Magyarországon a lakásbiztosításoknak mintegy 10 százalékát kötik nem állandóan lakott ingatlanra. Egy ingatlant a biztosítók általában akkor tekintenek lakottnak, ha abban legalább 180 napot életvitelszerűen ott tartózkodik valaki. Állandó lakos híján az ingatlan biztosítási díját 30-100 százalék közötti mértékű pótdíj is terheli, de a magasabb kockázatok miatt több biztosító nem is vállal biztosítást ilyen ingatlanokra.

„A nyaralóépületek esetében nagyobb az esélye, hogy az elemi károkat (például a tető sérülését vagy fa rádőlését) nem azonnal észlelik, ami komoly járulékos károkat eredményezhet - magyarázza Baksa Melinda, a FBAMSZ elnökségi tagja. – Csőtörés esetén az elfolyó víz akár hónapokig is rongálhatja az adott ingatlant, a kárösszeget ráadásul az elfolyó víz költségének megtérítése is jelentősen növelheti. A betörés pedig nem csupán a lakásban található ingóságokat veszélyeztetheti, mivel a behatolók az épületet akár huzamosabb időre, téli szálláshelyként is használhatják.”

Spórolás: trükközés helyett inkább körültekintő biztosítóválasztással

Nem jó megoldás, ha az alacsonyabb biztosítási díj reményében egy családtag állandó lakosnak jelentkezik be a nyaralóba: amennyiben ugyanis a kárfelmérés során a biztosító – például a közműszámlákból – bizonyítani tudja, hogy az adott lakóházat valójában nyaralóként használják, akár a teljes kárösszeget visszatarthatja. Célszerűbb a biztosító kiválasztása során alkusz segítségével több ajánlatot is áttekinteni: az egyes biztosítói díjak között (fedezeti körtől és limitektől függően) akár 3-4-szeres is lehet a különbség.”

Nyaralók esetében kiemelt követelmény a szerződéshez tartozó betörésvédelmi szabályok betartása. A biztosító a feltételek között részletesen meghatározza a nyílászárók minimális védelmi szintjét. Például a közönséges lakat alkalmazását általában nem tekintik elégséges védelemnek, csupán a Mabisz által minősített biztonsági lakatot és lakatpántot fogadják el. Egyes biztosítók többféle védelmi szintet is meghatároznak, és az egyes szintekhez különböző maximális térítési limiteket rendelnek hozzá. Minimális védelmi szint alatt betörés esetén a biztosító visszautasíthatja a kártérítési igény ingóságokra vonatkozó részét.

Nyaralók esetében a biztosítók általában kizárják kiemelt értékek (műtárgyak, ékszerek) fedezetét, és külterületen fekvő ingatlanok esetében jelentősen korlátozhatják az általános ingóságok biztosítását is.

Ha igazolható, hogy a tulajdonos nem tett meg mindent a kármegelőzés érdekében, a biztosító szintén korlátozhatja a kifizetés mértékét. A magukra hagyott nyaralók kapcsán ez főként a villanyóra lekapcsolását, a központi vízcsap elzárását, valamint fűtetlen épületben a téli víztelenítést jelenti.