A legutóbbi, kudarcba fulladt európai csúcson újra egyértelművé vált, hogy az Európai Unió (EU) közös politikái közül a közös agrárpolitika (CAP) kapcsán a legélesebbek a tagországok közötti ellentétek. A 2007 és 2013 közötti időszak költségvetését főként azért nem tudták elfogadni a tagállamok, mert Nagy-Britannia a neki járó visszatérítésről csak abban az esetben lett volna hajlandó lemondani, ha gyökeresen átalakítják a közösségi agrárpolitikát, de ebbe az egyik legnagyobb haszonélvező, Franciaország nem egyezett bele. A közös agrárpolitika reformjának szükségességét az is alátámasztja, hogy a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) legfrissebb tanulmánya szerint a 30 OECD-tagország 280 milliárd dollárnyi agrártámogatásának csaknem fele az EU agráriumára jut. A közös agrárpolitikát az 1980-as évek közepétől a bírálatok hatására igyekeznek minél piackonformabbá tenni, ami mindenek előtt a támogatási szint csökkentését, a piaci árakhoz való közelítést, és a kibocsátás-alapú támogatás terület-alapúval, illetve alanyi jogon járóval való kiváltását jelenti. Legutóbb 2003 júniusában döntöttek az EU agrárminiszterei a közös agrárpolitika radikálisnak nem nevezhető reformjáról, amit elsősorban a Kereskedelmi Világszervezetben (WTO) az EU-t ért támadások, a túltermelés és a jelentős költségek, illetve a 2004-es bővítésre való felkészülés kényszerítettek ki. Az idén életbe lépő reform legjelentősebb újítása, hogy a közvetlen támogatásokat nem a termelt mennyiség függvényében osztják majd ki. Az új rendszer értelmében a farmerek alanyi jogon jutnak egy úgynevezett egységes farmtámogatáshoz, amely valamennyi közvetlen támogatási formát egyesíti. Az EU-ban a gazdák jövedelmének valamivel több mint harmada származik támogatásból, ami magasabb az OECD-átlagnál és az Egyesült Államok adatánál is, ugyanakkor elmarad számos észak-európai ország, illetve Japán hasonló értékétől. A lakosság mind kisebb részét érintő közös agrárpolitika azonban még ma is nagyon sok pénzébe kerül az európai adófizetőknek, bár a szektor közös költségvetésen belüli részaránya folyamatosan csökken. A legutóbbi EU-csúcson nem sikerült ugyan megállapodni a következő hétéves időszak költségvetéséről, de az Európai Bizottság ajánlása szerint a mezőgazdaság 42-43 milliárd eurót kap majd évente Brüsszelből, ami az első évben 38 százaléknak felel meg, de 2013-ban már kevesebb mint 30 százalékot jelent.