Köztudott, hogy sokkal hosszabb életre számíthatunk, mint annak idején a nagyszüleink, ugyanakkor néhány halálos betegség – például rák – gyakorisága megnőtt. Ezek egyik lehetséges okát igyekeznek megszüntetni az ivóvíz arzéntartalmának csökkentésével. Az arzén élettani hatása nagyon sokrétű. A köztudatban halálos méregként él, mert nagy töménységben sejtpusztító és mutagén. A történelem és a kriminalisztika számos arzénnel elkövetett gyilkosságról tud, egyes vélemények szerint Napóleont is így tették el láb alól. Közelebbi példa a tiszazugi asszonyok ügye, akik a légypapírról levakart arzénnal ölték meg férjüket. Kis adagban viszont az arzén vegyületei a bőrráktól a malárián át a vérbajig egy sor betegségre enyhítő-gyógyító hatásúak, sőt száz éve még a fogorvosok is használták fájó fogak idegeinek kiölésére. Ráadásul vér- és csontképző, valamint elősegíti az anyagcserét, ezért a XIX. században – különösen némely alpesi falvakban – roborálószerként szedték, főként az auripigment nevű ásványát. Az „arzénevők” hiányos táplálkozás mellett jobb kondícióban maradtak másoknál, és jobban bírták a nagy fizikai terhelést. A lányok szintén előszeretettel szedték az arzént, mert általa – a sokat idézett egykorú forrás szerint – „telt idomokra, fénylő szemekre és fénylő, feszes arcbőrre lehet szert tenni”. Mindezt néha akkora dózissal – napi 0,4 grammal – érték el, amely szoktatás nélkül halálos. (A szervezet mérgekhez való hozzászokását más anyagoknál is ismeri – mithridatizmus néven – az orvostudomány.) Néhol a parasztok az igavonó társaikkal is megosztották a „csodaszert”, hiszen az állatok erősebbek, kövérebbek és fényesebb szőrűek lettek az arzéntől. Az arzénevés elhagyása ugyanakkor drasztikus fizikai leromlást – ma azt mondanánk, elvonási tüneteket – okozott. Ugyanakkor azokban az országokban – például Tajvanon és Chilében –, ahol az ivóvíz természetes eredetű arzéntartalma magas (500–1200 mikrogramm literenként), az átlagosnál gyakoribb a húgyhólyag-, vese-, tüdő- és májrák. Ez a felismerés sokkolóan hatott és a Reuters szerint sok helyütt átpolitizált vitát indított arra vonatkozóan, hogy mennyi legyen az ivóvíz maximális tolerálható arzéntartalma. A polémia főként Amerikában mérgesedett el, ahol 2001-ben, George W. Bush hatalomra jutását követően a környezetvédelmi hivatal (EPA) eltörölte azt a Clinton-érában hozott intézkedést, amely a határértéket 50-ről 10 mikrogrammra csökkentette volna. Ez a legtöbb helyen nem okoz gondot, hiszen a felszíni folyóvizek átlagos arzéntartalma mindössze 1,7 mikrogramm literenként. Mellesleg a szigorítás összhangba hozta volna az amerikai törvényt más ottani szabványokkal – jelesül azzal, amely a szervezetbe naponta bevihető arzént 19 mikrogrammban maximálja –, valamint a WHO 15 mikrogrammos ajánlásával. Literenként 50 mikrogramm arzén egyes kutatók szerint 1 százalékkal növeli a felsorolt halálokok rizikóját, mások viszont – leginkább a vízműcégek által pénzelt kutatócsoportok – azt állítják, hogy ekkora mennyiséget a szervezet még képes kezelni. A Bush-kormányzat – republikánusként – az ipari érdekekre fogékonyabb, ezért a még 1942-ben meghatározott 50 mikrogrammos limit fenntartása mellett döntött; az újdonsült elnököt attól fogva „Toxic Texanként" emlegették a látogatásain immár elmaradhatatlan tüntetők. A felháborodott zöldek szerint nemcsak az ivóvíz, hanem a CCA nevű arzéntartalmú anyaggal kezelt fajátékok is mérgezőek. A gyerekek ezektől – így a környezetvédők – néhány hét alatt akkor is veszélyes dózist kapnak, ha nem eszik meg a hintalovat. Európában az amerikaihoz hasonló közéleti vita nem bontakozott ki: az EU simán 10 mikrogrammra csökkentette a határértéket arra hivatkozva, hogy a vén kontinens lakóinak szervezetébe a tengeri halakkal amúgy is viszonylag sok arzén jut. Ezt a rendelkezést az újonnan belépőkre is kiterjesztették, így 2001-ben a jogharmonizáció részeként Magyarországnak is vállalnia kellett a korábbi 50 helyett 10 mikrogrammos határérték bevezetését. Az új víztisztasági szabványról szóló 201/2001. kormányrendelet szerint a munkát ott kell kezdeni, ahol a legnagyobb a szükség, vagyis ahol az arzéntartalom 30 mg/liter fölötti; ezeken a településeken 2006. december 25. a határidő, ahol 10–30 mg/liter, ott 2009. december 25. Mindez főleg Délkelet-Magyarországot érinti, ahol a nyolcvanas években – amikor a Duna–Tisza közének lakóinál tapasztalt bőrelváltozások miatt komolyabban vizsgálni kezdték az ivóvizet – körülbelül 400 ezren az akkor megengedett 50 mikrogrammos maximumot is túllépő vizet ittak. Főleg a magánkutak veszélyesek ilyen szempontból – ezeknél 300 mg/literes érték is előfordult. Az ivóvíz „méregtelenítésére” többféle technológia kínálkozik; vannak kémiai eljárások – például a meszes lágyítás vagy az ioncsere –, valamint membrános módszerek, ahol – nagyon leegyszerűsítve – az arzénvegyületek molekuláit mikroszkopikus lyukméretű „szitával” szűrik ki a vízből. Az optimális megoldást a kérdéses vízmű által kezelt víz mennyisége és „fertőzöttsége” dönti el, de mindegyik komoly beruházást igényel, ami Magyarországon meghaladja az érintett önkormányzatok lehetőségeit. Így a helyhatóságok már 2003-ban létrehoztak egy társulást 63 település részvételével. Nyilvánvaló volt azonban, hogy érdemi lépések csak az EU-belépés után tehetők, hiszen rengeteg pénz kell, a projekt által érintett három megye, Bács-Kiskun, Csongrád és Békés 225 települése esetében összesen körülbelül 110 milliárd forint. Az unió a kohéziós alapjából hajlandó is állni ennek 70 százalékát, 20 százalékos költségvetési hozzájárulás és 10 százalékos önkormányzati önrész mellett. Csakhogy a brüsszeli pénz csak az EU 2007-tel kezdődő költségvetési időszakában – gyakorlatilag 2008-tól kezdődően – várható, így a nagyobb arzéntartalmú vizek megtisztítására szabott 2006-os határidő illuzórikussá vált. A Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Tanács, a projekt gazdája ezért ma már egylépcsős megvalósításban gondolkodik. De még ezzel sem lehet tartani a második, 2009. végi határidőt sem, ezért valószínűleg halasztást kell kérni Brüsszeltől. Egyelőre a dokumentációt kell elkészíteni, ennek költsége 2 milliárd forint, amit egy tavaly decemberi megállapodás szerint 75 százalékban a kormány fizet. A jelenlegi tervek szerint a Dél-Alföld lakói leghamarabb 2010-ben ihatnak majd a mainál alacsonyabb arzéntartalmú vizet.