A nagy fúzió, avagy boldog születésnapot Budapest!

Az összeolvadás előtt Pest 200 ezer, Buda 54 ezer, Óbuda 16 ezer fős lakosságot számolt, ám az újonnan létrejött európai metropolisz összesített 270 ezres népessége eleinte mégsem volt annyira hatalmas, hogy populációjával kiemelkedjen a többi korabeli magyar város sorából.

Az egyesülést követően azonban egy évtizeden belül, részben a természetes szaporulat, de még inkább a bevándorlás hatására 1880-ra már mintegy 32 százalékkal, 356 ezerre növekedett a lakosságszám.

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Kapcsolódó

Három korabeli városrész, három eltérő jelleg

Buda volt az ország hivatalos fővárosa a XIX. század első felében, annak ellenére, hogy az Országgyűlés Pozsonyban ülésezett, a király pedig Bécsben székelt.
Pest dinamikusan fejlődött, kereskedelmi és ipari központtá vált.
Óbuda önálló mezőváros volt.

Budapest, iparváros

Az egyesült főváros világvárossá fejlődésében kiemelkedő szerepe volt az iparnak, hiszen évtizedekkel később, 1910-ben is Budapest a munkás elővárosok nélkül is még döntően ipari város volt, dolgozóinak közel fele, 45 százaléka ipari munkás volt.

A keresztapa

A mára világszerte megismert Budapest nevet elsőként Széchenyi István használta a Világ című művében 1831-ben, majd a ténylegesen megvalósult egyesítésig különböző fórumokon többször is napirendre került az új főváros ügye. Széchenyi ugyanis úgy gondolta, hogy a modern Magyarországnak szüksége van egy erős fővárosra, amit a történelmi székhely Buda, illetve az intenzív fejlődésnek indult Pest egyesítésével lehetne létrehozni. Később egy külön könyvet is írt a Duna-parti testvérvárosokról Buda-pesti por és sár címmel, és elengedhetetlennek tartotta a mesterséges beavatkozást, aminek az egyik szimbóluma a Lánchíd lett.

A Széchenyi lánchíd

A köznyelvben leginkább egyszerűen Lánchíd néven emlegetett dunai átkelő a Buda és Pest közötti állandó összeköttetést biztosító legrégebbi híd a Dunán. Építését gróf Széchenyi István kezdeményezte. A megvalósítás 1839-ben kezdődött, a kész hidat pedig 1849. november 20-án avatta fel Ferenc József császár. A híd megépítésének teljes költsége több mint 6,5 millió aranyforintot tett ki.

Barabás Miklós - A Lánchíd alapkőletétele (1864)
Kép: Wikipedia

Széchenyi politikustársai osztották a véleményét, és Szemere Bertalan belügyminiszterként 1849. június 24-én elrendelte a városok egyesítését. Budát történelmi okokból, Pestet pedig az 1848. áprilisi törvények értelmében tekintették fővárosnak.

Szemere Bertalan a városok egyesítését így indokolta:

…a főváros csak úgy lesz hatalmas, ha benne egy igazgató hatalom lesz, csak úgy lesz éltelében virágzó, ha törekvésében egy lélek, egy akarat által vezéreltetik, csak úgy lesz boldog, ha a külön érdekek egy közös érdekbe olvadnak fel.”

Az európai nagyvárosok sorában

Az ország központi nagyvárosának szükségességét nemzetközi példák is igazolták: Londonban, Berlinben és Bécsben is a század közepén merült fel a gondolat, hogy a környező területeket is a városmag közigazgatási fennhatósága alá vonják.

A népesség gyors növekedése azonban problémákkal járt Budapesten is, akárcsak a többi említett nyugati nagyvárosban, és az európai nagyvárosok vezetői mind felismerték, hogy a spontán urbanizációt állami beavatkozással lehet kordában tartani. Magyarországon ezt a szabályozást egy nemzetközi szinten is elismert politikus, gróf Andrássy Gyula javasolta, aki a városi infrastruktúra integrálásának feladatával miniszterelnökként már 1869-ben indítványozta a Fővárosi Közmunkák Tanácsának létrehozását.

A születés pillanata

Budapest a XIX. század közepén már tömegeket vonzott belföldről és külföldről egyaránt, és ezt a lendületes népességgyarapodást a korabeli nagy válságok sem tudtak megtörni. Tudni való ugyanis, hogy az egyesült főváros megalakulása idején, 1872–1873-ban kolerajárvány pusztított az országban, 1873-ban pedig a bécsi tőzsde összeomlása miatt a magyar bankrendszer is megroppant. Az új Budapest azonban viszonylag könnyen túltette magát ezeken az akadályokon, és a főváros a történelmi nemesi családok számára is vonzó hely lett: a Festeticsek, az Eszterházyak, a Károlyiak vidéki birtokaik mellett Pesten is építettek palotákat, és a város sugárútjának, a mai Andrássy útnak a megvalósítását is jórészt a gazdag nemesek intézték.

Bajcsy-Zsilinszky út (Váci körút) - Andrássy út sarok, balra a Foncière-palota, jobbra a Stein-palota. A felvétel 1890-1893 között készült.
Kép: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei

Budapest himnusza

A Budapest 150 programsorozat keretében Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 150. évfordulója alkalmából zeneszerzői pályázatot hirdetett a Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) a Fővárosi Önkormányzat támogatásával. A győztes pályamű egy fiatal, huszonöt éves zeneszerző, a Junior Príma díjas Oláh Patrik Fusion című alkotása lett. A zeneművet a Budapesti Fesztiválzenekar szeptemberben mutatta be a nagyközönségnek Fischer Iván vezényletével.

Az épülő Budapest

A fővárost a korabeli városvezetők bécsi és párizsi minta szerint körutas-sugárutas szerkezetűnek képzelték el, és ennek megfelelően a Sugárút (Andrássy út) mellett kialakították a Nagykörutat, a Duna-partokat, illetve kiépítették a főváros csatorna, illetve vízelvezető hálózatát. Ezzel egyidőben a városegyesítés az adminisztráció jelentőségének ugrásszerű növekedését is magával hozta, amihez a feladat jelentőségéhez méltó városházára is szükség mutatkozott. De hiába bővítették Hild József tervei szerint a régi pesti városházát, ez nem bizonyult tartós megoldásnak, ezért már 1869-ben pályázatot írtak ki egy új központi épületre, amely Steindl Imre tervei alapján 1873 nyarára készült el, és abban az évben át is költözött a városi magisztrátus a régi budai városháza barokk falai közül, hiszen a pesti lett az egyesített főváros székháza.

A FŐVÁROSI KÉPVISELŐKET ELŐSZÖR 150 ÉVVEL EZELŐTT, 1873-BAN VÁLASZTOTTÁK MEG, ÉS RÉSZVÉTELÜKKEL NOVEMBER 17-ÉN TARTOTTÁK AZ EGYESÍTETT FŐVÁROS ELSŐ, ÜNNEPI KÖZGYŰLÉSÉT.

Az eseményre napjainkban Budapest 150 néven emlékezünk.