Harminc napon belül hoz határozatot a GVH arról, hogy elrendel-e versenyfelügyeleti eljárást a magyar cementipar privatizációja ügyében. A GVH ipari irodájának az üggyel foglalkozó vezetője, Szemán Barna lapunknak kijelentette: Horváth szabályos bejelentést tett, amelyben több, a versenytörvénybe ütközőnek vélt magatartást jelöl meg. A hivatal 30 napon belül köteles dönteni arról, hogy elrendeli-e az eljárást vagy sem. Szemán hozzátette: a GVH gyakorlatában már volt néhány hasonló eset. Horváth lapunknak kifejtette: beadványában a versenytörvény három pontjára hivatkozik, a verseny korlátozását és torzítását, az előállítás és a forgalmazás korlátozását, illetve a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést tiltó passzusokra. Magyarországon a legutóbbi időkig öt cementgyár működött, Lábatlanban, Beremenden, Vácon, Hejőcsabán, illetve Bélapátfalván. A privatizáció nyomán az ágazat gyakorlatilag két külföldi csoport tulajdonába került: a svájci központú, multinacionális Holderbank Financiere Glarus AG a Breitenburger Auslandbeteiligungs GmbH nevű leányvállalata révén a Lábatlani Cementipari Rt. 100 százalékos tulajdonosa lett, a Hejőcsabai Cement- és Mészipari Rt.-ben pedig többségi részesedést szerzett. A svájci csoport ezután Uni-Cem Rt. néven egyesítette magyarországi cementipari érdekeltségeit. Az Uni-Cem - amely az idén 20 milliárd forintos árbevételre számít - a nevét később Pannoncemre változtatta. Az ágazat másik hazai szereplője az 1999-ben 20 betonüzemet és 17 kavicsbányát birtokló Duna-Dráva Cement és Mészművek (DDCM) Kft., illetve ennek utódvállalatai. Ezt a kft.-t 1997-ben a beremendi és a váci cementgyár, valamint a beremendi mészmű egyesítésével 50-50 százalékos tulajdoni aránnyal alapította a német Heidelberger Zement AG és az E. Schwenk Zementwerke KG. A DDCM-ből 2000 júniusában kivált a mészágazat: a Duna-Dráva Cement (DDC) Kft. a továbbiakban csak a cementiparban tevékenykedik, míg a Duna-Dráva Mészművek Kft. Beremenden a mészműveket üzemelteti, egy meg nem nevezett külföldi szakmai befektető részvételével. A Duna-Dráva Cement közgazdasági és kereskedelmi vezérigazgatója, Bóna Ernő szerint a nettó árbevételük 2000-ben várhatóan 22,3 milliárd forint lesz. A Horváth által idézett cégbírósági adatok szerint a svájci Holderbank-csoport 1999 áprilisában szerezte meg a Bécem 50 százalékát. Ezt követően 2000 januárjában a cég teljes mértékben a Holderbank-érdekeltségű Uni-Cem - jelenlegi nevén Pannoncem - Rt.-hez került - állítja Horváth, szintén cégbírósági papírokat citálva. Ezt a magyar cementpiacot uraló két csoport nem jelentette be a GVH-nak, holott korábban a lábatlani és a hejőcsabai gyár, illetve a beremendi és a váci cementgyár összefonódásánál ezt nem felejtették el megtenni - hívta fel a figyelmet Horváth. Prieszol József, a Pannoncem Rt. elnök-igazgatója lapunknak cáfolta Horváth állításait. Tavaly áprilisban a Lábatlani Cementipari (LC) Rt. valóban 27 százalékos részesedést vásárolt a Bécemben, ám ezt a Breitenburgertől vette meg, így két Holderbank-érdekeltség között zajlott a tranzakció. Az LC időközben beolvadt az Uni-Cembe. Az Uni-Cem általi befolyásszerzés azt a benyomást kelthette Prieszol szerint, hogy 100 százalékos tulajdonosok lennének, azonban nem erről van szó, hanem arról, hogy a közgyűlés elnökét ez a vállalat adja, a Bécem legnagyobb részvényeseként. A Bécem 23 százalékos tulajdonosa ugyanakkor a Transbeton Rt., amely száz százalékban a Holderbank-érdekeltségű Pannoncem tulajdonában van. A Bécem fennmaradó 50 százalékán három cég osztozik: a Heidelberger Zement AG és a E. Schwenk Zementwerke KG 15,1-15,1 százalékkal, illetve kettejük érdekeltsége, a Duna-Dráva Cement 19,8 százalékkal rendelkezik. Így a két nagy multinacionális csoport végeredményben 50-50 százalékban birtokolja (5 tulajdonos révén) a Bécemet - hívta fel a figyelmet Prieszol. A lapunk birtokában levő cégbírósági adatok szerint a társaság tulajdonosa ez év január 31-e óta kizárólag az Uni-Cem, azaz a Pannoncem régi nevén szerepel a közokiratban. A fideszes parlamenti képviselő szerint a tranzakciók tudatosan történtek, és minderre magyarázatot ad az a szándék, hogy a tulajdonosok a romániai Élesd település érdekeltségi körükbe tartozó cementgyárába tegyék át a termelést. Horváth úgy látja: a GVH akár a bélapátfalvi gyár elidegenítésére is kötelezheti a tulajdonosokat, amennyiben olyan mértékűnek ítéli meg a jogsértést. A Pannoncem elnök-vezérigazgatója leszögezte: egy cementgyár termelése fizikailag nem, vagy legalábbis nem könnyen telepíthető át egyik helyről a másikra. Az Élesden működő üzem kapacitása kétszer akkora, mint a legnagyobb magyar gyáraké, így nincs szüksége bővítésre. A bélapátfalvai gyár bezárását a Pannoncem elnök-vezérigazgatója szerint az indokolja, hogy az elmúlt időszakban évi 800 ezer tonnára emelkedett a cementimport Magyarországon. Bélapátfalva és Hejőcsaba éppen azon a területen helyezkedik el, ahová az olcsó orosz, ukrán és moldáviai behozatal érkezik (e három országból 600 ezer tonna cement kerül Magyarországra), s ahol érzékelhető a román és a szlovák import hatása is. A Heves megyei településen működő cementgyár bezárását azért is tartják érdekesnek, mert a cég a privatizációja óta 1999-ben fizetett először osztalékot. A gyárban tavaly 416-ról 350 főre csökkent a létszám, s a 4,8 milliárd forintos árbevétel mellett 1998-ban 303 millió forint nyereséget könyvelhetett el a cég. A Pannoncem elnök-vezérigazgatója lapunknak kifejtette: azért most zárták be az üzemet, mert jelenleg még megvannak azok a források, amelyekből 24 havi végkielégítést tudtak fizetni az elbocsátott dolgozóknak, s a gyárbezárással kapcsolatos költségeket és kötelezettségeket (például környezetvédelmi feladatok esetében) is fedezni tudják. A cég emellett jövőre 52 millió forintot ad a bélapátfalvi önkormányzatnak, a gyárbezárás után több létesítményt is átadnak a településnek, összesen 170 millió forint értékben. D. P.-Sz. I. M.