A magyar főváros területén fakadó, összesen 118 természetes forrásból és fúrt kútból naponta mintegy 30 ezer köbméternyi 21-76 °C-os termálvíz - eredete szerint többnyire karsztvíz - tör a felszínre. A vizek különböző összetételűek, alapvetően kalcium-magnézium-hidrogén-karbonátosak, de van közöttük kis sókoncentrációjú nátriumot is tartalmazó és szulfátos hévíz, amelynek fluoridion-tartalma is jelentős. A budai oldal hőforrásait már a kelták, illetve a rómaiak is használták (Aquincum - az egyik feltételezés szerint a város neve is a vízből származik). A római időkben 14 termálfürdő volt, 1669-ben egy angol utazó 8 török fürdőről számolt be. Budapesten kívül aligha van olyan nagyváros, ahol a török időkben épült, ma is üzemelő medencecsarnokoktól a szecesszió szín- és formavilágát idéző gyógyfürdőn át Európa egyik legnagyobb fürdőjéig ekkora választék állna a vizek kedvelőinek rendelkezésére. Napjainkban 24 fürdő, uszoda, strand van a fővárosban, amelyek közül 10 rendelkezik gyógyfürdői ranggal és értékekkel. A fürdők nagy többsége egy sor gyógyszolgáltatást is kínál, a Gellértben inhalatórium, több helyen pedig ivócsarnok működik. A Széchenyi Európa egyik legnagyobb fürdőkomplexuma. Tágas, világos medencecsarnokainak kialakításánál érződik a római fürdőkultúra hatása, a kádfürdőknél a görög fürdési szokásoké, de olyan északi „találmányok” is fellelhetők, mint az izzasztóhelyiségek, merülőfürdők, szaunák. Pest első gyógyfürdője létét a Zsigmondy Vilmos által 1879-ben fúrt kútnak köszönheti. A „Szecska” jelenlegi fürdőépülete 1913-ban készült el, 1927-ben épült fel az uszoda, amely a 60-as évekig csak májustól szeptemberig tartott nyitva, 1963-ban téliesítették. Ugyancsak 1927-ben létesült a két „népfürdő-osztály”, amelyek helyén ma a „társas” található. A főváros legrégebbi strandja, a csillaghegyi több mint 9 hektáros, parkosított területen helyezkedik el. Mai formáját 1971-ben nyerte el, úszómedencéje sátortető alatt télen is üzemel. A lépcsőzetes hegyoldal első szintjén az úszó- és strandmedence, följebb a gyermekpancsoló és a napozóterület található. A Szt. Gellért Gyógyfürdő és Szálló 1918-ban épült, 1927-ben bővült a hullámfürdővel, 1934-ben pedig a pezsgőfürdővel. A Magyarországra látogató külföldiek legkedveltebb fürdőhelye. A Király fürdő építését Arszlán budai pasa kezdte meg 1565-ben. Mai formáját viszont „csupán” jó kétszáz éve, 1796-ban kapta. Vízellátását a Lukács gyógyfürdő kútjai biztosítják. A város fürdői között egyedüliként váltott férfi- és női napokkal üzemel. A jelenlegi Lukács 1894-ben épült fel és a Széchenyi elkészültéig Budapest legnagyobb és leglátogatottabb gyógyfürdője volt, de ma is írók, művészek találkozóhelye. A fürdőhöz 1800 négyzetméteres, évszázados fákkal övezett gyógypark tartozik. A gyógyfürdő oldalfalán hálatáblák tanúskodnak arról, hogy a világ különböző tájairól érkezők közül hányan köszönhették gyógyulásukat a fürdő és az ivócsarnok vizének. A Rudas az 1550-es évek elején épült, de Szokoli Musztafa pasa már 1566-ban átépíttette. Akkoriban „Zöldoszlopos fürdő” néven volt ismert. A török időkből a központi rész, a „török fürdő” származik. A 10 m-es átmérőjű kupola alatt - amelyet nyolc oszlop tart - nyolcszögletű medence található. Körülötte dongaboltozatos folyosó húzódik. Ez a rész - jelentéktelen átalakításoktól eltekintve - eredeti. Az uszoda 1896-ban épült, Budapest második fedett uszodájaként. A termálfürdőt kizárólag férfiak látogathatják, az uszoda pedig gyógyuszoda jelleggel üzemel. A Palatinus, a Margitszigeten strandfürdő 1919-ben nyitotta meg kapuit. A ma már műemlékké nyilvánított, hullámmedencés és ligetesített strandfürdő vizét a Margitsziget termálforrása adja.