Ha a tulajdonosnak az ingatlan bérlője az üzletet jogcím nélkül használó albérlő helyett használati díjat fizetett, akkor jogalap nélküli gazdagodás címén követelheti pénzét, de ezt bizonyítani kell. A szabály szerint ugyanis a bérleti szerződés megszűnése esetén a bérlő által kötött albérleti szerződés is megszűnik - döntött a Fővárosi Bíróság. Az elsőfokú bíróság ítéletében arra kötelezte az alperest, hogy fizesse meg a felperesnek a kért több százezres összeget és annak járulékait. Indoklása szerint a peres felek között létrejött albérleti szerződés - annak járulékos jellegéből fakadóan - a felperes helyiségbérleti szerződése megszűnésével egyidejűleg megszűnt. A felperes a Fővárosi Bíróság előtt folyamatban volt perben jogerős egyezséget kötött, melyben a bérleti díj megfizetésére azért vállalt kötelezettséget, mert az üzletközpontot üzemeltető, vele szerződéses kapcsolatban álló kft. bérbeadói jogosultsága is ekkor szűnt meg az ingatlantulajdonos vele közölt azonnali hatályú felmondása folytán. A felperest a Fővárosi Bíróság egy másik perben hozott jogerős ítélettel az ingatlantulajdonos javára jogcím nélküli használat ellenértékének megfizetésére kötelezte. Ám a valóságban a helyiséget ténylegesen az alperes használta, és ez volt a jogvita legfontosabb kérdése, ki fizessen ebben a többszereplős, bonyolult helyzetben A lakások és helyiségek bérletéről szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (Ltv.) 36. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó 20. § (1) bekezdése értelmében alperes a felperesnek köteles teljesíteni az albérleti szerződésben meghatározott bérleti díjnak megfelelő összegű használati díjat. Ebből a törvényhelyből az elsőfokú fórum arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a keresetében foglalt bérleti díj és üzemeltetési költségek megtérítésére jogszerűen tarthat igényt. Úgy döntött, a bérleti szerződés megszűnése esetén a bérlő által kötött albérleti szerződés is megszűnik, és mivel az adott ügyben albérlő a bérleti szerződés megszűnését követően a szerződés tárgyát képező helyiségben tovább tartózkodott, a bérlő által a tulajdonosnak emiatt fizetett használati díj áthárítható a volt albérlőre. Az ítélet ellen annak megváltoztatása és a kereset elutasítása érdekében az alperes nyújtott be fellebbezést. Arra hivatkozott, hogy nem volt tudomása az ingatlantulajdonos, az üzemeltető és a felperes között folyamatban volt perekről. Ugyanakkor az ingatlantulajdonos a felperes helyiségbérleti szerződése megszűnésekor felhívta őt arra, hogy a bérleti díjat közvetlenül a részére teljesítse. Ez pedig megtörtént, sőt a vitatott bérleti díjról kiállított számla kiegyenlítését banki terhelési bizonylattal igazolja, ezért a felperes keresete alaptalan - mondta a volt albérlő. A Fővárosi Bíróság alaposnak találta a fellebbezést, szerinte az elsőfokú döntés törvénysértő, ezért azt a Polgári perrendtartás (Pp.) 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Kifejtette, a felperes helyiségbérleti jogviszonya megszűnéséből helyesen következett, hogy megszűnt az albérleti szerződés, ebben nincs is vita, ám tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor az Ltv. jogcím nélküli használatra irányadó rendelkezéseit a peres felek egymás közti viszonyában továbbra is alkalmazhatónak találta (hiszen már nem élt az alapszerződés). Ez annyit jelent, hogy a perben szereplő időpontot követően a felperes a helyiség használatára, illetőleg hasznosítására jogosultsággal már nem rendelkezett, emiatt alperessel szemben használati díj megfizetésére sem tarthatott jogszerűen igényt. Ha az ingatlantulajdonosnak - a helyiséget a perrel érintett időszakban jogcím nélkül használó alperes helyett - használati díjat fizetett, megtérítési igényének jogcíme a Polgári törvénykönyv (Ptk.) 361. §-ában szabályozott jogalap nélküli gazdagodás intézménye. Ezért a felperesnek a gazdagodás megtérítése iránti követelés együttes feltételeinek fennállását kellett volna bizonyítania. A Ptk. 361. § (1) bekezdésében írt törvényi tényállás megvalósulására a per meglévő adataiból, figyelemmel az alperes által becsatolt bizonylatokra, továbbá arra is, hogy a felperes a díjak kiegyenlítésével kapcsolatban - szemben a másik féllel - semmi bizonyítékot nem tudott szolgáltatni, megalapozottan következtetni nem lehet. A bizonyítás sikertelensége a Pp. 164. § (1) bekezdése értelmében a felperes terhére esett, a felperes keresetét ezért - bizonyítatlansága okán - a Fővárosi Bíróság megalapozatlannak ítélte és elutasította.