A GS 500 évek óta jól bevált naked bike-ja a Suzukinak. Olcsó ár, megbízható felépítés így nem csoda, hogy nem látni a használtpiacon. Idén a Suzuki hozzányúlt a GS500-hoz és a csupasz modell mellé, készített egy sportosabb kinézetű burkolt változatott a GS500F-et. Az F-modell ezenkívül még egy olajhűtővel is gazdagodott, ám más változtatás nem történt rajta. Amíg ki nem próbáltam ezt a motort mérgelődtem is, hogy ha már rápakolnak plusz 30 kiló burkolatot akkor már néhány lóerővel is gazdagíthatnák. A külsejével, bár a mai napig nem barátkoztam meg – szerintem egy kisebb fejidom elég és szebb megoldás lett volna –, egy 1900 kilométeres teszt során be kellett látnom, ez a motor az árához képest kiváló konstrukció és tökéletesen tudja azt amire tervezeték. Bár elsősorban kezdőknek ajánlják én azoknak is felhívnám rá a figyelmét akik, nincsenek nagyon eleresztve, a sebességmámort is kihagynák, de jókat akarnak motorozni. A külseje nekem egy kicsit diszharmonikus, a sportos burkolat mellett ugyanis megmaradt a széles inkább túra motorokra jellemző hátsó, az alacsony és keskeny tank és a "virsli" kerekek. Ám a hosszúmenetben kimondottan jól jött burkolás és a plexi szélvédelme. A műszerfal sincs túlbonyolítva, ám könnyen átlátható és szerintem egyszerűsége miatt szép. A motor hangja inkább szomszéd és csend barát, ám egy tuning csővel azért már fújhatunk ébresztőt a hajnali induláskor. A GS500F egyik legkellemesebb tulajdonsága egy kezdő számára az lehet, hogy megtanulhatunk vele dinamikusan indulni anélkül, hogy egy kerékre állnánk, vagy kiszaladna alólunk a motor. Szépen húzhatjuk neki 3-4 ezren akkor sem ugrik meg alattunk. A fordulatszámot azonban érdemes folyamatosan 6000 felett tartani, azalatt erőtlenné válik a gép, míg mind a 45 lóerőt 9000-es fordulatszámnál pakolja a hátsókerékre. A motorral 120 és 140 kilométer/órás sebességgel kényelmesen utazhatunk, autópályán a 150-et is jól bírja, 160-nál azonban a futómű már mutatja hibáit, ezért a hátulja többször is beriszál. A száguldozás vége pedig valahol 170 körül van. Azonban a klasszikus túra tempó kanyargós utakon is jól tartható. A kanyarokban sem lehet rosszat mondani könnyen dől, bár mihelyt visszaesik a fordulatszám felegyenesedik a motor. Ám pont ezért jó tanulásra, egyszerűen ez a motor úgy viselkedik, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Érezni lehet, mikor kell le vagy fel váltani, és visszajelez ha elrontunk valamit. Ugyanakkor nem egy bosszú álló fajta, ezért bénázás esetén sem kerülünk nagy gondba. A motor 180 kiló, de alacsony üléspozíciója miatt könnyen megtartható. Nekem egy kicsit túl széles a burkolat és ez okozhat némi súlyelosztási problémát. A GS500F-en hosszútávon is kényelmesen ülhetünk rajta – bár 600 kilométer megtétele után szerintem egyes testrészeinknek teljesen mindegy. A virsli gumik pedig akkor jöttek a legjobban, amikor egy eltévedésnek köszönhetően, egyszer csak az aszfaltot murva váltotta mintegy 4 kilométeren keresztül, és a GS500 jól bírta a strapát - én kevésbé. Ami pedig a fogyasztást illeti amikor 150-160-al közlekedtem vele akkor sem evett többet 5 liternél. Életem egyik legkellemesebb csalódása volt a Suzuki ezen régi modellje. Megbízható, könnyen kezelhető, jól motorozható gép és ha azt nézem, hogy az egyik legolcsóbb modell, akkor meg kell jegyezni, hogy ez a motor bőven megéri az árát kezdőknek, haladóknak, nőknek és férfiaknak egyaránt.