nem az árfolyam elmozdulásában látja a hitelesek problémáját, hanem abban, hogy csökkent az emberek béréből a törlesztésre fordítható hányad. A devizahitelezés felfutásának a kezdetén, 2003-ban az átlagbér 137 ezer forint volt, ma 211 ezer, a növekedés 54 százalék. Az euró árfolyama ezen két időpont között 17,5 százalékkal, míg a svájci franké 45 százalékkal változott. Ugyanakkor az alapvető élelmiszerek, a gáz, az utazás költsége duplázódott - jelezte.

Kovács Levente szerint a bankok a végtörlesztéshez csak akciós kamattal tudnak betétet gyűjteni, a korábbi 6-6,5 százalékos betéti kamatok 2 százalékponttal emelkedtek, ebből kell forinthitelt nyújtani, ráadásul a már említett konzervatív megítéléssel.
A főtitkár beszélt arról, hogy a magyar bankok a kilencvenes évek közepén állták a régiós versenyt, és hiteleikkel húzták a gazdaságot. A bankadó, és most a végtörlesztés visszavetette a hitelezési képességet, márpedig hitel nélkül nincs gazdasági fejlődés és új munkahely sem - mutatott rá Kovács Levente.

A főtitkár üdvözölte az újra bevezetni tervezett támogatott forinthitelt, bár véleménye szerint az erre szolgáló állami forrás elég kicsi.